Állathigiéniai, Állomány-egészségtani és Állatorvosi Etológiai Tanszék

Utolsó módosítás: 2016.07.18 10:24
NévÁllathigiéniai, Állomány-egészségtani és Állatorvosi Etológiai Tanszék
VezetőKönyves László
Cím1078 Budapest István u. 2.
Postacím1400 Budapest Pf. 2
Telefon(1) 478 4242
Fax(1) 478 4243
Mellék(1) 478 4100 / 8500
HelyJ épület II. 202

Az egység története

A XX. század második felétől Európa állattenyésztése, az állati eredetű élelmiszerek termelése új irányban és nagyon dinamikusan fejlődött. Robbanásszerűen nőtt az állományok genetikai potenciálja, a koncentráció felgyorsult, a termelésben meghatározóvá vált a szakosodás és az integráció, gyors ütemben fejlődött a takarmányipar. Ez a fejlődés sürgetően vetette fel azt, hogy a kuratív jellegű állategészségügyi szolgáltatás mellett növekvő hangsúlyt kapjon az állatbetegségek megelőzése.

Szükségessé vált ezért az állatorvos-tudományon belül egy kizárólag a prevencióval foglalkozó disciplina önálló művelése, vagy - ahol már megvolt - továbbfejlesztése, amelynek keretében a megváltozott környezetnek az állatok termelésére és egészségére, valamint az állattartásnak a környezetre gyakorolt hatását is vizsgálják. Európa számos országában egymás után jöttek létre az állathigiéniai tanszékek (intézetek) különválva a rokon területektől, elsősorban a mikrobiológiától. 
Magyarországon a földművelésügyi miniszter 15/1962. (Mg.É.14.) számú utasítása döntött arról, hogy: "A Belgyógyászati Tanszék keretéből az állathigiéniai csoport kiválik és, mint önálló Állathigiéniai Tanszék folytatja működését". A tanszék vezetésére Kotlán Sándor és Márkus József professzorok előterjesztése és az Egyetemi Tanács javaslata alapján Kovács Ferenc kapott egyetemi tanári kinevezést 1963-ban. Kovács Ferenc vezetésével a tudományterület fejlődésének egzakt kísérleteken alapuló szakasza felgyorsult. Korszerű laboratóriumokban igen intenzív oktató és kutatómunka kezdődött. 

Az állattenyésztésben végbement specializáció és az akkori kormányzat által biztosított támogatás eredményeként a hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején több száz szakosított nagyüzemi állattartó telep épült. Ez vetette fel a nagyüzemi szarvasmarha-, sertés- és baromfitelepek építéséhez és üzemeltetéséhez szükséges tudományos ismeretek megszerzését, illetve bővítését. Ez az igény számos, fejlett állattenyésztéssel rendelkező országban is megfogalmazódott. Erre a kihívásra válaszolva hoztuk létre 1966-ban Közép-Európa első klímalaboratóriumát, amely lehetővé tette az állat és környezete közötti sokoldalú kölcsönhatás megismerését és egzakt leírását. 
A klímalaboratóriumban végzett kutatások nemzetközileg is elismert, számos esetben prioritást élvező megállapításokhoz vezettek a környezeti hőmérséklet, páratartalom és légsebesség újszülött és növendék malacok, tyúkfélék, nyulak és bárányok anyagcseréjére gyakorolt hatásairól, a fiatal és növendék állatok adaptációs készségéről, valamint hő-, szén-dioxid- és páratermeléséről. Az istállólevegő károsgáz és alakoselem szennyezettségét befolyásoló istállózási viszonyokról, valamint ezeknek az állati szervezetre gyakorolt hatásairól ugyancsak alapvető megállapítások születtek a klímalaboratóriumban folyó munka eredményeként. 

A felsoroltak mellett figyelmet keltettek a kocák tartása és takarmányozása közötti kapcsolatok felderítésére, a malacok biológiai értékének tudományos igényű meghatározására, a felnevelés és a sertéshizlalás gazdaságosságát meghatározó tényezők egzakt megállapítására vonatkozó vizsgálatok. A munka eredményeként vált ma már nemzetközileg is elfogadottá az a meghatározás, amelyet Kovács Ferenc 1975-ben így fogalmazott meg: "egészséges az az állat, amely a gazdaságosság határain belül genetikailag meghatározott képességeinek megfelelően termel". 

A klímalaboratóriumban folyó kutatásokat szervesen egészítették ki a nagyüzemi méretű állattartó telepeken végzett vizsgálatok. A tanszék kutató kollektívája bekapcsolódott az állattartó telepek állategészségügyi minősítésébe. Intenzív kutatómunka folyt a különböző fertőtlenítőszerek és fertőtlenítési módszerek hatásosságának elbírálására és újabb eljárások kidolgozására. 

A kutatási eredmények hazai és nemzetközi elismertségének növekedésével párhuzamosan az eredetileg két állatorvosból, egy mezőgazdasági mérnökből és egy vegyészből álló csapat létszámban is gyarapodott. Az eredményes munka elismerése volt, hogy a Magyar Tudományos Akadémia 1965-ben a tanszéken akadémiai kutatócsoportot hozott létre, amelynek keretében a tanszék szellemi erővel gazdagodott és anyagi támogatásban részesült. Ezzel párhuzamosan az MTA Agrártudományok Osztálya keretében Állathigiéniai Albizottság, a MAE Állatorvosok Társasága keretében pedig Állathigiéniai Szakosztály alakult. Az akadémiai kutatócsoporttal kiegészült tanszék fokozatosan az egyetem egyik meghatározó szervezeti egységévé vált. 

A laboratóriumi és gyakorlati körülmények között végzett vizsgálatok eredményei lehetővé tették, az akkori kormányzatnak a szarvasmarha- és sertéstenyésztés fejlesztésére hozott rendeletei pedig igényelték az addig megszerzett ismeretek gyakorlati hasznosítását. 1968-ban a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Állategészségügyi és Élelmiszerhigiéniai Főosztályán állathigiénikus állatorvosi állást létesítettek. Ezt követően a megyei állategészségügyi állomásokon is alkalmaztak állatorvosokat az állathigiéniai feladatok ellátására. 
Ebben az időszakban, azaz a hetvenes évek elején, az állathigiénia egyik legfontosabb feladata az volt, hogy a gyakorlat igényeinek megfelelően összefoglalja a nagyüzemek számára a megelőző állatorvoslás alapelveit. Ennek az igénynek megfelelve születtek meg a nagyüzemi szarvasmarha-, sertés- és baromfitartás irányelvei, jórészt az állathigiéniai tanszéken végzett kutatások eredményei alapján. Az irányelvek útmutatást nyújtottak a nagyüzemi állattartó telepek tervezéséhez, a tervek elbírálásához és a telepek üzemeltetéséhez. Kötelezővé vált az állattartó telepek beruházási-kivitelezési terveinek állathigiéniai minősítése és a megépült telepek állathigiéniai ellenőrzése. Ebben a munkában meghatározó szerepet vállaltak a megyei állategészségügyi állomások. 
A szakosított, nagyüzemi méretű állattartó telepek üzemeltetése a megelőző állatorvoslás újabb kihívásaihoz vezettek egyrészt azzal, hogy országos méretekben nőtt az un. összetett okú betegségek kártétele és egyre fokozódó gondot jelentett az ilyen telepek környezetszennyező hatása. 

Ezekre a kihívásokra válaszolva indult meg a tanszéken, számos ismert nyugat-európai és Egyesült Államokbeli intézménnyel csaknem azonos időben, az összetett okú állatbetegségek kórfejlődésének jobb megismerésére végzett kutatások sora. Ezt a munkát segítette az 1972-ben létesült újabb klímalaboratórium. Egyetemünk Járványtani Tanszékével kollaborációban kutatások indultak és napjainkban is folynak a haszonállatok mellékvesekéreg és immunrendszerének működése, valamint az optimálistól eltérő környezeti feltételek közötti kapcsolatok megismerése és az összetett okú állatbetegségek kórfejlődésének megértése érdekében. 
Az alkalmazott bakteriológiai részleg kutatásainak eredményei hozzájárultak a hígtrágya környezetszennyező hatásainak feltárásához és a talajra került fekália eredetű baktériumok túlélési idejének és a túlélést befolyásoló feltételek tisztázásához. A kutatások eredményeként megfogalmazott ajánlások hozzájárultak a hígtrágya kezelés technológiai rendszereinek fejlesztéséhez. 

Az energiatakarékos takarmánytartósítási eljárások elterjedése és a gyarapodó számú mikotoxikózisos esetek növekvő száma a nyolcvanas évek elején (újabb kihívásként) sürgetően vetette fel a takarmányhigiéniai vizsgálatok kibővítését. Az Országos Állategészségügyi Intézet, a Miskolci Állategészségügyi Intézet, valamint a Budapesti Műszaki Egyetem szakembereivel együttműködve a tanszéken elkezdődtek azok a mikotoxin kutatások, amelyek egyre bővülve napjainkban is folynak. A vizsgálatok eredményeként ismertük meg többek között a fuzárium toxinok képződésének feltételeit és a T-2 toxin immunszuppresszív hatását. 

A tanszék megalapításától eltelt 25 év alatt (1987-ig) a tanszék munkatársai 328 magyar és idegen nyelvű közleményt, két kétkötetes egyetemi jegyzetet, egy könyvrészletet, két kézikönyvet, két témadokumentációt, három tankönyvet, egy akadémiai doktori, öt kandidátusi és egy egyetemi doktori értekezést készítettek. Ezt a tanszék vezetője által felügyelt és koordinált kutatómunkát a Magyar Tudományos Akadémia 1972-ben és 1978-ban akadémiai díjjal ismerte el. 

Az előbbiekben vázolt intenzív kutatómunka teremtette meg az állathigiénia tananyagát, modern szemléletű és egzakt kutatási eredményeken alapuló oktatását. 

Az állatorvos alapképzésben az elméleti és gyakorlati oktatást az 1990/91. tanévig bezárólag egy háromhetes nagyüzemi állathigiéniai gyakorlat egészítette ki, amelyet a hallgatóknak meghatározott tematika szerint kellett teljesíteni. 1967-től kezdődően az 1990/91. tanévig bezárólag az állathigiénia egyike volt az államvizsga tárgyaknak. 1978-tól kezdődően 1994-ig a tanszék szervezésében került előadásra az állatorvos alapképzésben a "Munka- és környezetvédelem" c. tárgy heti két órában a 10. szemeszterben. 

Az állatorvos alapképzés mellett a tanszék munkatársai jelentős óraszámmal vettek részt az állatorvos továbbképzésben és szakállatorvos-képzésben. Az 1973-ban, majd 1981-ben indított szakállatorvos-képzés keretében 129 gyakorló állatorvos szerzett állathigiénikus szakállatorvosi képesítést. A Magyar Agrártudományi Egyesület Állatorvosok Társaságának Állathigiéniai Szakosztálya számos rendezvénnyel szolgálta a gyakorló állatorvosok ismereteinek bővítést. 

Az Állatorvos-tudományi Egyetem Állathigiéniai Tanszéke az évek során kiemelkedő hazai és nemzetközi elismertséget szerzett. A nemzetközi megbecsültséget jelezte az, hogy 1970-ben Budapesten alakult meg a Nemzetközi Állathigiéniai Társaság. 1970-ben a tanszék kutatómunkája bekapcsolódott a KGST kutatási programjába. 1986-tól a tanszék a FAO hígtrágya kezeléssel és annak megsemmisítésével foglalkozó alhálózatának központja lett. Munkakapcsolaton alapuló szoros együttműködés alakult ki a tanszék és számos külföldi tanszék és intézmény között. Közülük itt is említést érdemelnek a müncheni Ludwig Maximillian Egyetem, a Hannoveri Állatorvosi Főiskola, a brnoi és kassai állatorvosképző intézmények állathigiéniai tanszékei, valamint az Észak Brabanti Állategészségügyi Intézet. 

Mindezek összegzéseként megállapítható, hogy az állathigiénia, mint tantárgy és tudományterület sikerekben gazdag negyed évszázadot mondhatott magáénak a nyolcvanas évek végén. 

Az agrártermelésben beállt változások nem kerülték el az állathigiéniai tanszéket sem. A tanszék értékesebb műszereinek központi laboratóriumba történt átcsoportosítása miatt bekövetkezett műszer és eszköz hiány, az 1966-ban létesített klímalaboratórium felszámolása, a tanszék gyakorló helyiségének elvesztése (J épület III. emelet), a nyári 3 hetes nagyüzemi állathigiéniai gyakorlat megszüntetése és álláshely vesztés miatt lényegesen beszűkült a tantárgy oktatásához és a szakterületen végzett kutatásokhoz szükséges eszköz és feltételrendszer. 

A kor által felvetett kihívásokra fogalmazta meg a Dr. Rafai Pál egyetemi tanár a tanszék 1990 szeptemberében megbízott, majd 1991 július 1-től kinevezett vezetője a legszükségesebb tennivalókat a "Quo vadis Animal Hygiene" c. dolgozatában. Ennek megfelelően a tanszéki kollektíva szük­ségesnek látta:

- a maradandó értékek megőrzése mellett a tantárgy fejlesztését, a megváltozott feltételekhez való igazítását és újabb ismeretekkel, így az alkalmazott állatorvosi etológiával, állatvédelemmel és állomány-egészségügyi ismeretekkel való kiegészítését; 
- a tanszék és az állattenyésztő üzemek szaktanácsadásra alapozott kapcsolatainak bővítését; 
- a még elérhető szervezett kutatási programokban való részvételt; 
- a tanszék műszer és számítógép állományának gyors fejlesztését és 
az állathigiénikus állatorvosok új szervezetben való összefogását. 

A célkitűzéseket szem előtt tartva a tantárgy lényegi elemeit és az oktatásban követendő céljainkat újra fogalmaztuk a következők szerint: 
"Az állathigiénia az állatorvos-tudománynak az az ága, amely az állatok élettani igényeinek és etológia szükségleteinek megismerésére alapozva leírja az egészség megóvásának feltételeit és kutatja az igényektől eltérő környezethatások által létrehozott élettani és biokémiai folyamatokat a betegségek kóroktanának és kórfejlődésének jobb megismerése céljából. Utóbbira alapozva, a termelés gazdaságosságát is figyelembe véve, rendszerezi a összetett okú betegségek megelőzése, leküzdése és felszámolása érdekében szükséges tennivalókat. Az állathigiénia elsősorban az állatállománnyal és az állatállományok egészségvédelmével foglalkozik úgy, hogy ezzel az ember környezetének védelmét is szolgálja." 

Az egyetemi oktatás korszerűsítésével összhangban fejlődött a tantárgy oktatási anyaga az állatorvosi alkalmazott etológia és az állatvédelem is. 

Az állatorvosi hivatásban időközben végbement változások újabb kihívására felelve és az EU országok állatorvosképző intézeteihez való felzárkózást szem előtt tartva vált a tantárgy hangsúlyos részévé az állomány-egészségtan, amelynek oktatása során az állatorvostan hallgató elsajátítja a termelés orientáltan és orientálóan előre tervezett állategészségügyi szolgáltatás alapelveit. A szolgáltatás célja a termelés hatékonyságát veszélyeztető állategészségügyi problémák időben való feltárása, az általuk okozott veszteségek megelőzése, mérséklése, illetve megszüntetése. A hatékony munkához olyan állatorvosokra van szükség, akik a járványtani, patológiai, szaporodásbiológiai, igazgatás rendészeti ismeretek mellett jártasak a takarmányozás elméleti és gyakorlati kérdéseiben, ugyanakkor képesek környezet diagnosztikai munkára is. Képesek továbbá az állományban jelentkező állategészségügyi gondok felszámolására programot készíteni és a program gazdasági hatásait elemezni. Számítástechnikai ismeretekkel rendelkeznek, és közvetlen kapcsolatot tudnak az állattulajdonossal kialakítani. 

Mindezek alapján tehát az állathigiénia három pillére: a környezet-élettan, az állatorvosi alkalmazott etológia és a fontosabb gazdasági haszonállatok (szarvasmarha, sertés és tyúkfélék) állomány-egészségtana. 

Az 1995/96 tanévtől felmenő rendszerben bevezetett kredit rendszerű képzés jelentős változást hozott az állathigiénia oktatásában. A tantárgy kereteiből kivált az "Állatorvosi alkalmazott etológia" c. tárgy oktatása, amely a magyar és angol nyelvű állatorvos alapképzésben az új 11 szemeszteres oktatási rendszerben a III-IV. félévben kerül előadásra. A tantárgy szóbeli vizsgával zárul, kredit értéke: 2 pont. Az oktatást a Rafai Pál által írt és szerkesztett jegyzet és számos oktatófilm segíti. A tárgy a doktor (PhD)-képzésben résztvevők számára kötelező tantárgy. 
A kredit tanterv az az "Állathigiénia" c. tárgy eredeti 120 elméleti és gyakorlati óráját 66 órára csökkentette, amely mindösszesen a tantárgy törzsanyagának bemutatását teszi lehetővé. Azok számára, akik érdeklődnek a nagylétszámú állatállományok egészségvédelmének gyakorlati kérdései iránt az 1999/2000. tanévtől fakultatív tárgyként rendelkezésre ál a "Szarvasmarha állomány-egészségtan", a "Sertés állomány-egészségtan", valamint a "Baromfi állomány-egészségtan" c. tárgy. A sertés állomány-egészségtani ismeretek elsajátítását segíti a dr. Rafai Pál által írt jegyzet. A három állomány-egészségtani tantárgy évekkel ezelőtti bevezetésével a tanszék számos nagyhírű állatorvos képző intézményt (közöttük pl. a Royal Veterinary College-ot) előzött meg. Az Állatorvosi alkalmazott etológia c. tárgyat 1995/96.tanévtől, az Állathigiénia c. tantárgyat pedig az 1996/97. tanévtől kezdődően angol nyelven is oktatjuk. Az angol nyelvű oktatásban megtarthattuk a 120 órát, így az idegen nyelvű képzésben részvevő összes hallgató elsajátítja az állomány-egészségtani ismereteket. Az ehhez szükséges angol nyelvű jegyzeteket is első ízben tanszékünk bocsátotta a hallgatók rendelkezésére. 

A tantárgy oktatásában bekövetkezett változásokat a tanszék munkatársainak kívánságára azzal is kifejezésre jutattuk, hogy kérésünknek megfelelően 2000. október 1.-től kezdődően a tanszék nevét "Állathigiéniai, Állomány-egészségtani és Állatorvosi Etológiai Tanszék"-re változtattuk. 

Az Állatorvos-tudományi Kar Szenátusának 2003. június 1-i ülésén hozott 47. sz. határozata értelmében a 2003/2004 tanévtől kezdődően a magyar és az angol nyelvű képzésben be kell vezetni a kiszállásos szarvasmarha állomány-egészségtani gyakorlatokat. A gyakorlatokon való részvétel kötelező. A részvétel feltétele a leckekönyv aláírásának. A gyakorlatokat a 8., illetve a 9. szemesztert látogató hallgatók számára szervezzük. Ezeken a gyakorlatokon minden hallgatónak legalább egy alkalommal részt kell vennie. A gyakorlatok egész napos farmvizit keretében valósulnak meg. A farmvizitet a szarvasmarha állomány-egész­ség­tani csoport munkatársai vezetik. 

A gyakorlati félév 2010/11-tanévtől kezdődő bevezetésével új oktatási curriculumot fogadott el a Kari Tanács, amely az Állathigiénia tárgy óraszámát 75-re emelte és a gazdasági haszonállat-tartó telepi gyakorlatok ellenőrzését, és a gyakorlatokon végzett munkáról való beszámoltatás jogát a tanszék kapta meg. 

Oktató munkánk eredményét jelzi az, hogy az elmúlt 20 évben a diplomamunkák közel 15%-a tanszék munkatársainak irányításával készült. 
1990-től módosult a tanszék kutatási-szaktanácsadási tevékenységének struktúrája is. Újraszerveződött a mikotoxin kutatócsoport és klinikai-kémiai laboratórium létesült. Folytatta munkáját az alkalmazott mikrobiológiai csoport és a klímalaboratórium is. Erre alapozottan bővült, rendszeressé és szervezetté vált a tanszék szaktanácsadási tevékenysége. Ennek alapján vált lehetővé a tanszék műszer és eszköz állományának fejlesztése. 

Kutatómunkánk eredményeit jelzik, hogy 1990-től a tanszék munkatársainak több mint 300 szakközleménye jelent meg hazai és külföldi folyóiratokban és több mint 350 előadást tartottak hazai és nemzetközi tudományos rendezvényeken. 1996-ban a tanszék két munkatársa védte meg sikeresen kandidátusi értekezését, továbbá 3 PhD hallgató végzett kutatómunkát a tanszék vezetőjének irányításával. 

2004-től Brydl Endre lett a tanszék vezetője. Felújítottuk a tanszék laboratóriumait, tovább bővítettük és korszerűsítettük a műszerparkot. Újra szerveztük a mastitis laboratóriumot. Ezen a területen is megindult a kutatómunka és a tehenészetek számára a szolgáltatás nyújtása. 

1991-ben megalakítottuk a Magyar Állathigiéniai és Környezetvédelmi Társaságot. A Társaság tiszteletbeli elnöke Kovács Ferenc, elnöke Rafai Pál, titkára Ballásch Alajos volt. A megalakulás óta eltelt időben 20 szakülést szerveztünk magyar és külföldi meghívott előadókkal. A rendezvények közül kiemelkedő jelentősége volt az 1995. október 30-31.-én "Állomány-egészségügyi programok alkalmazása a szarvasmarha és sertés-tartásban" címmel rendezett un. 8. kongresszusközi szimpóziumnak. 
1998-ban a társaság vezetősége megújult. Elnöknek Brydl Endrét, titkárnak pedig Könyves Lászlót választották. Évente, esetenként kétévente kongresszust szervezünk a szakterület iránt érdeklődők részvételével. 

A tanszék munkatársai rendszeresen részt vesznek, és előadásokat tartanak a Nem­zet­közi Állathigiéniai Társaság (International Society for Animal Hygiene, ISAH) által kétévente megrendezett kongresszusokon. Az ISAH vezetőségének megalakulásától 2008-ig tagja volt Rafai Pál, majd tagja 2008-ban Könyves Lászlót választották meg az ISAH vezetősége gazdasági felelősének.