Patológiai Tanszék

Utolsó módosítás: 2016.01.12 10:30
NévPatológiai Tanszék
VezetőBaska Ferenc
Cím1078 Budapest István u. 2.
Postacím1400 Budapest Pf. 2
Telefon(1) 478 4178, (1) 478 4181
Fax(1) 478 4284
Mellék(1) 478 4100 / 8360, 8361, 8373
HelyE épület
Nyitvatartás8:00-15:30

Az egység története

Hazánkban az állatok betegségeinek kutatásához az alapot a budapesti egyetemen Tolnay Sándor (1748-1818) vezetésével az 1787-ben felállításra került állatgyógyászati tanszék vetette meg, amelyből a jelenleg Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karaként ismert, azelőtt Állatorvostudományi Egyetem elnevezésű intézmény alakult ki. Kezdetben a kórbonctan önálló tárgyként nem szerepelt, de már Tolnay Sándor idejében a hallgatók minden hullát a klinikai és a bonctani tanár jelenlétében felboncoltak. Az 1850-es évek táján Galambos Márton (1820-1872) orvosdoktor, állatorvos volt az első, aki önálló stúdium keretében oktatta a kórbonctant és kórbonctani jegyzetet is készített. Sokat foglalkozott az akkoriban igen nagy jelentőségű keleti marhavész kórtanával. A szabadságharc alatt tanúsított hazafias magatartása miatt a kormányzat 1853-1856-ig a tanári működéstől eltiltotta. Ez idő alatt átmenetileg Kudlik Ferenc oktatta a kórbonctant. Galambos Márton halála után rövid ideig Zlamál Vilmos és Szabó Alajos volt a kórbonctan előadója. 1874-ben Czakó Kálmán (1843-1895) orvosdoktor vette át Galambos örökét. Czakó a kolozsvári és a budapesti orvostudományi egyetemen szerzett kórbonctani ismereteit 2 éves külföldi tanulmányúttal gazdagítva, modern tudományos alapon tanította intézményünkben az állatorvosi kórbonctant. Czakó Kálmán után rövid ideig Hutyra Ferenc (1860-1934) adta elő a kórbonctant, majd 1889 őszén Rátz István (1860-1917) orvosdoktor, állatorvos vette át a tanszék vezetését. Rátz István előképzettségét kitűnő hazai orvos kutatók mellett szerezte, amelyet külföldi tanulmányúton Bécsben illetve Virchow előadásait hallgatva Berlinben egészített ki. Olyan kórbonctani intézetet alakított ki, amelyben széles mederben indulhatott meg mind az oktatás, mind pedig a tudományos kutatás. Kiterjedt irodalmi munkássága bel- és külföldön egyaránt nagy elismerést szerzett számára. 1903-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Halála után Jármai Károly (1887-1941) állatorvosdoktor kapott megbízást a tanszék irányítására. Sikeresen fejlesztette tovább az állatorvosi kórbonctant, és mint annak kiváló oktatója és művelője, különösen a leukózis tanulmányaival tette külföldön is ismertté a nevét. Általános kórtan és részletes kórbonctan könyvet írt a hallgatóknak. A kórbonctani tanszék vezetését Jármai halála után 1941-ben Sályi Gyula (1903-1970) állatorvosdoktor vette át. Eredményekben gazdag munkássága az állatorvos-tudomány legelső művelői közé emeli. Kiváló pedagógiai érzékkel megírt kórbonctani kézikönyvei külön nagy elismerést vívtak ki számára. Érdemei elismeréséül a Magyar Tudományos Akadémia 1962-ben levelező tagjává választotta, és már korábban, 1955-ben Kossuth-díjat kapott. Nyugalomba vonulása után, 1965-ben Kardeván Andor (1925-) lett a tanszék vezetője, aki munkásságát az oktatásnak szentelte. Nagy hangsúlyt fektetett a kórbonctani nyelvezet pontosságának, érthetőségének megóvására. Az általa készített tankönyvek képezik még ma is a kórbonctan oktatásának alapját. 1985-ben vonult nyugalomba, akkor vette át tőle a tanszék irányítását Vetési Ferenc (1935-). Vetési Ferenc 2001-ig vezette a tanszéket. Őt Rusvai Miklós követte, aki előtte a Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék munkatársa volt. Vetési Ferenc 2006-tól Professor Emeritusként tevékenykedik a tanszéken.