Alapértelmezett nézet
Kapcsolat Bejelentkezés
Hírek Egyre sokrétűbbnek látom az állatorvosi pályát

Egyre sokrétűbbnek látom az állatorvosi pályát

Medvecz Réka harmadéves állatorvostan-hallgatóval, a Marek József Szakkollégium vezetőjével már annyi mindent történt, hogy van miről mesélnie. A történéseket azonban javarészt ő kezdeményezte, s még azt is előnyére fordította, hogy elsőre nem sikerült bejutnia az egyetemre. A szakkollégista közösséget mozgatva azon fáradozik, hogy a hallgatók az állatorvosi szakma minél szélesebb spektrumát megismerjék addigra, amíg a kezükbe vehetik diplomájukat. Kíváncsi, mozgékony lány, aki biztosan nem énekli a KFT örökzöldjéből a „Szóba sem jöhet Skandinávia” sort, kedvenc konyhái mégis a trópusokat idézik. Beszélgetésünk végén sajátos szerepet kap egy mikrobusz is.

– Gyerekkoromtól kezdve nagyon aktív vagyok. Amióta az eszemet tudom, a lehető legtöbb időt a szabadban töltöttem, amit anyukám hál’ Istennek végig támogatott. Közel is laktunk a természethez, a szegedi Tisza parthoz, a töltéshez. Sokat bicikliztünk és én az összes felfedezett növény és állat nevét tudni akartam.  Akkor még nem volt internet, könyvtárból kölcsönöztük a különféle határozókat. Három-négy évesen a verőköltő bodobács nevét tanultam meg a leglelkesebben. Nagyszüleim paradicsomot termesztettek fólia alatt a kertünkben, itt szabadon gyűjtögethettük a csigákat a kertben.

– A sátrak tövében született a gondolat, hogy állatorvos lesz?

– Szerintem kétféle gyerek van, akik állatorvosok szeretnének lenni, és akik nem. Én az előbbibe tartoztam. Egy időre eltántorított ettől a gondolattól a baráti köröm, mondván, hogy ez nehéz munka. Emiatt egy darabig varázsló, vagy tanító akartam lenni. Amikor viszont az iskola 9. évfolyamán fakultációt kellett választani, két nap alatt átgondoltam, mivel is szeretnék foglalkozni. Nem akartam fodrász vagy más szakmát tanulni, az irodai munkát sem nekem találták ki. Gyarapítani akartam még a tudásomat, így tértem vissza a gyermekkori álomhoz. Bár a művészet orientált karrier is érdekelt, de realista is voltam. Tudtam, hogy az elég bizonytalan kenyérkereseti forrás, szemben mondjuk az állatorvosokéval. Mert hát ez sem lényegtelen.

– Le sem tagadhatja, hogy a nagy kedvenc a kutya, hiszen vele szerepel a közösségi médiában

– Foxterrier simaszőrű kan kutyámat tízéves koromban kaptam. Előtte három évig rágtam a szüleim fülét, hogy hadd kaphassak egy kiskutyát. Amióta számítógépünk van én csak a kutyafajtákat keresgéltem az interneten. Ahányszor elmentek otthonról a szüleim, azt hittem, hogy kiskutyával térnek haza – de ez éppen akkor történt, amikor nem számítottam rá.  Zénó embercentrikus, bármikor elalszik az ölemben vagy a lábamnál. Alsóbb évfolyamokon velem volt az egyetemen, még a szövettan gyakorlóba is beengedték. Harmadéven azonban rengeteg gyakorlatunk van, jobbnak láttam, ha otthon, a kertes házban vár rám hétvégeken.

– Hogyan vezetett az útja az Állatorvostudományi Egyetemre?

– 1996-ban születtem, tehát negyedéves lennék, csakhogy elsőre nem sikerült bejutnom az egyetemre. Rettenetesen nehéz volt a kémia érettségi, azóta is megemelem a kalapomat azok előtt, akik eredményesen vették az akadályt. A következő évben két magántanártanárhoz is jártam kémiát tanulni. Mivel kéttannyelvű gimnáziumot végeztem, az emelt szintű biológia érettségit angol nyelven tettem le. Egyedül álltam a Budapestről leutazott vizsgabizottság előtt – amin kellőképpen meg is illetődtem – de nagyon kedvesek is voltak.

Négy hónapig egy gyermekruhát forgalmazó cégnél voltam mindenes, közben főzni tanultam és áttértem a vegetáriánus kosztra. A keresetemből pedig elindultam világot látni.

– Melyik égtájat választotta?

– Északot. Megismerve a szállásköltség kímélő úgynevezett kanapészörfölés lehetőségét, életem első repülőútja Koppenhágába vezetett Egy orvostanhallgató lánynál aludtam két napig, majd Svédország, és Németország következett ugyanezzel a módszerrel. Azóta is gyakran felkerekedek, legjobban Skandinávia vonz. Svédországban önkéntes munkát vállaltam egy csendes, visszavonuló helyen. Ennek az a lényege, hogy a munkanapok nagyvárosi rohanásában kifulladó svédek péntektől hétfőig elutaznak egy távoli helyre, akár 8 órát is autózva, ott aztán egy mesébe illő faházban, a vendéglátókra bízva magukat, velük meditálva, jógázva, sétálva, elengedik magukat. A házban nincsenek asztalok, nincsenek ágyak sem, csak szivacs matracok vannak. Mi, vendéglátók, remek kajákat főztünk és sokat kirándultunk, hiszen hétfőtől csütörtökig szabadok voltunk. Magyarországon is éledezik ez a mozgalom, biztosan el fog terjedni hamarosan.

– Még nem is volt hallgató, máris nemzetközi lett!

– Mivel már a középiskolában is fogadtunk cserediákokat, számomra teljesen természetes az egyetem multikulturális közege. A külföldi hallgatók nagyon jó fejek, nyitottak, jókedvűek és minden kezdeményezést örömmel fogadnak. Ők bennünket, magyarokat általában véve zárkózottnak tartanak, de az egyetemen nem ez a helyzet. Tavaly páran összefogtunk és megrendeztünk egy nemzetközi éjszakát, amire az összes külföldi hallgatók meghívtuk, s akinek kedve volt, eljött hozzánk. Először is összeállítottunk egy húszperces diasort arról, ahogy mi, hallgatók látjuk Magyarországot. Játékokat találtunk ki, magyar ételeket főztünk. Nagyon jól sikerült az est, voltunk vagy nyolcvanan. Szerettük volna ezt kéthavonta, vagy félévente folytatni; az írekkel sikerült is, ők is hoztak egy bemutatót a hazájukról, és még a whisky is előkerült. A franciáknál megakadt a sorozat, majd jött a zh- és a vizsgaidőszak, de remélem, hogy lesz folytatás, mert például a norvégokra is nagyon kíváncsiak vagyunk és ők is sokan vannak.

– Gondol-e már az állatorvosi jövőjére?

– Mindennap gondolok rá. Sokat beszélgetünk erről a társaimmal, barátaimmal és a családommal. Emésztem is magamat rajta. Azzal a céllal jöttem ide, hogy majd kutyákat és cicákat fogok gyógyítani. Kipróbálom a szakma többi területét is, de engem ez érdekel. Amióta viszont itt vagyok, ez teljesen megváltozott. Annyi mindent láttam már, hogy izgalmasabb, sokrétűbb lett számomra az állatorvosi pálya. Harmadik évben nagyon érdekes tantárgyakkal találkoztunk. Most élvezem annak az örömét, hogy még nem tudtam dönteni. Annyit már tudok, hogy sajnos a lógyógyászathoz szükséges affinitás nem alakult ki bennem és a tejelő állatok gyógyászatával sem foglalkoznék szívesen, viszont vidéken szeretnék élni és dolgozni.

Kisállatpraxisban elég sok gyakorlatot szereztem. Hat éve járok rendelőkbe segíteni az orvosoknak. Már a gimnáziumból feljártam Pestre egy ismerősöm ismerősének a rendelőjébe. Megnyugtató hallani, hogy a felsőbb évfolyamon sem tudja mindenki, melyik irányba szeretne menni.

– , hogy ez helyzet hívta létre a Marek József Szakkollégiumot is?

– Ezt az egyetemet nem lehet tanulás, sőt, sok tanulás nélkül elvégezni. A szakkollégium az ismeretszerzés sajátos kerete. Egyik célunk az, hogy megmutassuk szakmánk sokrétűségét. Így egy kicsit valóban könnyebbé tehetjük a választást, hogy mit kezdjünk majd a fáradságos úton megszerzett diplomával. Programjainkra egyaránt hívunk mai és már nyugállományban lévő tanárokat, gyakorló humán és állatorvosokat. Minél több emberi és szakmai érdekességet szeretnénk megismerni. Azokat fogadjuk tagjaink közé a hallgatók közül, akik egy szemesztert már elvégeztek és a felvételi eljárásunk kritériumainak is megfelelnek. 

Tavaly egy igazán különleges vállalkozásra adtuk a fejünket, próbavizsgát tartottunk Anatómiából. Persze nem a teljes anyagból, hiszen a vizsgaidőszak előtt egy hónappal bonyolítottuk le és akkor még volt hátra előadás és gyakorlat. Úgy gondoltuk, érdemes megismerkedni a vizsga légkörével, beleszagolni, hogy mi is fog ott történni. Kibéreltünk két termet, mert nagyon sokan jelentkeztek. Dr. Reinitz László tanár úr készséges segítségével elkészítettük a vizsga kérdéseit, kinyomtattuk, kiosztottuk, majd kijavítottuk a válaszokat.

Persze nemcsak együtt tanulunk, hanem együtt szórakozunk is. A vizsgaidőszak végén, még a nyári gyakorlat előtt önköltségesen elmentünk a Börzsönybe kirándulni. A Nagy-hideghegynél, faházakban aludtunk. Igazi jó csapatépítő tréning lett belőle, ismerkedéssel, játékokkal. Az idei kirándulásunkat a Siófoktól délre elterülő Som községbe szervezzük, ahol az egyik elnökségi tagunk látja vendégül a szakkollégium közösségét.

Hadd tegyem hozzá, a Marek József Kollégium pedig a második otthonom. A kollégista életformának is vannak persze hátrányai, de még több az előnye. A mogyoródi úti közösségünk egyszerűen verhetetlen. Itt nyitva lehet hagyni a szobákat, senki nem lop el semmit. A nővérem, aki építésznek tanul, és szintén kollégista itt, Budapesten, csak nézz rám irigykedve. Van konditermünk, igaz, nem a legelegánsabb, de a feladatát jól ellátja. Azt is kiemelem, hogy minden szobához tartozik egy fürdőszoba és ami a legjobb, lehet kutyát behozni.

– Mivel szeret foglalkozni, amikor nem tanul és nem szervezi a szakkollégiumot?

– Mostanában elkezdtem olvasni, valamint rendszeresen edzeni és futni Zugló családi házas övezetében, a kollégium környékén. Ezzel kicsit a szegedi éveket idézem fel, amikor is nagyon szerettem az erdőben szaladgálni. Ha rossz az idő, akkor futópadon tréningezek. Mindig annyit futok, ami éppen jól esik, de próbálok mindig egy kicsit többet és váltogatom az útvonalakat. Zenét is szívesen hallgatok. A kollégiumban többnyire fülhallgatóval, otthon egy jó nagy hangfal előtt. S hogy mit? Az a hangulatomtól függ. Nemrég lett otthon okostévénk, gy könnyebben meg tudom keresni, mit akarok hallgatni.

– Játszik valamilyen hangszeren?

– Még gimnazista voltam Szegeden, amikor a Gyűrűk Urának szimfóniája annyira megihletett, hogy elhatároztam, megtanulok hegedülni. Mi nem mondjak, szokatlan látvány lehetett egy kívülállónak, hogy a 4-5 éves gyerekek között egy 17 éves lány tanulja az alapokat.

– Említette, hogy vegetariánus. Hogy jut az ember egy ilyen nagy elhatározásra?

Eleinte kíváncsiságból próbáltam ki, majd miután tapasztaltam az étrend által ígért kedvező hatásokat, elköteleződtem mellette. Most már az a helyzet, hogy nem szívesen megyek be olyan éttermekbe, ahol én is meg tudom főzni az étlapon szereplő ételeket. Az indiai és a thai konyhákat szeretem igazán, s az ilyen éttermekből szerencsére széles a választék Budapesten.

– Mit szeret olvasni?

Az érettségiig szerencsémre nagyon sok könyvet elolvastam el, majd az első egyetemi évek alatt ritkábban vehettem a kezembe tankönyveken és jegyzeteken kívül bármit is. Mostanában újra kedvem támadta arra, hogy ne csak akadémikus műveket olvassak. Főleg az orosz klasszikusokat szeretem, mit például Bulgakov Mester és Margarita című regényét, amit most újraolvastam. Fontosnak tartom, hogy „ne csak egy irányba nőjön az agyam”. Szívesen olvasok önfejlesztő és biznisz témájú könyveket, angolul, mert ennek a nyelvnek az igényes használata a hétköznapok részévé vált és nem akarom elfelejteni a tudásomat. A versek szeretetének ideje még nem érkezett el. Középiskolában leginkább Babitsot kedveltem.

Van azonban egy sajátos szokásom; elég spórolós vagyok, elsősorban az internetről töltöm le és a telefonról olvasom a könyveket. Fölöslegesnek tartok kiadni ötezer forintot egy könyvre, amit elolvasok egy hét alatt, aztán a polcon porosodik egy életen át. A minimalizmussal más területeken is próbálkozom. Otthon elkezdtem selejtezni mindazt, amire már nem is emlékeztem, míg újra meg nem láttam. Márpedig, ha nem is emlékszem rá, akkor biztos, hogy nem fog hiányozni. Az ilyen „ezeréves” dolgok nagy részét elajándékoztam. Jelenleg három helyen lakom: Szegeden, a barátomnál és a kollégiumban. Ha egyszer úgy adódik, hogy költöznöm kell, azt akarom, hogy az összes holmim beleférjen egy mikrobuszba!

– Ahogy hallgatom, az az érzésem támadt, hogy minden akadályon könnyen túljut.

– A habitusomból fakadóan szeretem a munka nehezebbik végét megfogni – mert azt érdemes. Most például nagyon tartok a Gyógyszertan szigorlattól. Utoljára a Takarmányozástan vizsga traumatizált, amikor is az írásbeli nem sikerült, ezért kétszer is szóbeli elé kerültem. Igaz, a két utóbbi között kirándultam Norvégiába. Igyekszem az időmet minél jobban beosztani – és sok dologgal foglalkozni egyszerre, amibe e példa szerint egy-egy külföldi kiruccanás is belefér. Mindig van olyan tantárgy, ami nagyon érdekel, például az Anatómia vagy a Kórbonctan – ezek előre lendítenek.

– Vannak-e példaképei?

– Igen, sokan, hús-vér emberek, főleg a környezetemből. Például a vállalkozó édesapám és a barátaim. Mindenkiben van olyan jó tulajdonság, amit érdemes „ellesni” még a tőlem fiatalabbakban is. Nyitott és boldog embernek érzem magamat azért, hogy itt tanulhatok. Tudatában vagyok annak, hogy ma mintegy 3500 aktív állatorvos dolgozik Magyarországon és én itt öt és fél év alatt megismerkedek a maholnap 500 állatorvosával. Ez nagyon jó arány! És persze az egyetemi évek alatt – a szakkollégium révén is – a szakma képviselőinek nagy részével találkozhatok. Javaslom másoknak is, hogy gondolkodjanak el ennek az értékén!