Az élettan tananyag alapjait Szabó Alajos (1818-1904) orvosdoktor fektette le, aki 1851-től az Állatgyógyintézet Bonctani és Élettani Tanszékének tanáraként működött. Az egyetemi szintre emelt intézménybe 1872-ben szerveztek első ízben önálló tanszéket a physiologia számára, élére pedig Thanhoffer Lajos (1843-1909) orvosdoktort nevezték ki (1872-1890). Thanhoffer a kísérletes irányt hozta az állatorvosi élettanba és ezen keresztül a hazai állatorvostudományba. Több más mellett vizsgálta az központi idegrendszer és béltraktus kapcsolatát, vérkeringés élettanával. A kiváló rajzkészségű szerző saját gyönyörű rajzaival illusztrált, közel 700 oldalas összehasonlító élettani könyvet jelentetett meg (1883, magyarul és németül).

Tangl Ferenc (1866-1917) idején (1892-1903) az élettani kutatások olyan intenzívvé váltak, hogy a tanszék keretei ezekhez nem voltak elegendők így javaslatára Állatélettani és Takarmányozási Kísérleti Állomás létesült. Tudományos munkássága igen sokoldalú volt. Kezdetben takarmányozási kérdésekkel, majd az állati szervezet energetikájának kérdéseit kutatta. Az általa konstruált kalorimétert évtizedekig használták a szervezet energiatermelésének mérésére; Tangl a hőszabályozás, és az anyagcsere nemzetközileg elismert kutatója lett. Munkásságát látványosan demonstrálták az 1896. évi ezredéves kiállításon bemutatott élettani (és szövettani) eszközök, preparátumok.

 
 

Tanítványa, Farkas Géza (1872-1934) kinevezése után, 1908-ban, az épületet átépítették, és arra emeletet húztak.

Utóda, Deseő Dezső (1893-1967), működése alatt (1922-1948) a korábban háttérbe szorult szövettani oktatás újra nagyobb hangsúlyt kapott. Nagy számban foglalkoztatott doktoranduszokat, akik a gazdasági állatok főbb élettani adatainak meghatározását végezték el. A II. világháború pusztításai az élettani tanszéket sem kímélték meg. Szerencsére az értékesebb műszereket sikerült biztonságba helyezni, így a kutatás is viszonylag rövid idő után újra indulhatott.

A főiskola 1948. évi átszervezése során a tanszék vezetését Bálint Péter vette át. Ez idő során vált le a szövettan és a fizika oktatása, így a tanszék kizárólag a fiziológia és a fiziológiai kémia (biokémia) oktatására és kutatására összesíthette tevékenységét. Ezzel együtt korszerűsítették az élettan tárgyat, a korábbi tantermi bemutatások helyett élettani gyakorlatokat és demonstrációkat szerveztek, valamint korszerű veseélettani (klirensz) vizsgálatok indultak.

Kemény Armand (1914-1973) személyében a tanszék élére első ízben került állatorvos-doktori oklevéllel rendelkező szakember (1951-1973). Az oktatás tartalmában jelentős változást jelentett a gazdasági haszonállatokra orientált állatorvosi szemlélet fokozottabb érvényesítése. Nevéhez az élettani gyakorlatok korszerűsítése és élvezetes tantermi demonstrációkat kidolgozása, valamint az első magyarnyelvű állatorvosi élettan tankönyv megírása fűződik az „Élettan – állatorvostan-hallgatók és állatorvosok részére” címmel.

Az ötvenes évek kezdetén a tanszék fiatal adjunktusa, Juhász Balázs indította el újra a biokémiai jellegű kutatásokat, sőt a diszciplína oktatását is kezdeményezte. Kemény Armand professzor vezetői judiciumát dicséri, hogy az élettani tanszéken belül biokémiai részleget szervezett, amelynek irányítására s a tárgy önálló előadására docensként a Szegedi Tudományegyetem oktatóját, N. Gáspár Zsuzsát kérte fel (1953).

Kemény Armand kutatómunkája során részt vett abban a munkacsoportban, amely lerakta az antibiotikum hazai előállításának alapjait, de kiemelendő a sav-bázis egyensúly, az anyagcsere neurohormonális szabályozásának, az aminosavak transzportjának vizsgálata. Elsők között ismerte fel a nyomjelző módszer jelentőségét, ennek eredményeként és az Országos Atomenergia Bizottság támogatása révén, Pethes György szervezésében 1958-ban egy C-szintű, 1964-ben pedig B-szintű radiozotóp-laboratóriummal bővült a tanszék.

Tudományos munkásságának a Magyar Élettani Társaság elnökségi tagjává választották, és az 1969. évi élettani vándorgyűlést – elnökletével – az egyetemen rendezték meg. Nevét az első, egyetemünkön létrehozott (1992) multimédia labor is őriz, amely a magyar felsőoktatásban elsőként használt ki a számítógép adta lehetőségeket a mindennapi oktatásban (Computer Aided Learning, CAL).

Kemény Armand korai halálát követően a tanszék vezetését Pethes György (1926–2008) vette át (1973-1990). Kutatási területe az endokrin szabályozásra, a vízháztartásra, elsősorban az újszülött állatok élettanára és egyes mikroelemek hatásának vizsgálatára irányult. Később a szervezet immunélettani válaszainak endokrin szabályozásával, továbbá egyes antioxidáns vitaminok és provitamin élettani szerepével foglalkozott. Pethes György a Magyar Élettani Társaság (egyik) alelnöke, az IUPS/WVA együttes a háziállatok élettanával foglalkozó bizottságának elnöke. Munkásságát többállami kitüntetés, valamint az O. Röder-emlékérem (1985) adományozása ismerte el.

A Tanszék vezetői:

Hoffner József	1826-1841
Zlamál Vilmos	1841-1846
Szabó Alajos	1846-1872
Thanhoffer Lajos	1872-1890
Regéczy Nagy Imre	1890
Korányi Sándor	1891
Tangl Ferenc	1892-1903
Farkas Géza	1903-1922
Deseő Dezső	1922-1948
Bálint Péter	1948-1950
Gyarmatai Ernő	1950-1952
Kemény Armand	1951-1973
Pethes György	1973-1990
Rudas Péter	1990-2006
Frenyó V. László	2006-2016
Bartha Tibor	2016-

Biokémia Osztály vezetői:

Juhász Balázs	1951-1953
N. Gáspár Zsuzsa	1953-1965
Tóth Béla Lajos	1965-1973
Kutas Ferenc	1973-1996
Veresegyházy Tamás	1996-