Dr. Szent-Iványi Tamás 1920. november 2-án született a Háromszék megyei Szentivánlaborfalván és 1991-ben hunyt el Budapesten. Miután Kolozsvárott a Gazdasági Akadémiát elvégezte, 1946-ban szerzett állatorvosi diplomát egyetemünkön. Végzés után az egyetem Állattenyésztési Tanszékén, majd a Benedek-féle Szérumtermelő Intézetben és a Phylaxia Állami Oltóanyag-termelő Intézetben dolgozott. Manninger Rezső professzor hívására 1950-ben került a Járványtani Tanszékre, ahol egyetemi adjunktusként, tudományos főmunkatársként, majd 1985-ban történt nyugdíjba meneteléig egyetemi tanárként dolgozott, és 1976-tól 1985-ig a tanszék vezetője volt. A Magyar Tudományos Akadémia 1973-ban levelező, 1979-ben pedig rendes tagjává választotta. 1970 és 1975 között az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezés-egészségügyi Szervezetében az állategészségügyi osztály helyettes vezetőjeként a fertőző betegségek szakreferense volt, széleskörű nemzetközi tapasztalatait később az oktatásban nagyon jól tudta hasznosítani. Kutatómunkája a baktériumok és a vírusok okozta betegségek széles körére kiterjedt.

Dr. Szent-Iványi Tamásról sokféle emléket őriz a hazai állatorvosi kar. Egykori hallgatói a kiváló, jól felkészült, igényes előadóra, a gyakorló kollégák a segítőkész diagnosztikai szakemberre, a megyei továbbképzések rendszeres előadójára, az ifjabb korosztályok a jó tollú szakkönyvszerzőre, a munkatársai pedig a precíz kutatóra, az egyenes kollégára és tanszékvezetőre emlékeznek. Jól felépített, rendezett szerkezetű előadásait, nemcsak alapos, mély szakmai ismeretei, személyes tapasztalatai jellemezték, hanem humán műveltsége, irodalmi, történelmi, földrajzi, néprajzi és zenei jártassága is. Dr. Szent-Iványi Tamás emberi tulajdonságai alapján is példakép volt. A történelem által rámért megpróbáltatásokat ismereteinek folyamatos bővítésével, művelődéssel, valamint intenzív munkavégzéssel viselte, mutatva, hogy csak az örök emberi értékekre figyelve, egyenesen és tisztességesen érdemes élni és dolgozni. Kiemelkedő tudása, széles hazai és nemzetközi elismertsége ellenére megmaradt szerény egyénisége és közvetlensége.