Az I. világháború kitörését követően Olaszország hadat üzent az Osztrák-Magyar Monarchiának. A mozgósított olasz hadsereg jelentős túlerővel indított támadást és érte el az Isonzó folyót. Kerek 100 esztendővel ezelőtt, 1915. június 23-án kezdődött az első isonzói csata, amely két évig tartó borzalmas állóháborúvá változott. A monarchiabeli hadosztályok fele magyar, főként alföldi származású bakáiból állt. Az olasz front 1917. október 24-én omlott össze.
Az évforduló alkalmából Karunk Állattenyésztési, Takarmányozástani és Laborállat-tudományi Intézetének munkatársai a múlt héten meglátogattak néhány emlékhelyet és Sótonyi Péter dékán úr támogatásával koszorút helyeztek el a boveci katonai temetőben a következő felirattal: „A magyar hősök emlékére – az Állatorvos-tudományi Kar nevében, 2015”. A felső Isonzó-völgyi magyar emlékhelyekhez a Predil-hágón át jutottak a megemlékezők. A hágóban két, a védelmi rendszer láncolatába tartózó erőd maradványait is felkeresték. Log pod Mangartom falu szélén találtak rá az itteni katonai sírkertre. Megálltak a Koritnica patak szurdoka felett álló Kluže erődnél. Koszorújukat a boveci sírkert hatalmas fakeresztjén helyezték el. Innen fordultak az Isonzó (szlovénül Soča) forrásvidéke felé, és a sočai I. világháborús katonai temetőben is nemzeti színű szalaggal és fohásszal emlékeztek az elesett honfitársakra.
1. kép: Csizmadia Lajos magyar baka sírkeresztje a Log pod Mangartom-i temetőben
2. kép: Koszorúnk a boveci sírkert fakeresztjén
3. kép: Közös kereszt a sočai katonai, egykori hadikórházi temetőben
