Ha jogosítvány nélkül vezetünk, megbüntetnek! Ha nem büntetnének, vajon anélkül vezetnénk? Átültethető vajon ez az analógia a kisállattartásra is? Köthető engedélyhez a kisállattartás, lehet-e központilag szabályozni, hogy kiből válhat gazdi? A szankciók, büntetések vagy a megfelelő oktatás, érzékenyítés lehet a kulcs az állatvédelmi szabályok betartatásához? A médiában megjelent számos pro és kontra érv mellett most egy Állatvédelmi Díjjal jutalmazott szakember szemszögéből vizsgáljuk meg a témát.

A kutyajogosítvány bevezetését szorgalmazó állatorvos, az állatvédelemmel és a felelős állattartással foglalkozó TV műsorok rendszeres vendége, kiváló tanár, a szakmai állatvédelem területét érintő megosztó kérdésekben határozott véleménnyel rendelkező szakember, akit idén a munkásságának elismeréseként a Magyar Állatorvosi Kamara (MÁOK) Állatvédelmi Díjjal jutalmazott. Dr. Fodor Kingával, az Állatorvostudományi Egyetem Laborállattudományi és Állatvédelmi Osztályának docensével beszélgettünk a MÁOK díjról, a kutyajogosítvány szükségességéről, valamint a felelőtlen, és a felelős állattartás közötti különbséget boncolgattuk.

ÁTE: Számos kritika érte Önt a népszerű magyar énekesnőt és kiskedvencét ért nagy médiavisszhangot keltő tavalyi kutyatámadást követően adott interjúi alkalmával is. Ezekben többek között a kutyatartás szabályainak szigorítását és a felelős állattartást igazoló kutyajogosítvány bevezetésének fontosságát hangsúlyozta. A Facebookon valóságos kommentháború alakult ki a kisállattartást érintő kérdésekről. Az eset kapcsán mire hívná fel a figyelmet?

FK: Egyes nyugati országokban már nem újdonság, hogy csak olyan személynek lehet kutyája, aki bebizonyította, hogy az állattartás minimum elvárásainak megfelel, tisztában van azzal, hogyan kell megfelelően táplálni és gondozni az állatot, valamint jogszabályi oldalról is tudja, milyen kötelezettségekkel jár annak tartása. Számos fórumon jelen vagyok, és az elmúlt 10 évben rendszeresen felmerült a kutyajogosítvány bevezetésének témája, viszont mindig erős ellenállásba ütközik bármilyen kezdeményezés. Sajnos Magyarországon a kisállattulajdonosok, sőt sokszor még az illetékes hivatali szervek sincsnek tisztában az állattartásra vonatkozó jogszabályokkal.

ÁTE: Tavalyi kijelentése, mely szerint a kutya nem való mindenkinek, szintén nagy felháborodást váltott ki. Továbbra is úgy gondolja, hogy a kutyatartás ma luxusnak számít?

FK: Magyarországon a kisállattartói kultúra még gyermekcipőben jár, míg a vonatkozó magyar jogszabályok világszinten is kiemelkedők, a probléma valójában az emberek mentalitásával és a betartatáshoz szükséges apparátus hiányával van. Hazánkban 1998-ban alkották meg az Állatvédelmi Törvényt, többek között azzal a céllal, hogy fokozzák az emberek felelősségtudatát az állatokkal való kíméletes bánásmód érdekében, valamint meghatározzák az állatok védelmének alapvető szabályait. Viszont nálunk, főleg vidéken, az állat még mindig a „jószág” kategória, aminek többek között az is az oka, hogy hazánkban maga a kisállatgyógyászat is csak 15-20 éves múltra tekint vissza. Bár most már a felelős állattartás felé vettük az irányt, még sok a teendő, hogy ne legyenek minden naposak a médiában megjelenő állatbántalmazásokkal, és főleg kutyatámadásokról szóló híradások.

Tudom, hogy nem voltam népszerű azután a kijelentésem után, hogy akinek nincs pénze rá, ne tartson kutyát, de számoljunk utána: egy 10 kilós kutya minimális költsége 12 év alatt közel másfél millió forint, gondolok itt az etetési, tartási, ivartalanítási, állatorvos ellátási, vagy adott esetben a gyógyszerek költségeire. Amennyiben a gazdinak nincs erre anyagi lehetősége, annak az állat a legnagyobb elszenvedője.

ÁTE: Miben látja a megoldást? Mivel lehetne előmozdítani az emberek mentalitásának változását?

FK: A megoldást az oktatásban, érzékenyítő továbbképzésekben és felvilágosító célzattal életre hívott fórumokban, beszélgetésekben látom. Idén szeretnénk megvalósítani egy középiskolás tanároknak szóló ingyenes továbbképzést is: ha rajtuk keresztül a diákokat már ebben a korban megfogjuk és felvilágosítjuk, akkor a felelős állattartás gondolatiságával nőnek fel és így lesznek részesei a társadalomnak.

Fontos az is, hogy köszbeszéd tárgyává tegyük a problémát. Ennek érdekében munkatársaimmal folyamatosan járjuk az országot és olyan önkormányzati alkalmazottaknak – például rendőröknek, jegyzőknek is – tartunk továbbképzéseket, akik részt vesznek az eljárásban és a bírság megállapításában, legyen szó a nem megfelelő tartás és elkerítés miatt előforduló szökésekről, gázolásokról és egyéb állatok okozta kártételekről.  Viszont ehhez még mindig hiányzik egy dedikált apparátus, amely a kiszökött kutyák által okozott károkozáskor a helyszínen megvizsgálja a kutya chipszámát, felkutatja a tulajdonost és a keletkező kárt megfizetteti vele.

ÁTE: Az ilyen apparátus működtetése jelentős költségekkel járna. Véleménye szerint ennek finanszírozása hogyan volna megoldható?

FK: Még mindig hatalmas a társadalmi ellenállás a különböző büntetések kiszabását illetően. Magyarországon felelősségvállalás tekintetében még van hova fejlődni, amíg nincs konkrét szankció, addig a helyzet kezelése is megoldhatatlannak látszik.

Bár ezzel azt kockáztatjuk, hogy még több kutya kerül az utcára, mert gazdáik már nem vállalják a felelősséget. Ahogy említettem, a vonatkozó magyar jogszabályok kiemelkedők, viszont annak betartása és betartatása még várat magára. Jelenleg nincs különösebb következménye egy incidensnek, sokkal inkább irányadóként és nem kötelező érvényű szabályként tekintenek rá. Ha kiszabnák az előírt bírságokat, ezzel nem csak erősíthetjük a felelős kutyatartást és tudatosabb hozzáállást, de a befolyó összegből működtethető volna egy olyan rendszer, amely folyamatosan felügyeli a szabályok megfelelő betartását. De az ebrendészeti hozzájárulás bevezetése is egy megoldás lehetne.

ÁTE: Az Állatorvostudományi Egyetem is több, állatvédelmi kérdésekkel foglalkozó kezdeményezést és eseményt befogadott, felkarolt. Terveznek az egyetem berkein belül további felvilágosító, érzékenyítő eseményt?

FK: Lehetővé és elérhetővé kell tenni az érdeklődőknek egy olyan platformot, ahol egyszerűen és érthető formában juthatnak hozzá az információkhoz. Szerencsére az egyetem is nyitott az ilyen típusú rendezvényekre, az oktatói pedig képviselik és kötelességükként kezelik ezt a felvilágosító munkát.

Tavaly „Mindenünk a kutya” címmel tartottunk sikeres szakmai napot, ahol a felelős állat- és kutyatartás népszerűsítése és a hazai állattartói kultúra javítása mellett a felelősen gondolkodó állattartók számára egy találkozási, beszélgetési, ismerkedési lehetőséget biztosítottunk. Idén két hasonló szakmai napot tervezünk, ezúttal a macskatartással illetve a tenyésztéssel, szaporítással kapcsolatosan, melynek keretein belül körbejárjuk a jogszabályi hátterét és kitérünk a gazdik felelősségére, kötelezettségeire.

ÁTE: A Magyar Állatorvosi Kamara döntésének értelmében csak akkor osztják ki a „MÁOK Állatvédelmi Díjat”, ha az adott naptári évben valóban az elismerésre érdemes, az állatvédelem témában bizonyított szakembert jelölnek. A Kamara sok év után ismét kiosztotta ezt a díjat, amelyet Ön nyert el.

FK: A MÁOK közleményében azt írja, hogy ezzel az elismeréssel az a szakember díjazható, aki „állatvédelmi szempontból példa értékű, haladó szemléletű, tudományosan megalapozott vagy tudományos igényű egyszeri, többszöri vagy folyamatos cselekedet, törekvés, teljesítmény jellemzi.” Megtisztelőnek érzem, hogy a MÁOK ezzel a díjjal is elismeri az elmúlt évek erőfeszítéseit és a területemen elért eredményeimet, mert ez nekem egy visszaigazolás azzal kapcsolatban, hogy van értelme a munkámnak, még annak a „szakmai” állatvédelemnek is, ami nem kizárólag az állatokról szól, hanem az embereket és a társadalmat is képviseli, védi. Hálás és büszke vagyok, hogy egy olyan területen dolgozhatok, ahol nagyon gyakran sajnos falakba ütközünk, de mindig van teendő.

Ezúton gratulálunk Dr. Fodor Kingának a díjához, amelyet ünnepélyes keretek között az Állatorvostudományi Egyetem szakállatorvosi diplomaosztóján vehet át február 22-én.