Április 5-én emléktáblát avattak Budán, Pasaréten, a Gyergyó utcában dr. Haraszti János (1924-2007) állatorvos, kutató, egyetemi tanár lakóházának falán. Az emléktábla állítását az Állatorvostudományi Egyetem és a II. Kerületi Önkormányzat támogatta.
A megjelenteket a professzor fia, Haraszti János köszöntötte, majd felolvasta Szita Károly kaposvári polgármester üdvözlő levelét. Ezután dr. Sótonyi Péter, az Állatorvostudományi Egyetem rektora emlékezett volt kollégájára.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Emlékezők!
12 éve nincs közöttünk Haraszti János professzor, ami nagy veszteség nekünk, de biztos, hogy nagy nyereség az örökkévalóságnak. Annak a háznak a falán avatjuk fel az emléktábláját, amiben 46 éven keresztül élt a családjával. A család és az egyetem, az egyetem és a család – ebben a térben élt azon konzervatív, tisztességes mérce szerint, amit mindig példaképnek tartottam.
Dr. Haraszti János évtizedeken át meghatározó alakja volt a magyar állatorvostudománynak.
Kaposváron, 1924. október 29-én született. A háború kellős közepén, 1943-ban érettségizett, majd felvételt nyert az akkori Agrártudományi Egyetem Állatorvosi Karára. 1951-ben szerezte meg állatorvos doktori diplomáját. Egy éven át Somogy megyében körzeti állatorvosként szolgált, majd Csukás professzor meghívására 1952 és 1955 között az Állattenyésztéstan Tanszéken dolgozott.
1955-től nyugállományba vonulásáig a Szülészeti, majd később a Szülészeti és Szaporodásbiológiai Tanszék munkatársa volt. Végigjárta a ranglétra minden fokát. Így jutott el 1973-ban a tanszékvezetésig, majd 1975-ben egyetemi tanárrá nevezték ki.
Haraszti professzor iskolateremtő volt. Nem sokan mondhatják azt el magukról, hogy 8 kandidátust, 4 MTA doktort és 4 egyetemi tanárt neveltek ki, akik az egyetem vezetésében is részt vettek.
Haraszti professzor olyan nagy ívű pályát futott be, amely keveseknek adatik meg. Csupán az akkori politikai környezetnek tudható be, hogy kezdeti kutatásaival, a méhhurut curettage útján való gyógykezelésével nem szerzett világhírt, hiszen nem engedték ki Amerikába. A manuális szülészetből modern, endokrinológiai alapokon nyugvó intézetet varázsolt már akkor, amikor még nem álltak rendelkezésre azok az eszközök, amikkel ki lehetett volna mutatni a vizeletből a különböző progeszteron származékokat.
Szorgalommal, magát nem előtérbe helyezve dolgozott, rektorát mindig hűen szolgálta. S bár nem halmozták el a teljesítményével arányos kitüntetésekkel, ezért bizonyára kárpótolta a feleségétől és gyermekeitől kapott családi szeretet.
Személyesen is erősen kötődöm, a Haraszti családhoz. Haraszti János felesége, Marika néni állatorvos generációkat oktatott. Nála felvételiztem 1973-ban, ő volt a biológiai kérdező és ő lett a gyakorlatvezetőm.
1952-ben házasodtak össze, 55 évet éltek együtt. Marika néni később munkatársam lett az Anatómia tanszéken, s mindig következetesen és teljes szívből segített. Ifjú feleségemmel gyakran voltam a vendégük ebben a házban és mindig megkapott az őket körülvevő derűs szerénység és harmónia, ami számomra példamutató volt.
Haraszti János kiváló géneket örökölt, hiszen még idősebb korában is alig volt ősz hajszála. Meghatottan állok itt, hiszen bár 30 év választott el tőle, ő volt az első professzor, aki azt mondta nekem, hogy „Péter, akkor szervusz!”
A tábla emlékeztessen mindannyiunkat egy igazi példaképre! Köszönöm, hogy ilyen sokan eljöttek és köszönöm az önkormányzatnak, hogy támogatta a tábla elkészítését, hiszen nem sok állatorvos lakóházán található ilyen.
Az emléktáblát dr. Sótonyi Péter és Lánszki Regő, a kerület fejlesztési és településüzemeltetési bizottságának elnöke leplezték le. Befejezésül Krusic Eleonóra és Somogyvári Csilla, az Operaház fuvolaművészei Mozart duettetek adtak elő.
Beszámolót és a kékepet Balázs Gusztáv készítette:
