Rektori főtanácsadóként dr. Süth Miklós állatorvosdoktor, címzetes egyetemi docens két feladatot kapott. Az egyik az Állatorvostudományi Egyetemen zajló képzés amerikai akkreditációjának elősegítése, a másik az élelmiszerlánc biztonság még erőteljesebb megjelenítése a képzésben. A lapunknak adott interjúban elmondja, hogy Pápán, a szülői házban, a húskombinátban dolgozó édesapja révén az ábécével együtt ismerte meg az élelmiszerhigiénia követelményeit. Nemzetközi tapasztalatokra az Európai Unió legfiatalabb, magyarországi főállatorvosaként tett szert 33 éves korától. Vezetésével elsőként Magyarországon valósították meg az élelmiszerlánc felügyeletét a szántóföldtől az asztalig garantáló hatósági szemléletben. Ez annál is fontosabb, mert, mint mondja, a szervezetünket károsan befolyásoló anyagok 70 százalékát az élelmiszerekkel együtt juttatjuk be a testünkbe. 

Doktor Úr, mit jelent az ön számára Pápa?

Szülővárosomban a mindennapokban éltük meg azt a mondást, hogy Pápa Dunántúl Athénje. Intézményei és közösségei tették azzá. A pápai tradíciók évtizedekre meghatározzák azok gondolkodását is, akik távol kerülnek a településtől. Az egyik osztálytársam Székesfehérvárról járt a Türr István Gimnáziumba tanulni, mert az édesapja is itt tanult valamikor. Sokunkkal találkozni a közélet különböző területein. Itt született többek között Zséda, az énekes, Győrffy Balázs, az Agrárkamara elnöke, illetve a jól ismert politikusok, mint Kövér László és Gyurcsány Ferenc. Versenyszellemben nőttünk fel: versenyeztek az iskolák és versenyeztünk mi, diákok.  Az Erkel Ferenc Ének-zenei Általános Iskola is különlegesnek számított, hiszen évfolyamonként összesen egy osztálya volt, ahova már abban az időben is felvételizni kellett, illetve a legkiválóbb tanárok tanították az összes tantárgyat. Mindenkinek kötelező volt zenét tanulni, és a népi tánc ugyanolyan óra volt, mint a matematika.  Énekeltem az iskolai kórusban, ennek köszönhetően tanultam meg azt, hogy hogyan kell kiállni a pódiumra sok ember előtt.

Segítették-e családi hagyományok a pályaválasztását?

Beleszülettem az élelmiszerhigiéniába, hiszen édesapánk minden évben bevitt bennünket a nővéremmel a pápai húsüzembe és az elejétől a végéig megmutatott mindent. 16 éves korától hentesként dolgozott, szakmai tehetségének, kitartásának, szorgalmának köszönhetően a szamárlétra minden szintjét végig járva jutott el az igazgatói rangig. Elkötelezett rabja volt a húsiparnak és a higiéniának, csak a leges legjobbat tudta elfogadni, semmilyen kompromisszumra nem volt hajlandó ezen a területen. Bár otthon egyetlen szál kolbászt sem töltött, a lakás minden szeglete úgy nézett ki, hogy megfeleljen az élelmiszerbiztonsági elvárásoknak. Az összes padozat, fal és mennyezet mosható volt nálunk – ebben nem ismert pardont. A tisztaság, a higiénia az élelmiszer, és az élelmiszeren keresztül a másik ember tisztelete.

Édesanyám volt a család összetartója, aki minden percét annak szentelte, hogy minket kiszolgáljon. Az ő családja a mezőgazdasághoz kötődött, miután elvették családja földbirtokait, hol ide, hol oda telepítették őket. Végül Iszkaszentgyörgyön lett az anyai nagyapám agronómus. Nekik is köszönhetem, hogy az állatok szeretete része lett gyermek és tinédzser mindennapjaimnak, hiszen nyaranta nagyapám könyveit lapozgattam és élveztem a falusi élet szépségeit.

Mindemellett igyekeztem olyan jól tanulni, mint a nővérem, aki öt évvel idősebb nálam és orvosnak tanult. Abban viszont biztos voltam, hogy ebben nem követem, mert távolságtartó vagyok az emberi betegségekkel. Ha egy kórházi fertőző osztályra kell mennem, utána literszámra fújom magamra a fertőtlenítőszereket. De mégiscsak vágytam arra, hogy olyasmivel foglalkozzam, ami az emberhez, az emberek egészségéhez kötődik. Az állatorvoslás ilyen! A közegészségügy területén az emberiség biztonságáért is felelünk, állatorvosként kiemelt feladatunk van az állat és ember kapcsolatából származó minden folyamat orvosi tudásunkkal való szolgálatára.

Hogyan teltek az egyetemista évei?     

Állatorvostan hallgatónak lenni felemelően jó dolog! Olyan közösségbe kerül az ember, amelynek legtöbb tagja gyerekkorától kezdve erre a hivatásra készül, s tanulmányai végeztével ő is azokhoz az emberekhez tartozhat, akiket környezete tisztel és értékhordozónak tekint. Az én ifjúkori állatorvos példaképem Pápán, Kovács Jenő családi barátunk, akit mindenki szeret és megbecsül. Hol a kutyáimat gyógyította, hol a szarvasmarha-telepre ment, hol a lovakhoz, hol a sertésekhez. Mindenkihez volt egy jó szava. Nála töltöttem több gyakorlatomat. Maximális professzionalizmus jellemezte. Bár kiváló műtéti tehetsége volt, minden egyes műtét előtt elővette a sebészeti tankönyvet és még egyszer megnézte a pontos leírását. Nem azért, mert nem tudta, mit kell csinálnia, hanem az alaposság és a precizitás jegyében. Ahogy az életben, úgy az egyetemen is gyakorlatról gyakorlatra kell bizonyítani a rátermettséget és felkészültséget. A vizsgaidőszakban csak a vizsgára lehet felkészülni, de nem az alapos használható állatorvosi tudás megszerzésére. Az állatorvostan hallgatónak örömöt kell, hogy jelentsen a folyamatos felkészülés, a napról napra gyarapodó tudás érzése. Oktatóként pedig már azt élveztem, hogy olyan fiatalokkal beszélgethetek nap mint nap, akik az én szakterületemet is megakarják ismerni, és esetleg életpályának választani. Azt éreztem feladatomnak, hogy megszerettessem az élelmiszer-higiéniát, felhívjam a szépségeire és jelentőségére a figyelmet.

Az életem a végzésem után olyan keretes szerkezetben zajlott, mint ahogyan a népdalok „építkeztek”. Hét évig dolgoztam az egyetemen, majd hét évig a közigazgatásban, hét évig a versenyszférában, s most ismét az egyetemen tevékenykedem. Az első hét év tanulással kezdődött. Pénteken megkaptam a diplomámat, hétfőn elindult az élelmiszer higiénikus szakállatorvos-képzés, ami a megelőző húsz évben nem is volt! Rektori engedéllyel jelentkezhettem, nem kellett kivárnom az öt év gyakorlati időt. Amikor ezt is elvégeztem, a Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Karán szereztem TQM szakokleveles szakközgazdászi másoddiplomát.

Ez volt a belépő a minisztériumba?

Nem úgy indult, de az lett belőle. Az Élelmiszerhigiéniai Tanszékről kertültem 2003-ban az FVM Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrzési Főosztályára, majd 2004-től az Országos Élelmiszervizsgáló Intézet igazgató főállatorvosa lettem. A következő évben hívott egy reggel mobiltelefonomon az új miniszter, Gráf József és elmondta, hogy velem szeretné betöltetni az országos főállatorvosi tisztséget. Én, akivel csak lehetett, megbeszéltem, hogy hogyan lehet egy ilyen kitüntető felkérésre udvariasan nemet mondani a következő napi találkozón, de ez végül nem sikerült. Közös megállapodásunk volt, hogy mindketten csak egy évre vállaljuk a megbízásunkat, majd ott folytatjuk, ahonnan ideiglenesen eljöttünk. Ez egyikünknél sem jött be, viszont a mai napig hálás vagyok a felkérésért, és az 5 évnyi közös munkáért, illetve az ez által számomra megnyílt cselekvési lehetőségekért.

Kinek a főnöke az országos főállatorvos?

Az összes állami szervezetben dolgozó élelmiszerlánc biztonságáért dolgozó munkatársnak, hatósági állatorvos kollégáknak, élelmiszermérnököknek, vegyészeknek, növény és talajvédelmi szakembereknek, radiológusoknak, agrármérnököknek, humán orvosoknak és közegészségügyi felügyelőnek, kiragadva a meghatározó területek képviselőit. A multidiszciplináris szakember gárda jól összehangolt munkáján múlik az élelmiszerbiztonság, az állatok és a fogyasztók mindennapi biztonsága, és persze elsődlegesen a földeken, állattartó telepeken, takarmány előállítóknál, gyógyszerforgalmazóknál, vágóhidakon, feldolgozó és forgalmazó vállalkozásoknál dolgozó felelősségteljes szakemberek tevékenységén.

Mit tart a legnagyobb, ezen a poszton elért eredményének?

Egy pályaválasztó középiskolásban fel sem merül az a gondolat, hogy úgy lehet belőle állatorvos, hogy nem a kutyát, macskát, sertést, szarvasmarhát, lovat akarja közvetlenül gyógyítani, hanem az emberek egészségét védeni. Mi, Magyarországon, elsőként valósítottuk meg az élelmiszerlánc felügyeletét, a szántóföldtől az asztalig garantáló hatósági szemléletet és gyakorlatot. Vezetésem során egy hatóságba szerveztük azokat a szerveket és feladatokat, amelyek a talajvédelemtől, a növény- és állategészségügyön át a kereskedelemig, vendéglátásig felelősek azért, hogy a fogyasztó valóban élelmiszert, azaz életet adó anyagot vásároljon, ne csak valami olyat, amivel legfeljebb kielégítette az éhségét, aztán ki tudja, hogy azt az egészségéért is tette-e vagy sem.

Azt gondolom, hogy munkatársaimmal közösen méltán lehetek büszke arra, hogy Magyarországon először tudtunk a világban kialakítani egy olyan egységes élelmiszerlánc felügyeleti hatóságot, amely az állatorvosok vezetésével, a mi szervezetünk alapjaira építve jött létre. Meghatározó pozícióba emeltük ezzel az állatorvosi tudást és feladatot az állategészségügy mellett a közegészségügy területén is.

Az alma materben jelenleg rektori főtanácsadóként dolgozik. Milyen területeken segíti az egyetem fejlesztését?

Dr. Sótonyi Péter professzor úr megtisztelő felkérésére segítem az állatorvosképzés amerikai akkreditációjára történő felkészülését, ami az intézmény nemzetközi versenyképességének erősítését, a magyar állatorvosképzés presztízsének további fokozását eredményezheti, illetve újabb évtizedekre meghatározhatja a hallgatóink, majd később állatorvos kollégáink elismertségét.

A másik feladatom az, hogy működjek közre a Digitális Agrár Stratégiában megfogalmazott digitális élelmiszerlánc biztonsági kutatási, fejlesztési és innovációs központ létrehozásában az egyetem égisze alatt, azzal a céllal, hogy az állatorvos képzésben még erőteljesebben megjelenjen ez a tudományterület és szemlélet. Olyan tudásközpont létesítése az ideánk, amely a térségben is unikális jellegű. Mindenki szeretne hosszan és egészségesen élni. A szervezetünket károsan befolyásoló anyagok 70 százalékát az élelmiszerekkel együtt juttatjuk be. Annak érdekében, hogy minél kisebb legyen a kockázat, a folyamatokat egységében, megelőző- és mátrix-szemléletben, a hálózatkutatás eszközeit is felhasználva kell folyamatosan rengeteg adat alapján értékelni, és az eredmények tükrében a jövő folyamatait, élelmiszerlánc biztonsági és állategészségügyi eseményeit modellezni. Az állataink és a fogyasztók egészsége és biztonsága érdekében elengedhetetlen lesz a jövő szakemberei számára az agrimetria, vetrimetria tudományterületek létrehozása.

Ha ezeket az adatokat egy központban összegyűjtjük, és a matematikusok, informatikusok és élelmiszerlánc szakemberek által összeállított algoritmusokkal értékeljük, akkor a megelőzést, előrejelzést javíthatjuk, az állatorvosi munkát hatékonyabbá tehetjük. A világ legelismertebb állatorvos képző intézményében, az Egyesült Államokban, Kaliforniában a UC DAVIS Egyetemen már elindították a megelőző állatorvosi tudománynak (Preventive Veterinary Medicine) nevezett képzést. Ha ennek a feltételeit mi is meg tudjuk teremteni, akkor az István utcai képzés még magasabb szintre léphet.

Dr. Süth Miklós szerint egy jó húsleves és egy igazi bécsi szelet almapaprikával maga a mennyország. Interjúalanyunk a Funkcionális Élelmiszerlánc Terméktanács elnöke is. A funkcionális élelmiszerek egészségvédő vagy betegség-megelőző jellemzőkkel rendelkező táplálékok, melyek termékpályaként való értelmezése szintén egyedi megközelítés. Véleménye szerint ma még egy speciális fogyasztói csoport keresletét elégítik ki ezek a termékek, de robbanásszerű elterjedésük előtt állunk. Magyarország adottságai alkalmasak ilyen élelmiszerek sikeres előállítására a világpiac számára. Emlékezetes számára az a Japánban elfogyasztott vacsora, aminek kapcsán vendéglátója, az ottani gabonahivatal elnöke nem arról beszélt, hogy az adott ételnek mi a hagyománya a szigetország étkezési kultúrájában, hanem azt mondta el, hogy a tányéron lévő étel melyik szervrendszerünk egészségét szolgálja. Ez a jövő, vallja, s reményei szerint belátható időn belül már nem egyszerűen almalevet rendelhetünk, hanem almafajta és évjárat szerinti gyümölcsitalt fogyaszthatunk.