Miért volt fontos, hogy az Állatorvostudományi Egyetem visszanyerje önállóságát? Miket tart az első rektori időszak legfontosabb eredményeinek? Milyen célokat tűzött ki a most induló ciklusra? Ezekről beszélgettünk Dr. Sótonyi Péter professzorral abból az alkalomból, hogy miután a Szenátus ez év tavaszán egyhangúlag támogatásáról biztosította, Áder János köztársasági elnök másodszor is megbízta az egyetem vezetésével.
– Eötvös József írta, hogy a szabadságvágy minden emberrel vele született…
– …való igaz, óriási szabadságvágy él bennem is, de ezt „csak” egyetemi vonatkozásban tudtam megvalósítani, a szabadidőm nagyon korlátozott, mondhatnám, hogy nincs is. Tény, hogy amikor 2012-ben dékán lettem, a legfőbb célom az volt, hogy visszanyerjük önálló egyetemi létünket. Bár a legtöbben egy ezreléknyi esélyt sem adtak a sikerre, mégis elértük.
– Miért volt fontos a szabadság visszaszerzése az egyetem számára?
– Tartoztunk ennyivel az elődeinknek, hiszen intézményünk, a világ harmadik állatorvos-képző intézménye önállóan működött a leghosszabb ideig és mindig is önállóan tudott kiteljesedni. Gondoljunk csak a 20. század eleji aranykorára, amely megalapozta állatorvos-képzésünk nemzetközi hírnevét! Az összevonások visszaesésekkel jártak. A Szent István Egyetemen sok értékes embert ismertem meg, de a mi kutatási területünk, oktatási stílusunk és hagyományaink jelentősen eltérnek az agrár-felsőoktatásétól. Közelebb állunk az orvosképzéshez. Abból is nőttünk ki. A humán- és az állategészségügy kapcsolatát csak erősíti az élelmiszerbiztonság fokozódó jelentősége. A haszonállatok egészségének megőrzésével óriási értéket védünk az agráriumban. A kedvtelésből tartott állatok gyógyításában viszont a tulajdonosi érzelmek dominálnak. Rendkívül fontos a nemzetközi ismertségünk – nekünk magunkat kell megmutatnunk a világban. Mi sem támasztja alá jobban ezt, mint az, hogy 54 országból fogadunk hallgatókat. Végül: az önálló pályázás lehetősége már 3 év alatt is komoly forrásokhoz juttatta Alma Materünket.
– A sikerhez bátorságra is szüksége volt.
– Nincs különösebb vesztenivalóm. Az Anatómia egyetemi tanára vagyok. A heti 12 óra tanítás számomra felüdülés. Ha nem éreztem volna annak a belső kényszerét, hogy a szak-ma jövője érdekében elő kell segítenem az egyetem önállóvá válását, valószínűleg nem szálltam volna ringbe. Egyáltalán nem vonz a vezetői nimbusz. Ebből adódóan talán többet is megengedek magamnak, mint mások. Sokszor mondják is: „Sótonyi, hogy mered te ezt kimondani?” Én mindig azt mondom, amit gondolok. Ezt becsülték bennem a szűkebb majd az egyetemi közösségben, végül most már országosan is, hiszen a Professzorok Batthyány Körének elnökeként is számítanak a véleményemre. Ebben az egyesületben növelni szeretném a fiatalabb, polgári értékrendet képviselő professzorok részvételét, akik kritikus szemlélettel keresik a legjobb megoldásokat Magyarország időszerű problémáira.
Legutóbb az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Irányító Testülete élő természettudományokért felelős alelnöke lettem. Ezeket a megbízásokat szerintem annak köszönhetem, hogy mindig következetesen és őszintén ragaszkodom a véleményemhez.
Az erőt az újabb kihívásokhoz a családom adja, akik mindenben támogatnak. Kata lányom állatorvos, Tamás fiam közgazdász. Itt is szeretném elmondani, mennyire hálás vagyok a feleségemnek, aki hittel és kitartással mindig mellettem áll, és biztat, bármely feladat során.
– Hogyan tekint vissza a 2016 nyarán kezdődött rektori ciklusra?
– Mint egy újjászületésre. Meg kellett teremteni az új egyetemi lét alapjait. Olyan szervezeti és működési változásokat vittünk végbe, amelyek megalapozták fejlődésünket és ma már az ország legjobb egyetemei között tartanak számon bennünket. Megindítottuk az új épületek, képzési centrumok tervezését, amelyhez kiemelt kormánytámogatást kaptunk. Mindehhez szerencsésen társult a kancellár és köztem kialakult, a felsőoktatásban gyakran példaként emlegetett partnerség.
A nagy ívű építkezések levezényléséhez úgy gondolom, a folytonosságra szükség van, és büszkén mondhatom, hogy valamennyi munkatársam támogat ebben.
– Milyen célokat tűzött ki a következő öt évre?
– A legnagyobb feladatomnak azt tartom, hogy olyan kutató és oktató gárda alakuljon ki, amely képes az egyetem új aranykorát megteremteni. Azt szeretném elérni, hogy mire az általunk elindított óriási értékű építkezések befejeződnek, a csodálatos infrastruktúrát világszínvonalú tudományos műhelyek használják, növelve a hazai kutatások nemzetközi beágyazottságát. Ehhez meg kell találnunk és meg kell nyernünk azokat az embereket a nagyvilágból, akik közel állnak a legmagasabb nemzetközi elismerésekhez, és akiket majd követnek a posztdoktorok, a PhD hallgatók. Szerencsére abban a helyzetben vagyunk, sikeres pályázataink, ötszáz magyar és mintegy ezer külföldi hallgatónk révén is, hogy mindenkit fel tudunk venni, aki tehetséges és itt akar oktatni és/vagy kutatni. Mindent meg is teszek azért, hogy felismerjük, megtaláljuk ezeket a fiatalokat, és e miatt vezetem továbbra is elnökként a tudományos diákkört. Ezért lényeges az intézményen belüli tehetségsegítő programok működtetése, fejlesztése, ezáltal is elősegítve a szakember utánpótlást, valamint azt, hogy tudományos fokozattal rendelkező szakembereket adjunk az innovatív tevékenységet folytató vállalatok számára. Fontosnak tartom, hogy az Országos Állatorvos Napon nagy tekintélyű előadók mellett 5-6 hallgatónk egy-egy előadással bemutatkozzon, érezzék meg, hogy ők már bekerülnek a tudomány vérkeringésébe.
Rendkívüli módon bízom a mai ifjúságban és nagyon okosnak tartom őket. Amit egy kicsit hiányolok, sokszor nincs meg bennük a küzdeni akarás. Ez talán abból adódik, hogy más minőségű életben nőttek fel, mint amiben mi. Be kell őket vonni az egyetem vezetésébe is, mert így szereznek tapasztalatot, így tudjuk menet közben cserélni a teherbíró pilléreket – s így volt ez régen is.
– Rektor úr gyakran említi, hogy az egyetem legfőbb – sokak által irigyelt – versenyképességi tényezője a több mint két évszázados tradíciója.
– Ez igaz, de a jelentését jól kell értelmezni. Nem arra gondolok, hogy úgy kell dolgoznunk, mint száz vagy kétszáz évvel ezelőtt, hanem azt kell tennünk, amit elődeink tettek: folyton a változás lehetőségét keresték. Azt szoktam mondani, hogy a petróleumlámpa világításának hatékonyságát talán még lehetett volna javítani, de mit sem ért volna bármennyi fáradozás, miután felfedezték az izzólámpát. Azaz a mi tradíciónk a változtatás, a folytonos megújítás hagyománya.
Nekünk olyan kutatásokkal kell foglalkoznunk, aminek az eredményei közvetlenül hasznosulhatnak az életben. A legújabb elképzelésünk Fertőző Állatbetegségek Elleni Védekezés és Gyógyszerfejlesztési Kutatóközpont létesítését célozza egyetemünkön, együttműködve az infrastrukturálisan, szakmailag és szellemileg is szorosan kapcsolódó Állatorvostudományi Kutatóintézettel. Ennek az alapja a kormányzati beruházás keretében létesülő kísérletes állatházunk, amiben – mint arról a júniusi összdolgozói értekezleten beszéltem – a laboratóriumi állatokkal kapcsolatos minden tevékenység elvégezhető lesz Budapesten. Az új infrastruktúra „talaján” jöhet létre az Összehasonlító Orvostudományi Kutatóközpont is.
Nagy örömünkre szolgál, hogy a kormány támogatja a Digitális Élelmiszerlánc Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Központ létrehozását az Állatorvostudományi Egyetemen, amely kulcsfontosságú élelmiszerlánc vizsgáló, adatelemző, oktató, kutató, fejlesztő és innovációs központként működik. Az élelmiszerlánc-felügyeleti információs rendszertől elkülönülten biztosítja az agrár- és élelmiszergazdaság szereplőinek gyakorlati támogatását, digitalizációs lehetőségeinek fejlesztését és az élelmiszerlánc szemléletű állatorvosképzést.
Elképzeléseink között kiemelt helyen szerepel az üllői Dóra-major Tangazdaság területén egy nemzetközi lovas központ létrehozása, amely a lovas képzésektől a világversenyek lebonyolításáig alkalmas helyszínt biztosítana.
Gyakorlati oktatásunk további erősítése érdekében célunk a 12. gyakorlati félév bevezetése, amit indokolttá tesz az úgymond első napi kompetenciák elsajátításának szükségessége. A gyakorlati órák számának emelésével a következő európai és az elnyerni tervezett amerikai akkreditációnk is könnyebbé válna.
– A haszonállat gyógyítás oktatása és üzemi gyakorlata mennyire kap majd figyelmet?
– Első rendű feladatunk a Tangazdaság fejlesztése, hiszen közvetlen gyakorlati ismeretek, tapasztalatok nélkül hatékony állatorvos-képzésről – különösen haszonállatok gyógyításáról – egyáltalán nem is beszélhetünk. Korábban már beszámoltam arról, hogy Tangazdaságunkban bevezettük a nagyon sikeres “hetesi gyakorlatot”, ahol a hallgatók folyamatosan állatok mellett töltenek egy-egy hetet, tízfős váltásban. Az eddigi tapasztalatok, és visszajelzések szerint a hallgatók egész személyiségükben megerősödtek. Elsődleges az érzelmi kötődés és a természetes gondolkodás kialakítása, amelyre nagy szükség van, a fiatalok körében általánossá vált, technikai eszközök túlzott használata miatt is.
Az interjút Balázs Gusztáv, az UNIVET újság főszerkesztője készítette.
