Leendő állatorvostan-hallgatók járhatták be a budapesti és üllői campust 2019. november 21-én. Az ír, holland, német, francia, svéd, görög, koreai, ausztrál és brazil érdeklődők az egyetem angol nyelvű képzésének nyílt napján meglátogatták a kis- és nagyállatklinikákat, a lóklinikát, megismerkedhettek az egyetem történtével és a képzés sajátosságaival.
Harminc érdeklődő, szülők és diákok várták a csípős novemberi délelőttön, hogy körbejárhassák a több mint 230 éves Állatorvostudományi Egyetem budapesti campusát. A hallgatói centrum, néhány előadó és gyakorló terem mellett meglátogatták az anatómiai és patológiai múzeumokat és bepillanthattak a kisállatklinika mindennapjaiba.
Az egyetem nemzetközi rektorhelyettese, Dr. Bartha Tibor is köszöntötte a nyílt nap résztvevőit. Mint elmondta, az állatorvosi képzés az a hely, ahol a legtöbbet kell tanulni, de ugyanakkor ez egy nagyon szép szakma. Az első két év során a hallgatók megismerik, hogyan működnek az egészséges szervezetek, majd sorra veszik, a betegségeket, végül pedig megtanulják gyógyítani őket. A budapesti a legnemzetközibb campus, csaknem ötven országból érkeznek hallgatók minden évben.
A felvételi tudnivalókat taglaló előadás keretében az érdeklődők nemcsak a képzéssel de Magyarországgal és Budapesttel is megismerkedhettek. Hallhattak az európai osztatlan mesterdiploma előnyeiről, a jelentkezési folyamatról, a felvételi vizsgáról, az egyetem szabadidős programjairól és a végzés utáni lehetőségekről is. Ettől az évtől egy új online felvételi rendszert vezetünk be, amelyről elsőként a nyílt nap résztvevői hallhattak.
Délután a diákok és a szülők ellátogattak az egyetem tangazdaságába, valamint a nagyállat- és lóklinikákra. Végig járták a klinika egységeit, a műtő és előkészítő helységeket, az istállókat és néhány pácienssel is találkoztak. Ezután megnézhették az egyetem saját lovait, valamint tettek egy nagy sétát a gazdaságban meglátogatva a sertés-, szarvasmarha- és baromfiállományt.
A nap végén az első benyomásaikról is megkérdeztük a résztvevőket, illetve arról, miért szeretnének állatorvosok lenni:
Alexandra (Görögország): Nekem az az életcélom, hogy állatorvos legyek, hogy segítsek az állatoknak. Tavaly nyáron a Bristol Egyetem nyári iskolájában voltam, ahol nagyon sok gyakorlati tapasztalatot szereztem, de dolgoztam már például otthon is helyi rendelőkben, klinikákon. Az itteni campuson nagyon tetszenek az épületek és hogy ennyi múzeum és kiállítás van.
Edel (Írország): Gyerekkorom óta szeretnék állatorvos lenni. Tavaly nyáron Zimbabwéban voltam önkéntes egy hónapig egy vadállatmentő központban. Nagyon élveztem, tudtam, hogy ezt akarom majd csinálni. Minden nap egy új élmény volt, sosem tudhattam mi vár rám másnap. Nagyon élveztem a mostani nyílt napot, azt gondolom ez egy jó egyetem, kis campus, de nagyon sok hely van olvasni, tanulni.
Sky (Dél-Afrika): Mindig is szerettem az állatokat és vonzott az orvoslás, szeretem a természettudományokat, a biológia és a kémia voltak a kedvenc tárgyaim. Ez a két szenvedélyem van az állatok és a tudományok. Az édesanyám családja magyar, szeretem Magyarországot, a kultúrát és az ételeket is. Az egyetem nagyon tetszik, kicsi, de nagyon fókuszált, a képzés gyakorlati oldala teszik leginkább.
Lorna, Hannah, Anna (Írország):
Lorna: Mindig is érdekeltek az állatok. Amikor a kutyám beteg lett és nem tudtunk neki segíteni, akkor döntöttem el, hogy ezzel akarok foglalkozni.
Hannah: Elkezdtem egy zoológus képzést, amit még mindig nagyon szeretek, de rájöttem, hogy ott nem foglalkozom eleget az állatokkal. Szeretnék állatokkal dolgozni és a kutatás is érdekel.
Anna: Én is szeretem az állatokat, és mindig is velük akartam foglalkozni.
Lorna: Tetszik, hogy a képzés elejétől kezdve nagyon gyakorlati az oktatás.
Hanna: Lenyűgözött a hatalmas nemzetközi közösség, ami itt van. Mikor el kell költöznöd otthonról egy új helyre, segít, ha olyan emberek vesznek körül, akik ugyanúgy átélik ezt.
Anna: Írországban nagyon nehéz bejutni az állatorvosi képzésre, itt minden tetszik és minden nagyon különlegesnek tűnik nekem.
Leonie (Németország): Mindig is arról álmodtam, hogy állatorvos leszek, állatklinikán szeretnék dolgozni. Sok embertől hallottam, akik itt végeztek, hogy nagyon szerették és számomra nagyon izgalmas lenne egy másik országban tanulni.
Charlotte (Franciaország): Segíteni szeretnék az állatokon, gondoskodni róluk, ezért akarok leginkább állatorvos lenni. Az előzetes kutakodásom alapján ez egy nagyon nemzetközi egyetem, ahogy ma láttuk. A jövőnk szempontjából szerintem ez nagyon fontos, hogy sok-sok emberrel és kultúrával találkozhatok. Azt is előnynek tartom, hogy angolul tanulunk majd, még akkor is, ha ez nem az anyanyelvem.
Furgil (Írország): A lányom most tizenhat éves, nemrég hallottunk erről a nagyszerű képzésről és az itteni hatalmas nemzetközi közösségről. A UCD állatorvosi képzésére nagyon nehéz bekerülni, ezért keresünk más lehetőségeket is. Az első perctől kezdve, ahogy beléptünk az egyetemre megfogott a családias légkör, ami itt van. Biztonságos a környezet, tegnap este sétálgattunk errefelé kicsit – utoljára húsz éve jártam Budapesten –, úgy érzem a lányom nagyon jól érezné magát itt.
Sandra (Hollandia): Tetszik a kihívás, hogy állatokról gondoskodjak és megtaláljam a megoldást a különböző problémákra velük kapcsolatban úgy, hogy ők semmit sem tudnak elmondani. Tetszik, hogy mennyire nemzetközi ez az egyetem, ez otthon nem jellemző.
Judy (Dél-Korea): Az emberek el tudják mondani mi bajuk, mi fáj, az állatok erre nem képesek és így kell segíteni rajtuk – ezért szeretnék én állatorvos lenni. Hét évvel ezelőtt jöttem Magyarországra és már akkor kinéztem magamnak ezt az egyetemet.
Stephanie (Egyesült Államok): Néhány éve már Magyarországon élek és szeretnék itt maradni, itt tanulni. Nehéz összehasonlítani a magyar és az amerikai képzést, mások az elvárások és a gyakorlatok, de úgy gondolom ez az egyetem sok olyan lehetőséget teremt, ami az Egyesült Államokban is adott és néhány területen még erősebb is a képzés.
Leticia (Brazília): Mindig is tudtam, hogy állatorvos akarok lenni. A családom viszont az ápolói képzést választotta számomra, nálunk ez családi szakma. De most úgy döntöttem követem a szenvedélyemet. Nagyon bízom benne, hogy bejutok majd az egyetemre.
