„Jó órákat tart, követhető vele az anyag. Gyakorlaton viszont keményen vissza is kérdezi, amit tanított”, tartják a hallgatók dr. Jerzsele Ákos egyetemi docensről. De hát nem ez a természetes? A gyógyszertan és a toxikológia az állatorvoslás két fontos alappillére. Az Egyetem megbízott tudományos és kutatási rektorhelyettese, a Gyógyszertani és Méregtani Tanszék vezetője a lapunknak adott interjúban elmondja, hogy gyógyszerek nélkül soha nem fogunk olyan szintű gyógyítást végezni, mint napjainkban… mindemellett humorérzéknek sincs híján – katedrára termett kutató, óriási energiával, rengeteg feladattal.

 – Rektorhelyettes Úr, kérem mutatkozzon be olvasóinknak!

– Óbudán születtem 1980-ban. Restaurátor édesapámmal, könyvelő édesanyámmal kis lakásban, szerény körülmények között éltünk, majd 1986-ban elsők között költöztünk az akkor felépült káposztásmegyeri lakótelepre, Újpestre. A Babits Mihály Gimnáziumban érettségiztem, onnan nyertem felvételt az Állatorvostudományi Egyetemre 1999-ben. Itt ismertem meg a feleségemet, dr. Donka Melindát 2004-ben. Én már végeztem, ő a második évfolyamon tanult. 2010-ben házasodtunk össze. Két gyermekünk született, akikkel Rákospalota kertvárosában élünk egy családi házban. Melinda a PrimaVet kisállatklinika állatorvosa.

– Miért választotta az állatorvosi pályát?

– Mint olyan sokan, én is a szívemre hallgattam: állatorvos akartam lenni egész életemben. Pedig sokáig féltem a kutyáktól. Három-négy éves lehettem, amikor lefeküdtem egy cica mellé az út porába, hogy megsimogassam. Egyszer csak ott termett egy kutya, hogy elüldözze a macskát. Azt hittem, hogy engem akar megtámadni. Múltak az évek, elhalványult ez a rossz emlék, a kutyákkal is elkezdtem barátkozni. Majd arra gondoltam, hogy ha a biológiát, a természettudományokat és az állatokat ennyire szeretem, akkor miért ne lennék állatorvos? A középiskolában egy kicsit elbizonytalanodtam, amikor szembetalálkoztam az informatikai forradalommal, de végül jól döntöttem, hogy nem a műszaki pályát választottam. Az állatok iránti rajongásom azonban mára átcsapott a tudomány iránti lelkesedésbe. Jobban szeretem a klinikumot és az oktatást, de továbbra is van három cicánk otthon és néhány tyúk is kapirgál a kertben.

– Előadását látva azonnal kiderül, katedrára termett személyiség. Mi ennek a titka?

– Nem tudom, van-e titka, de ha van, akkor az talán már a gyermekkoromban fellelhető. Nyaranta iskolást játszottunk a húgommal. Én tanítottam őt. Az egyetemre kerülve már hallgatótársaimnak segítettem a felkészülésben. Ráadásul volt egy kiváló gyakorlatvezetőm, dr. Kiss Miklós, aki megmutatta, hogyan kell érdekfeszítőn, viccesen tanítani, és megértetni a tananyagot az órákon. Ezért azt a munkát választottam hivatásomul, amit szeretek, és remélhetőleg mások is élvezik.

– Állatorvos-tanárképzés viszont nincs is…

– Tényleg nem tanultam a tanítást. Talán az a szerencsém, hogy Nyilas csillagjegyű vagyok, akikről azt tartják, hogy empatikusak. Át tudom érezni a hallgatók helyzetét, milyen lehet harmadévesen ezeket a vadidegen hatóanyagneveket hallani. Ehhez mérten próbálok segíteni nekik ennek az igen nehéz anyagnak az elsajátítását.

– Jó órákat tart, követhető vele az anyag – tartják Önről a diákok, de hozzá is teszik, hogy a gyakorlatokon keményen visszakérdezi, amit tanított.

– Nem tartom magam elfogultnak azzal a véleményemmel, hogy a legfontosabb paraklinikai tárgy a gyógyszertan. Nem azért mondom ezt, mert a gyógyszertanon dolgozom, hanem azért, mert 15 éve aktívan praktizálok. Klinikus állatorvosként pontosan tudom, hogy nem lehet jó állatorvos, aki nem ismeri alaposan azt, amit mi itt tanítunk. A belgyógyászat – szülészet – sebészet triumvirátus mellett a gyakorló állatorvosoknak szerintem ez a negyedik legfontosabb tárgyuk.

– Hogyan került a Gyógyszertani és Méregtani Tanszékre?     

– Gyógyszertanból írtam a szakdolgozatomat. Dr. Semjén Gábor Tanár úr hívott a Tanszékre, s a PhD témavezetőm lett. Miután nyugdíjba ment, dr. Gálfi Péter vette át ezt a feladatot, így találtunk egymásra. Ő rendkívül megnyerő ember. Érdeklődési területeink is hasonlók. Sokat tanultam tőle a zöld teáról, a vörösborról, amelyek jelentős mennyiségben tartalmaznak kedvező élettani hatású, antioxidáns – egészségőrző – vegyületeket. Gálfi professzor elsősorban biokémikus, „élettanász”, így kölcsönösen kiegészítettük egymás ismereteit. Ő nagyon értette a molekuláris alapokat, én pedig a klinikai alkalmazást. Emellett nagyon szerettünk együtt sportolni, ez is összekovácsolt minket.

– 2019-et biztosan nem felejti el a pályafutása során, hiszen idén nemcsak a tanszéki stafétabotot vette át Gálfi professzortól, hanem megbízottként a tudományos és kutatási rektorhelyettesét is, aki egyetemstratégiai területet irányít. A fiatalítás mindenkor bátor tett a vezetés részéről, de a „fiatalban” is lenni kell bátorságnak.

– Bátor is vagyok – mi mást mondhatnék, ismerve a „helyzetemet”. Már tavasz óta pedzegette Rektor Úr a tervét, ezért én is sokat gondolkoztam az új feladaton. Közben egyre több felelősséget helyeztek a vállamra. Végigdolgoztuk a nyarat, főként a pályázati kollégákkal. Mire megkaptam a meg-bízást, rengeteg feladatot el is végeztünk, amiket igencsak élveztem, és aminek eredménye is lett. November közepén nyertünk az innovációs ökoszisztéma pályázaton, aminek révén új Innovációs Irodát hozunk létre az Egyetemen.

– Ön hol helyezi el a gyógyszertan diszciplínáját az állatorvostudomány bűvös kockájában?

– Ha a preklinikai, klinikai és paraklinikai állatorvos-tudományok moduljai szerint próbálok válaszolni a kérdésére, akkor elmondhatom, hogy véleményem szerint most mi állunk legközelebb a klinikai tárgyakhoz. Az élelmiszerbiztonsághoz is kapcsolódunk, hiszen mi tanítjuk meg az élelmezés-egészségügyi várakozási időket, ismertetjük meg a hallgatókkal a maradványanyagok jelentőségét, amiket az emberek az állati termékekkel együtt fogyasztanak el. Sajnos a legidőszerűbb probléma középpontjában is mi állunk, hiszen az antimikrobiális rezisztencia az antibiotikumok használata során alakul ki.

Tantervünkben kötelező tárgyként szerepel az antimikrobiális rezisztencia megfékezését szolgáló ismeretanyag. Ez az eddiginél is fényesebben rávilágít rá arra, hogy az állatorvos az emberiség egészségéért is felel.

– Kihagyhatatlan a kérdés, mik számítanak gyógyszernek?

– Az olyan anyagok tekinthetők gyógyszereknek, amelyek képesek befolyásolni az élő szervezetek funkcióját. Az már hatósági kérdés, hogy mit nevezünk gyógyhatású anyagnak és mit gyógyszernek. Az előbbiekről általánosságban elmondható, hogy nagyon nagy dózisban sem ártalmasak. Ezek közé tartoznak például bizonyos szerves savak, enzimek, antibakteriális hatású illóolajok. A gyógyszerek a gyógyhatású készítményeknél hatékonyabb, de jobbára toxikusabb vegyületek. Ezek híján nem tudnánk olyan színvonalú gyógyítást végezni, mint ami napjainkra jellemző. Életeket mentenek meg, nélkülük visszasüllyednénk a középkorba. Most azonban új keletű problémák forrásai is. Ez az antibiotikum rezisztencia, amire már nagyon figyel Európa és Amerika is. Ha nem így lenne, az oda vezetne, hogy egy rutin beavatkozás is halálos komplikációval végződhetne akár a fogorvosnál is.

– Mit jelent az, hogy egyre kifinomultabbak a kórokozók stratégiái?

– Egy ember vagy egy állat szervezetében több százmilliárd baktérium található. Amikor ezeket antibiotikummal „támadjuk”, nagy részük, a legérzékenyebbek elpusztulnak. Ám ha egy ezrelék is életben marad, mert kevésbé érzékeny az alkalmazott antibiotikumra, ez a populáció elkezd szaporodni a szervezetben, és ebből lesz nemsokára százmilliárd, tehát máris egy lépést tettünk a rezisztencia felé. Az antibiotikummal magunk gyorsítjuk fel az evolúciót. A baktériumok képesek hetek vagy napok alatt kiszelektálódni a nagy számok törvénye alapján. Az evolúciót nem lehet megállítani – ez a természet darwini alaptézise. A baktériumok sokkal többen vannak, mint mi, emberek, jelentős evolúciós hátrányban vagyunk. Elengedhetetlen az antibiotikumok használatának visszaszorítása, hogy ne legyen szelekciós nyomás, és csak akkor használjuk ezeket a gyógyszereket, amikor tényleg szükség van rájuk.

– Ha csökkentjük az antibiotikum felhasználást, csökken a rezisztencia?

– Igen, hiszen az ember által előidézett szelekciós nyomás megszűnése esetén (ideális esetben) ugyanazok a baktériumok kezdenek visszaszaporodni, amelyek amúgy is ott voltak. A rezisztens baktériumoknak általában nehezebb dolguk van, olyan anyagot kell termelniük, ami megvédi őket, de ehhez energiát kell felhasználniuk. Képletesen szólva páncélt viselnek az antibiotikum ellen. Páncélban viszont gyakran kevésbé lesznek életképesek, mint egy átlagos baktérium, hiszen a vértben nehezebben mozognak.

– Ez azt jelenti, hogy vissza lehet lépni a szakadék széléről?

– Igen, amíg van honnan, amíg nem válik mindegyik baktérium rezisztensé. A közel száz évvel ezelőtti szintre – amikor Fleming felfedezte a penicillint –, már nem tudunk visszalépni, mert az akkor rendkívül érzékeny – antibiotikumokkal csak nyomokban érintkezett – baktériumok teljesen eltűntek.

– Egy interjújában nyilatkozta, hogy egyik gyógyszer sem 100 százalékos biztonsággal hatékony.

– Régen voltak olyan gyógyszerek, amelyek inkább öltek, mint gyógyítottak; nagyon közel volt egymáshoz a halálos és a hatékony dózis. Ezek az értékek ma már a legtöbb esetben szerencsére távol esnek egymástól, illetve az új gyógyszerek „megbízhatósága” is jóval nagyobb.

– Melyik az a gyógyszer, amelyik kivívta a csodálatát?

– Rengeteg ilyen van. Hadd említsem az anesztetikumokat, amelyek a beadás után öt másodperc alatt elaltatják, öntudatlanná teszik a pácienst. Ennyi idő elég ahhoz, hogy a molekula eloszoljon az egész szervezetben, eljusson az agyhoz, hozzákötődjön az agyban a receptorokhoz. Amikor a hallgatókkal hatékonysági vizsgálatokat végzünk, általában ilyen ideg-rendszerre ható szerekkel kísérletezünk, mert ezek nagyon látványosak.

– Ide kapcsolódik az egyik kutatási területe a farmakokinetika, amely a gyógyszerek szervezeten belüli sorsának jellemzésére vállalkozik.

– Egyre több állatfaj, egyre több gyógyszerét kell megvizsgálnunk a szerint, hogy hogyan mozognak a szervezetben, hiszen ez alapján tudjuk megmondani, miként hatnak, mennyi ideig kell például használnunk egy antibiotikumot. Jelenleg sertések ízületeiben vizsgáljuk a gyógyszerek farmakokinetikáját, mert erről még nincsenek információink. Ez a kutatási terület kimeríthetetlen marad, itt mindig találni majd PhD-hallgatót.

– Gyakorló állatorvos is. Hogyan bír ennyi feladattal megbirkózni?

– Mivel egyre kevesebb időm van, már csak heti négy órát dolgozom egy újpesti rendelőben. Ez azért fontos, hogy megmaradjon a kapcsolatom a klinikummal, így tudok hitelesen tanítani.

– Az MTA-n az Egy az egészség – One Health konferencián tartott előadását gyermekei, Ákos és Lilla fotóival illusztrálta, amikor aggódva beszélt a jövő iránti felelősségünkről.

– Ha nem szállunk szembe korunk hedonista világszemléletével, ha elképesztő energiát használunk fel virtuális célokra, ha ontjuk a szemetet a tengerbe, és nem alakítjuk fenntarthatóvá életünket, akkor egyenes úton rohanunk a szakadékba.

– Hogyan képzeli el az állatorvoslás helyzetét harminc év múlva?

– A körülbelül 10 milliárd ember táplálásához az élelmiszertermelő haszonállatok „csúcsra járatására” lesz szükségünk. Nagyon különleges, nagyon jó körülmények között és óriási területeken zajló állattartást követel majd a társadalom fenntartása. A jelenlegi állatsűrűség és higiénia mellett nem lehet eltartani ilyen minőségű élelmiszerekkel Európát. Még nagyobb állattartó telepek kellenek, amelyekben még nehezebb lesz küzdeni a betegségek ellen. S mivel egyre kevesebb antibiotikumot lehet majd használni, nem lesz más lehetőség, mint a tartási körülményeken javítani.

– Mindig lesz tehát munkájuk az állatorvosoknak.

– Ez nem is kérdéses.

–  A hús pedig többe fog kerülni?

– Minden bizonnyal ez történik. Vélhetően csak a jó anyagi körülmények között élők engedhetik majd meg maguknak a rendszeres húsfogyasztást.

– Létezik olyan elfoglaltsága, amiben hosszabb-rövidebb időre el tudja felejteni az egyetemi feladatokat?

– Szeretek kertészkedni, ezért is jó családi házban élni. Paradicsom, uborka, paprika nálunk kimeríthetetlen mennyiségben terem. Lecsót főz a feleségem, meg uborkát rakunk el, nem félünk a „világvégétől”. Édesapámtól kétkezi munkát is tanultam. Meg tudom munkálni a fát, az építésben is otthonosan mozgok. Egyre inkább csatlakozik hozzám a kisfiam is. Csodálatos élmény, amikor segít nekem. Egy-egy 3-4 napos elutazás a családdal szintén ki tud kapcsolni a munkából.

– Milyen szépirodalmi művet olvasott utoljára?

– Hat-hét hónapja egy sci-fit vettem a kezembe, de a feléig jutottam el. Szerencsére novellák vannak benne, így az sem baj, hogy most kicsit letettem, mert nem kell attól félnem, hogy elfelejtem, hol szakadt el a történet fonala.

– Mit üzen a hallgató olvasóinknak?

– Azt, hogy merjenek nagyot álmodni, és az álmaikat valósítsák meg. De segítsék elő az emberi civilizáció fennmaradását is a Földön. Dolgozzanak úgy, hogy a gyógyszerek is fenntarthatók legyenek, mert e nélkül az előbbi, a nagyobb cél sem érhető el.