Alapértelmezett nézet
Kapcsolat Bejelentkezés
Hírek OÁV: versenyzőből szervező – interjú Madarász Noémi, elsőéves hallgatóval

OÁV: versenyzőből szervező – interjú Madarász Noémi, elsőéves hallgatóval

Madarász Noémivel az Országos Állategészségügyi Verseny kapcsán beszélgettünk. Noémi különleges helyzetben van, hiszen az eddig megrendezett mindhárom versenyen gyűjthetett tapasztalatokat.  Az első kettőn még középiskolásként versengett a döntőbe jutásért, míg idén már az Állatorvostudományi Egyetem elsőéves hallgatójaként a szervezők táborát erősítette.

Mesélj a középiskolás éveidről! Hol tanultál?

Orosházára jártam a Táncsics Mihály gimibe, biológia tagozatra. Már akkor tudtam, hogy az Állatorvosira szeretnék majd jönni és az emelt szintű érettségik teljesítéséhez szükséges a külön biosz tagozat, ezért választottam ezt.

Hogy szereztél tudomást a versenyről?

11. osztályos voltam, amikor elindult az Országos Állategészségügyi Verseny. Körlevelet küldtek ki az iskoláknak, amit alapjáraton lehet, hogy figyelmen kívül hagytak volna, de szerencsém volt, mert az édesanyám benne van a vezetőségben és ő továbbította nekem, hogy nem érdekel-e. Egyből mondtam, hogy dehogynem!

A versenyen 3 fős csapatokkal lehet nevezni, kik voltak a csapatodban?

Két osztálytársamat beszéltem rá, az egyikőjük szintén az Állatorvosira tervezett jönni, a másik pedig a humán orvosi pálya iránt érdeklődött, így beneveztünk. Van három levelezős forduló, amikor be kell küldeni a megoldásokat és azokra pontot kapnak a csapatok. Aztán végül úgy jött ki, hogy egyből az első versenyen elsőként jutottunk tovább a döntőbe, ami hatalmas élmény volt.

Hogy zajlott a csapatmunka? Szétosztottátok a feladatokat vagy közösen dolgoztátok ki a megoldásokat?

Ez változó volt. Az volt a koncepciónk, hogy felosztjuk a kérdéseket, 6 darab volt fordulónként, így 2-2-2 jutott fejenként. De mivel mindannyiunknak más volt az időbeosztása, volt, aki hamarabb végzett, akkor az besegített a többieknek. Szóval igazából együtt csináltuk.

Hányadikok lettetek?

Az első évben másodikok lettünk és különdíjasok is. Rá egy évre újra neveztünk és akkor sikerült megnyernünk.

Milyen élményeket szereztél a döntők alkalmával?

Hú, rengeteg minden volt. Voltunk Üllőn, az egyetem Nagyállatklinikáján, voltunk gyógyszergyárban, ahol végigvezettek minket a gyártósoron. Voltunk az állatkertben, majd jött a farkasember előadni egy igazi farkas társaságában, az hatalmas élmény volt. És persze az egyetem kampuszával is megismerkedtünk.

Középiskolásként itt állva az egyetem épületei között mik voltak a benyomásaid?

Én bevallom, beleestem a kampuszba, szerelmes lettem! Akkor mondtam is, hogy miért ilyen gyönyörű?! Ha nem lenne, akkor lehet, hogy más egyetemet is megjelölnék a felvételinél. Plusz rettentő aranyosak voltak a szervezők és akkor éreztem, hogy én ehhez a csapathoz akarok tartozni.

És így is történt. Immár a szervezői oldalról segíted a versenyt és a jövő állatorvosait.

Igen! Amikor még versenyző voltam, akkor beszélgettünk erről az akkori szervezőkkel, hogy ha bekerülök az egyetemre, akkor érdemes lenne csatlakoznom a szervezőkhöz, hiszen résztvevőként sok tapasztalatot szereztem. Aztán amikor jött a gólya csomag postán, akkor benne is volt a Gólyahírben, hogy szervezőket keresnek, akár elsős hallgatókat is. Be kellett küldeni egy önéletrajzot, motivációs levelet és ezek alapján elbírálták a jelentkezéseket.

Ez a verseny a szervezőknek is egyfajta csapatépítő. Hányan vagytok?

Valahol 20 és 30 fő között. Nagyon sok embert ismertem meg a felsőbb évfolyamokból, elsősként ez egy jó alkalom a kapcsolatok építésére.

Máshogy látod a versenyt most, hogy már szervezőként is van tapasztalatod?

Abszolút! Most már látom, hogy mekkora munka van egy ilyen volumenű rendezvény megszervezésében. Elképesztően sok ideje és munkája van benne a szervezőknek, vannak olyan főszervezők, akik negyed, ötödévesként is rengeteg energiát fektetnek bele. Le a kalappal előttük! Persze már versenyzőként is láttuk, hogy mennyire beletették magukat a hallgatók, hogy egy ennyire érdekes és színvonalas versenyt tudjanak létrehozni minden évben.

Akkor ezentúl oszlopos tagja leszel a szervezői csapatnak?

Mindenképpen, én nagyon szeretném! Jó tovább követni, hogy hová alakul, fejlődik ez a verseny, amiben már a kezdetek óta részt vehetek. Látszik, hogy ennek még abszolút nincs vége, egyre csak növekszik.

Milyen tanácsot adnál a verseny iránt érdeklődő középiskolásoknak?

Ha érdekli őket ez a terület, akkor mindenképpen jelentkezzenek jövőre! Ha sikerül bejutniuk a döntőbe, akkor az egy életre szóló emlék marad. Túlzásnak tűnik, de nekem a középiskolás éveimet ez a verseny megkoronázta. Ez a két verseny és a döntők 2-3 napja hatalmas motivációt adott ahhoz, hogy az Állatorvostudományi Egyetemet válasszam. Akkora élmény volt, hogy én ezt sosem fogom elfelejteni.