Madarász Noémivel az Országos Állategészségügyi Verseny kapcsán beszélgettünk. Noémi különleges helyzetben van, hiszen az eddig megrendezett mindhárom versenyen gyűjthetett tapasztalatokat.  Az első kettőn még középiskolásként versengett a döntőbe jutásért, míg idén már az Állatorvostudományi Egyetem elsőéves hallgatójaként a szervezők táborát erősítette.

Mesélj a középiskolás éveidről! Hol tanultál?

Orosházára jártam a Táncsics Mihály gimibe, biológia tagozatra. Már akkor tudtam, hogy az Állatorvosira szeretnék majd jönni és az emelt szintű érettségik teljesítéséhez szükséges a külön biosz tagozat, ezért választottam ezt.

Hogy szereztél tudomást a versenyről?

11. osztályos voltam, amikor elindult az Országos Állategészségügyi Verseny. Körlevelet küldtek ki az iskoláknak, amit alapjáraton lehet, hogy figyelmen kívül hagytak volna, de szerencsém volt, mert az édesanyám benne van a vezetőségben és ő továbbította nekem, hogy nem érdekel-e. Egyből mondtam, hogy dehogynem!

A versenyen 3 fős csapatokkal lehet nevezni, kik voltak a csapatodban?

Két osztálytársamat beszéltem rá, az egyikőjük szintén az Állatorvosira tervezett jönni, a másik pedig a humán orvosi pálya iránt érdeklődött, így beneveztünk. Van három levelezős forduló, amikor be kell küldeni a megoldásokat és azokra pontot kapnak a csapatok. Aztán végül úgy jött ki, hogy egyből az első versenyen elsőként jutottunk tovább a döntőbe, ami hatalmas élmény volt.

Hogy zajlott a csapatmunka? Szétosztottátok a feladatokat vagy közösen dolgoztátok ki a megoldásokat?

Ez változó volt. Az volt a koncepciónk, hogy felosztjuk a kérdéseket, 6 darab volt fordulónként, így 2-2-2 jutott fejenként. De mivel mindannyiunknak más volt az időbeosztása, volt, aki hamarabb végzett, akkor az besegített a többieknek. Szóval igazából együtt csináltuk.

Hányadikok lettetek?

Az első évben másodikok lettünk és különdíjasok is. Rá egy évre újra neveztünk és akkor sikerült megnyernünk.

Milyen élményeket szereztél a döntők alkalmával?

Hú, rengeteg minden volt. Voltunk Üllőn, az egyetem Nagyállatklinikáján, voltunk gyógyszergyárban, ahol végigvezettek minket a gyártósoron. Voltunk az állatkertben, majd jött a farkasember előadni egy igazi farkas társaságában, az hatalmas élmény volt. És persze az egyetem kampuszával is megismerkedtünk.

Középiskolásként itt állva az egyetem épületei között mik voltak a benyomásaid?

Én bevallom, beleestem a kampuszba, szerelmes lettem! Akkor mondtam is, hogy miért ilyen gyönyörű?! Ha nem lenne, akkor lehet, hogy más egyetemet is megjelölnék a felvételinél. Plusz rettentő aranyosak voltak a szervezők és akkor éreztem, hogy én ehhez a csapathoz akarok tartozni.

És így is történt. Immár a szervezői oldalról segíted a versenyt és a jövő állatorvosait.

Igen! Amikor még versenyző voltam, akkor beszélgettünk erről az akkori szervezőkkel, hogy ha bekerülök az egyetemre, akkor érdemes lenne csatlakoznom a szervezőkhöz, hiszen résztvevőként sok tapasztalatot szereztem. Aztán amikor jött a gólya csomag postán, akkor benne is volt a Gólyahírben, hogy szervezőket keresnek, akár elsős hallgatókat is. Be kellett küldeni egy önéletrajzot, motivációs levelet és ezek alapján elbírálták a jelentkezéseket.

Ez a verseny a szervezőknek is egyfajta csapatépítő. Hányan vagytok?

Valahol 20 és 30 fő között. Nagyon sok embert ismertem meg a felsőbb évfolyamokból, elsősként ez egy jó alkalom a kapcsolatok építésére.

Máshogy látod a versenyt most, hogy már szervezőként is van tapasztalatod?

Abszolút! Most már látom, hogy mekkora munka van egy ilyen volumenű rendezvény megszervezésében. Elképesztően sok ideje és munkája van benne a szervezőknek, vannak olyan főszervezők, akik negyed, ötödévesként is rengeteg energiát fektetnek bele. Le a kalappal előttük! Persze már versenyzőként is láttuk, hogy mennyire beletették magukat a hallgatók, hogy egy ennyire érdekes és színvonalas versenyt tudjanak létrehozni minden évben.

Akkor ezentúl oszlopos tagja leszel a szervezői csapatnak?

Mindenképpen, én nagyon szeretném! Jó tovább követni, hogy hová alakul, fejlődik ez a verseny, amiben már a kezdetek óta részt vehetek. Látszik, hogy ennek még abszolút nincs vége, egyre csak növekszik.

Milyen tanácsot adnál a verseny iránt érdeklődő középiskolásoknak?

Ha érdekli őket ez a terület, akkor mindenképpen jelentkezzenek jövőre! Ha sikerül bejutniuk a döntőbe, akkor az egy életre szóló emlék marad. Túlzásnak tűnik, de nekem a középiskolás éveimet ez a verseny megkoronázta. Ez a két verseny és a döntők 2-3 napja hatalmas motivációt adott ahhoz, hogy az Állatorvostudományi Egyetemet válasszam. Akkora élmény volt, hogy én ezt sosem fogom elfelejteni.