Alapértelmezett nézet
Kapcsolat Bejelentkezés
Hírek “Nekünk három nagy táblára van szükségünk” – Beszélgetés dr. Mátis Gábor oktatási igazgatóval

“Nekünk három nagy táblára van szükségünk” – Beszélgetés dr. Mátis Gábor oktatási igazgatóval

Nyílegyenesen alakult a tanári pályája dr. Mátis Gábornak. A Szekszárdon 1986-ban született munkatársunknak nem is volt más célpontja, mint a katedra. Középiskolás éveiben a Biológia és a Kémia tárgyakból nyerte képzeletbeli rakétájának üzemanyagát, biokémiai „keverékkel” érkezett az István utcai galaxisba. Kutatásainak középpontjában az anyagcsere-folyamatok és a sejttenyészeteken végzett in vitro kísérletek állnak, a legszívesebben mégis a hallgatók elé áll, kedvenc íróeszköze pedig a kréta. Az Élettani és Biokémiai Tanszék Biokémiai Osztályának egyetemi docense, néhány hónapja az Állatorvostudományi Egyetem oktatási igazgatója.

– Nagyon szeretem a szülővárosomat, mely bár dunántúli, mégis az Alföld (Sárköz) és a Tolnai-dombság határán fekszik. Szekszárdról elsőként a bor jut a magyarok eszébe – családunknak is van egy kis szőlője –, másodikként Babits Mihály. De volt egy Garay Jánosunk is, én a róla, Az obsitos szerzőjéről elnevezett gimnáziumban tanultam. Az első állatorvos vagyok a családban, viszont pedagógus elődeimet annál hosszabban sorolhatnám. Mindig is tanári pályára készültem, a középiskolában jegyeztem el magam a Biológia és a Kémia tárgyak mellett, nagyszerű tanáraim hatására. Az állatorvosi pálya mellett középiskolai tanár szüleim tanácsára döntöttem, mondván, így később választhatok a gyógyítás és az egyetemi katedra között – végzés után persze nem volt kérdés, hogy az utóbbit választom. A jelentkezésem előtt állatorvosi rendelőben is szereztem tapasztalatokat arról, hogy néz ki a klinikai munka a gyakorlatban, ami ugyancsak nagyon megtetszett.

– De ez sem tántorította el eredeti szándékától…

– Mi tagadás, az egyetemi campuson sem jutottam „messzire”, hiszen elsősként ki sem kerülhettük volna a C épületet, a Kémia és a Biokémia birodalmát. A Kémia gyakorlatra várva mély áhítattal szemléltem a Biokémiai Osztály címtábláját, arra gondolva, milyen jó lenne, hogy ha egyszer ide kerülhetnék. Majd vizsga után megkérdeztem dr. Veresegyházy Tamást, az osztály akkori vezetőjét, hogy jöhetnék-e ide diákköri dolgozatot írni. Sikerült megnyernem a Biokémia tanulmányi versenyt is, ami remek ajánlólevél volt. A tanár úr dr. Neogrády Zsuzsannához küldött, aki nagy szeretettel fogadott, és akinek óriási hálával tartozom azért, hogy mindenben támogatott, a munkában és azon kívül is. Nagyrészt neki köszönhetem, hogy szépen gyökeret eresztettem az egyetemen. Az alma materhez azóta is teljes szívvel kötődöm, boldog vagyok, hogy ennek a nagyszerű közösségnek a tagja lehetek.

A hallgatói évek alatt jó tanulónak számítottam, általában jól vizsgáztam. Megjegyzem: mindenben segítő szülői háttérrel ez nem is volt nehéz. Már ötödévesen Biokémia gyakorlatokat tarthattam magyar és angol nyelven. Mivel egyenes út vezetett a Biokémiai Osztályra, elmondhatom, hogy életemben egyetlen állásinterjún sem vettem részt.

– Milyen vízióval kezdte az egyetemi tanulmányait és ez mennyiben igazolódott az itt töltött évek alatt?

– Az első benyomásom az volt, hogy ez egy kicsi, családias egyetem. A megérzés, hogy ez egy összetartó közösség, az évek múlásával beigazolódott. Az első Anatómia előadás – ahol Sótonyi professzor úr élő lovon mutatta be a testtájékokat – hatalmas élmény volt, de persze alaposan megijesztette az egész évfolyamot, hogy a hétfőn hallottakat a csütörtöki gyakorlatra már el kellett sajátítani. A feladott „lecke”, a rengeteg latin kifejezés nagyon nagy falatnak tűnt, és nem igazán hittük el, hogy ezt mind meg lehet tanulni. És mégis meg lehetett tanulni, beleadva apait-anyait, és ráadásul közben nagyon meg is szerettük a tárgyat, mint hivatásunk egyik alapját. Ez nem utolsó sorban Sótonyi professzor úr lelkesedésének köszönhető, aki olyan tűzzel, lendülettel tartotta az előadásokat, ami különösen mély benyomást tett a hallgatóságra.

Tanárként én is arra törekszem, hogy mindig nagy lelkesedéssel, a Biokémia szépségét is bemutatva tartsam az óráimat.

– Tanár úrnak mi jut eszébe a májról?

– Hát bizony nem az, mint ami a legtöbb embernek! Az első tíz évem kutatómunkáját nagyrészt a máj eredetű sejtek tenyésztése, in vitro vizsgálata határozta meg. A májsejt-izolálás és -tenyésztés módszerét ötödéves koromban tanultam meg a Kémiai Kutatóintézetben, ahová Neogrády tanárnő küldött. Az ott megismert módszert adaptáltuk más fajokra, például csirkére és sertésre.

A májjal kapcsolatos másik kutatási témaköröm egyes méregtelenítő enzimek vizsgálata. A tápanyagok felszívódása során a takarmánnyal felvett mérgező vegyületek is a májba jutnak, és ott kerül sor a méregtelenítésükre. Emellett sejttenyészeteken vizsgáljuk a májgyulladásokat, a mikotoxinokra, hőstresszre adott válaszokat és az adaptációs folyamatokat is. Új témaként pedig az antibiotikumok helyettesítésére kitűnő jelöltnek tűnő antimikrobiális peptidek hatásait kutatjuk bél-máj modellrendszerekben.

– Tanárként az egyetem minden hallgatójával kapcsolatba kerül, hiszen angol, magyar és német nyelven is oktat. Nem megterhelő olykor a váltás?

– Szó se róla, ha egymás után van angol és német óra, ez nem mindig könnyű. Az angol évfolyam felelőse Neogrády tanárnő, én a magyar és a német hallgatókat „viszem”. A magyar évfolyam előadásait 2013-ban „örököltem meg” Veresegyházy tanár úrtól, a németeket pedig 2014-ben vettem át dr. Kutas Ferenc professzor emeritustól. Nagy lehetőségként éltem meg, hogy viszonylag fiatalon teljes évfolyamok elméleti oktatását és vizsgáztatását kaptam feladatul.

Hallgatóink azonban nem csak a tanítási nyelvben különböznek. A német hallgatók nagy többsége Németországból érkezik, így nagyon összetartók, valamint fegyelmezettek és igyekvők. A magyarok ugyancsak szorgalmasak, rendkívül érdeklődők, és ők veszik legkönnyebben az akadályokat, hiszen két emelt szintű érettségivel kerülhetnek csak be az egyetemre.

– Ennyi tanári dicséret mellett hangozzék el egy hallgatói méltatás is Önről: „Jobban vonzanak az órái, mint a hemoglobin a széndioxidot!” Ezek után még kíváncsiabban kérdezem, hogy milyen feladatai vannak oktatási igazgatóként?

– Ez a feladatkör az új tanév kezdetén jött létre egyetemünkön. Rektor Úr azzal bízott meg, hogy segítsem az oktatási rektorhelyettes és a Tanulmányi Osztály munkáját. Együtt dolgozom tehát a dr. Ózsvári László és Csapó Tímea vezette kollégákkal.

Bármilyen keresett is az egyetem a fiatalok körében, a beiskolázási tevékenységünk nagyon sokoldalú és jelentős. Kiemelkedő pontja ennek minden évben a részvételünk az Educatio Nemzetközi Oktatási Szakkiállításon. Én is járok különböző középiskolai rendezvényekre, és toborzom a jelentkezőket. Részt veszek az állatorvos-képzés annyira várt 12. félévének és az újonnan induló haszonállat-gyógyász állatorvos szak oktatási programjának kidolgozásában, továbbá a bolognai rendszer bevezetéséig korábban működő osztatlan zoológus képzés visszaállításában. Biológusképzést sok helyen hirdetnek az országban, de a mi képzésünk kifejezetten kutatói pályára készíti fel a hallgatókat kiscsoportos, már-már tutoriális rendszerben. Közvetlen tapasztalatokkal is rendelkezem erről a képzésről, hiszen magam is oktatom a szak tanulóit és a záróvizsga bizottságok tagja vagyok.

Időszerű feladatunk a fakultatív tantárgyak áttekintése, felülvizsgálata. Emellett oktatási igazgatóként Csapó Tímeával közösen  az Oktatási Hivatal rendezvényein, valamint különböző bizottságokban is képviselem Egyetemünket. A felmerülő oktatási jellegű kérdésekkel, problémákkal pedig a kollégák és a hallgatók is mindig bizalommal fordulhatnak hozzám.

Az oktatásszervezésben nem számítok újoncnak, negyedik éve vagyok tagja az Oktatási Bizottságnak, s a mintatantervek kidolgozásában is részt vettem. Az oktatási igazgatói feladat részben az eddigi munkámnak ad intézményesített kereteket. Örömmel fogadtam a megbízást, mert ezzel a területtel igazán szívből tudok foglalkozni. Nagyon szeretek kutatni, de a tanítás áll közelebb hozzám, legjobban az órákon érzem magam.

– Milyen hagyományokat ápolnak a biokémiai oktatásban?

– Büszke vagyok arra, hogy előadásainkon krétát használunk, és a hallgatókkal együtt, lépésről lépésre írjuk fel az anyagcsere-folyamatokat. A biokémiai reakciók bonyolultsága miatt nekünk három nagy táblára van szükségünk. A legutolsóhoz egy külön kis mozgatható lépcső tartozik (mint a repülőtereken – a szerző), mert mire az óra végéhez érünk, bizony lábujjhegyre állva fejezzük be legfelül a hosszú folyamatok ábráját. Az órákon használt színkódokat még Kutas professzor úr vezette be évtizedekkel ezelőtt, és mi változatlanul használjuk. Nem véletlen, hogy az előadás után tiszta krétapor vagyunk mindketten, Neogrády tanárnő és én is. Tanítási módszerünk sikerét mutatja, hogy nálunk katalógus nélkül is mindig tele van az előadó. A hallgatókkal kitűnő a kapcsolatunk, igyekszünk mindenben segíteni őket, az ajtónk mindig nyitva áll. Fontosnak tartjuk, hogy a biokémiai tanulmányokat hagyományosan szigorú szóbeli vizsga zárja, hiszen az összefüggéseket csak így lehet igazán alaposan számon kérni. A vizsga hangulatát jól tükrözi, hogy egy hallgatói értékelés szerint biokémiából megbukni is jó élmény volt.

– Úgy tudom, nemcsak passzívan, külföldi hallgatók tanítása révén ismerkedik a nagyvilággal, hanem valóságosan is szeret utazni.  

– Az egyetemi alkalmazás óriási előnyének tartom, hogy úgy is lehet utazni, hogy közben dolgozom, konferenciákon veszek részt. Így jutottam el Ausztráliába és az Egyesült Államokba is. PhD hallgatóként több részletben egy félévet töltöttem Hannoverben, az állatorvosi főiskolán. Ott végeztem a kísérleteim egy részét, sőt, bevallom, az oktatási feladatok elől „menekülve” Alsó-Szászország fővárosába utaztam két hétre, hogy megírjam a doktori disszertációmat.

– Szívesen ül vonatra is?

– Gyermekkori szerelmem a vasút, ami onnan ered, hogy Balatonszéplakon van egy családi nyaralónk és ennek köszönhetően a magyar tenger partján töltöttem a szünidőket. Két házra van tőlünk a vasút, mi sem természetesebb, hogy rohantam a kapuhoz, ha arra robogott egy szerelvény.  A mai napig hobbim a vasútfotózás és a menetrendek silabizálása. A Csíksomlyó Expresszel is utaztam Erdélyen át. Felejthetetlen lelki élménnyel ajándékozott meg ez az utazás; a vonat, a táj, a templom, a mise, a sokaság.

– Aki nem ismerné Önt, annak eddigi beszélgetésünkből is kiderült, hogy elég elfoglalt ember. Mivel tud otthon kikapcsolódni?

– Babits műveit lokálpatriótaként birtokolom, de manapság inkább regényeket olvasok. Ezek egy része elősegíti, hogy lüktető mindennapjaim stresszét mintegy a vállukra vegyék Dan Brown olyan hősei, mint Robert Langdon professzor az Infernoban. Wass Albert köteteihez viszont erdélyi élményeim irányítottak. Nagyon szeretek jókat enni, barátaim megfigyelése szerint a beszédem és az étkezésem sebessége fordítottan arányos. Különösen a belsőségekből készült ételeket szeretem, mint például a vesevelő, a rántott velő vagy a pacalpörkölt és persze a májételek magyaros ízekben. Szerencsém, hogy édesanyám remekül főz, gondoskodik az ellátásomról. Az utóbbi években  Kurucz Ádám barátomnak köszönhetően  megismerkedhettem a vadászat szépségeivel, ami a természetben való elmerüléssel tökéletesen kikapcsol, ráadásul kutatási célú minták gyűjtésére is remek alkalmat ad.

– Van-e társállata?      

– Öcsémmel – aki 3 évvel fiatalabb nálam – együtt egy kis uszkár, Tappancs mellett nőttünk fel. Két évvel ezelőtt lett új kutyám, Tücsök, egy pumi keverék, nagy szeretetgombóc. Elárvult kutyusként egy másodéves hallgatólányhoz került, aki ideiglenes befogadóként gondoskodott róla. Egyszer megkérdezték, nem akarok-e én a gazdája lenni. Többször behozták a gyakorlóba, még előadásra is, majd az irodámban kötött ki. Néhány nap gondolkodási idő után igen mondtam.

– Mit vár az előttünk álló évtizedtől?

– Azt kívánom, hogy a Biokémiai Osztály családias, összetartó csapata tovább erősödjön, és a mostani PhD hallgatóinkból erős utánpótlás alakuljon ki. Folytatjuk az intenzív kutatásainkat, új utakat nyitunk, például már elkezdtük a 3D-s sejttenyészetek készítését. Ha megvalósulnak a következő évek nagyszabású építkezései, remélem, hogy a mi munkánk is hozzájárul majd ahhoz, hogy intézményünk a világ állatorvosi egyetemeinek élvonalába kerüljön.

Személyes célként szeretném megszerezni az MTA doktora fokozatot. De mindennél fontosabbnak tartom, hogy családot alapítsak, feleségem és gyermekeim legyenek!

 

Az interjút Balázs Gusztáv, az UNIVET újság főszerkesztője készítette.