Az egyetemi évek alatt fontos előre látni, mi történt azokkal, akik előttünk végeztek, hogyan alakult a pályájuk, hol vannak 5-6 évvel a diplomaszerzés után. De ugyanilyen fontos lehet azt is látni, mit csinál az, aki „épphogy csak előttünk jár”, figyelni a szárnybontogatásaikat, tanulni a hibáikból és követni a jó példákat. Mostani cikkünkben egy szokatlan történetű friss diplomással beszélgettünk, egy állatorvossal, aki sosem akart állatokat gyógyítani. Hogy akkor mégis miért van ott, ahol van? Kiderül az alábbi sorokból.

Pleva Dániel az Állatorvostudományi Egyetem 2016-ban végzett öregdiákja, jelenleg PhD hallgató. Az állatorvosi képzés, annak is a PhD fokozata egy kompromisszumos döntés volt számára, az állatorvos szülők javaslata és a tanári pálya iránti vonzalom között.

Mi motivált, amikor az állatorvosira jelentkeztél? Úgy tudom, nálad ez nem gyerekkori álom, mint sokaknál, hogy orvos, állatorvos legyél.

Valóban. Én mindenféle kutatónak készültem kiskoromban, a tudomány érdekelt, főleg a mikológia, a gombák. Nyolcosztályos gimnáziumba jártam és nagyon jó tanáraim voltak, néhányukat megszerettem és nagyon tiszteltem. Annyira érdekelt a munkájuk, hogy elhatároztam, tanár leszek. Nyolc évig tanárnak készültem, én az egyetemi felvételinek is úgy vágtam neki, hogy akkor matek-kémia szakos leszek. Végül a szüleim javaslatára döntöttem az állatorvosi mellett.

Tehát a szüleid miatt jelentkeztél az Állatorvostudományi Egyetemre. Ők állatorvosok?

Igen, mindketten. Én nem készültem állatorvosnak soha, de kompromisszumot kötöttem a szüleimmel. Tudtam, ha tanár akarok lenni vagy kutató, akkor el kell végeznem a PhD képzést. Ez volt a kompromisszumos megoldás, hogy állatorvos is vagyok, meg nem is.

Ezek szerint oktató, vagy kutató szeretnél lenni? Melyik terület érdekel?

Szerintem én olyan utat jártam be, amit más nem nagyon. Tudtam, hogy hatóságügyi vagy kutatási vonalon szeretnék elhelyezkedni. Amikor végeztem februárban, tudtam, hogy ősszel beindul a PhD képzés és volt egy fél évem szabadon. Nem akartam elkezdeni dolgozni más területen, így a NÉBIH-hez jelentkeztem, hogy valamilyen hatósággal kapcsolatos gyakorlatot szerezzek. Az akkor nem sikerült, épp leépítések voltak, nem vettek fel.

Miért éppen a hatósági állatorvoslást választanád?

Mindig is szerettem a konformista dolgokat. Nem konkrétan a szabályokat, hanem azt, ha valami működik. Szerintem fontos az emberiség szempontjából, hogy egy hatóság működjön és jól működjön, rendszeres ellenőrzések legyenek. Kicsit azt éreztem, hogy az utóbbi időben lazultak a dolgok ezen a téren, nincsenek teljesen felgöngyölítve az ügyek, szerettem volna belelátni és érdekelt, hogy mit csinálnék másképp. A 11. gyakorlati félév nagyon hasznos volt, mert megtapasztalhattam az igazságügyi egészségügyi munkát. Tényleg jó volt ott lenni.

Akkor tulajdonképpen a kutatói pálya is vonz, de a hatósági állatorvoslás is. Mennyire összeegyeztethető ez a két terület szerinted? Lehet mindkét téren teljesíteni?

Nem teljesen egyeztethető össze a kettő, mert a hatósági állatorvoslás egy teljes állás. Nem lehet az, hogy mondjuk három napig csak oktatok-kutatok, aztán két nap pedig kimegyek ellenőrizni a szarvasmarha telepeket. Ezt kicsit sajnálom is, mert ha nem igényelne egy teljes embert, nem lenne teljes állás, akkor talán többen választanák ezt a területet.

És mi a helyzet a kutatói munkával? Ez miért érdekel?

Az egyetemen kutatni mindig jó. Ha valaki például egy gyógyszergyárban dolgozik, akkor ott megmondják neki, hogy te most ezt találd ki, ezt fejleszd ki. Itt úgy érzem, vagy remélem, hogy ha én kitalálom, hogy most húsokkal foglalkozom, de a jövőben más is érdekelne, akkor nincs megkötve a kezem. Nekem ez fontos, szeretnék sok mindennel foglalkozni.

Érdekes pálya a tied. Hogyan emlékszel vissza a hallgatói éveidre annak fényében, hogy az elejétől tudtad, nem akarsz klinikai állatorvos lenni?

Az elejétől fogva tudták ezt rólam a csoporttársaim is, és mindig jókat nevettek rajta. Amikor már sok-sok klinikai jellegű tárgyunk volt, akkor én mindig önként jelentkeztem a feladatokra, azzal a gondolattal, hogy én ezt úgysem fogom sosem csinálni, hadd próbáljam ki most. Ilyen volt például, amikor koponyát kellett lékelni, kipróbáltam, megcsináltam, mert biztos voltam benne, hogy sosem fogok még egyszer ilyet csinálni. A többiek, akik praktizáló, klinikai állatorvosok akartak lenni az egyetemi órák mellett eljártak rendelőkbe is gyakorolni, én viszont nem, ez bevallom egy kicsit fura volt.

Milyen az élet itt az ÁTE-n PhD hallgatóként? Hogyan zajlik a PhD oktatás?

Az első két évben vannak „A” tárgyak, amiket kötelező megcsinálni és vannak választhatók, mint az állatorvosképzésen is. Végig kell csinálni egy kutatást, amiből aztán egy disszertációt kell írni a végén. Közben a 4 év során meg kell jelentetni két idegen nyelvű és egy magyar nyelvű cikket is. Ez utóbbiak nem olyan egyszerűek.

Az első évem kicsit lazább volt, kevesebbet tanítottam, hétfőként voltak az óráim, ahova be kellett járni. A kutatás lassabban haladt akkor még, aztán a második évtől nekilendültünk. Az a jó, hogy vannak nehezebb és vannak lazább napok, nincsen kötött munkaidő, megvan, hogy hány munkaórát kell teljesíteni, de azt te osztod be. Most felvettek részmunkaidőben tudományos segédmunkatársnak, így már ki tudok jönni a fizetésemből és még a gyakorlatok is segítenek.

Ha jól tudom az élelmiszerhigiéniai a kutatási témád. Ezen belül pontosan mivel foglalkozol?

Az élelmiszerhigiéniai tanszéken vagyok, az otthoni sütési-főzési eljárások hatását vizsgáljuk a baromfihúsok kémiai és mikrobiológiai biztonságára. Tehát azt nézzük, hogy a hőkezelés hatására mennyi rákkeltő anyag jelentkezik és hogy ugyanezen kezelések hatására a szalmonella hogyan pusztul. Egy arany középutat keresünk, hogy az élelmiszerektől ne legyünk betegek, de éhen se haljunk.

A PhD képzés után szeretnél az egyetemen maradni?

Még egy tanulmányévet szívesen kipróbálnék, esetleg Kanadában, de hosszútávon maradnék. Szeretnék élelmiszer-higiéniához kapcsolódó tárgyakat tanítani, esetleg valamilyen fakultációt csinálni. Amikor a PhD-ra jelentkeztem, még a lakásomat is úgy kerestem, hogy itt legyen a környéken. Már akkor tudtam, hogy itt akarok maradni.

 Mennyire tartod egyedinek az eseted? A legtöbben szerinted a klinikai állatorvosi pályára készülnek, vagy azért vannak hozzád hasonlók? Mire készít fel az 5,5 éves képzés?

Szerintem az egyetem az alapokat megadja mind a klinikai, mind a hatósági pályához, de se praktizálni, se hatóságiként elhelyezkedni nem nagyon lehet, ha az ember nem csinál valamit még külön. Itt kapunk egy alapot, ami minden pályához jó. Én nagyon örülök, hogy nálunk ez a rendszer van, mert például Csehországban a két területet külön képzik. Ott nem ugyanazt a diplomát kapják a hatóságiak, mint a praktizáló állatorvosok. Szerintem a hazai rendszer jobb, mert az állatorvosi pályában rengeteg perspektíva van, a gyógyszerszektortól kezdve a PhD-n át bármit lehet csinálni. Az egyetemen erős alapot kapunk mindenhez, amivel el lehet indulni. De hozzá kell tenni, aki innen kikerül az még egyedül nem tud dolgozni önmagában az itt tanultak alapján. Kell hozzá szakmai gyakorlat, tapasztalat.

Mondtad, hogy szeretnél az egyetemen maradni. Van esetleg B terved?

Ha az egyetemi munka nem jön össze, akkor keresnék mást, gondolom. De egyelőre nincs másik hely, ami tervben lenne. Szerintem el tudnék helyezkedni, főleg, ha megvan a PhD diplomám. Alapvetően nem vagyok versenyszféra párti, nem tudom magam ott elképzelni, az akadémiai légkör nyugodtabb. Van, akinek az a lényeg, hogy sokat keressen, nekem az a lényeg, hogy nyugodtan dolgozhassak, tudjak tervezni és szabadidőm is legyen.