Alapértelmezett nézet
Kapcsolat Bejelentkezés
Hírek Natalja Lewin: Hallgass a szívedre és tedd, ami boldoggá tesz

Natalja Lewin: Hallgass a szívedre és tedd, ami boldoggá tesz

Hogyan birkózol meg azzal, ha valami olyasmit szeretnél, amit nem lehet? Két választási lehetőséged van: vagy feladod, vagy harcolsz érte. Natalja Lewin egy harcos, az Állatorvostudományi Egyetemen a második diplomáját készül megszerezni, hogy beteljesítse élete célját: gyógyítson és változást hozzon. Olvassa el interjúnkat egy szenvedélyes nővel, aki nem fél őszintének lenni és felszólalni, ha arra van szükség.

Kezdjük az elején. Mesélj egy kicsit magadról, honnan származol? Honnan az állatorvoslás iránti kötődés?

Nehéz megmondani, hogy igazából honnan származom, én németnek tartom magam. Szentpéterváron, Oroszországban születtem, de 2 éves koromban Németországba költöztünk. Amikor a Szovjetunió felbomlott, a politikai szituáció hirtelen megváltozott, veszélyes lett volna ott maradni. A családom zsidó származású, így nagy volt a bizonytalanság és a feszültség amikor a korábbi Szovjetunió külső kerületeiben zavargások kezdődtek. Választhattunk, hogy Izraelbe, az Egyesült Államokba vagy Németországba költözünk politikai menekültként, és a családom ez utóbbi mellett döntött.

A nagymamám orvos volt, azt hiszem, az élőlények iránti szenvedélyemet és mélyen gyökerező szeretetemet tőle örököltem. Nevetni fogsz, de még a növényeimmel is beszélgetek. Csodálatos látni, hogy a kedves szavak miként befolyásolják a környezetünket.

Már van egy diplomád, de mégis belevágtál és jó úton haladsz, hogy állatorvos legyél. Megemelem a kalapom előtted!

Köszönöm. Először biológiát tanultam Németországban, ezért végezhettem el az első két évet egy alatt az Állatorvostudományi Egyetem német nyelvű képzésén. Imádom a biológiát, megmagyarázza a világot. Minél többet tudsz, annál világosabb, hogy minden összefügg. Az állatorvoslásnak köszönhetően még jobb és mélyebb betekintést nyerhettem az élet szépségeibe. Nehéz volt újrakezdeni az egyetemet, már nem vagyok fiatal, ráadásul elég félelmetes külföldre költözni, ahol nem beszéled a nyelvet, hátrahagyva a szeretteidet.

A legtöbb ember megelégszik egy diplomával. Miért jelentkeztél egy másik egyetemre?

Amikor a biológia szakot végeztem, akkor egy fantasztikus témával találkoztam. Az invazív fajokat és parazitáikat kezdtem el kutatni, hogy hogyan befolyásolják az ökoszisztémánkat. Oda voltam érte, nagyon szerettem csinálni. Később azonban a szigorú szabályok miatt nem tudtam magam mélyebbre ásni benne, ugyanis ez a téma az állatokat kutatja, így csak állatorvosok dolgozhatnak rajta. Boldog voltam biológusként, de amikor folyamatosan azt hallgattam, hogy ezt a témát csak állatorvosok kutathatják, akkor úgy döntöttem, továbbtanulok és én magam is állatorvos leszek.

Miért választottad Magyarországot és az Állatorvostudományi Egyetemet?

Németországban szinte lehetetlen bejutni az állatorvosi egyetemekre, ha már van egy diplomád, így körülnéztem Európában. Az ÁTE kínál német nyelvű képzést, ráadásul elvégezhettem két évet egy alatt, így lerövidíthetem a tanulmányaimat. Szerencsés vagyok, mert a német kormány egy ösztöndíjprogram keretein belül támogatja a külföldi tanulmányokat és teljesen fedezi a költségeimet. Sok európai ország finanszírozza a tehetséges diákok külföldi tanulmányait, mindenkinek ajánlom, hogy nézzen utána.

Hányadik évet fogod elkezdeni?

Ötödéves leszek. Úgy terveztem, hogy az első év elvégzése után Németországban folytatom a tanulmányaimat, hiszen ott van a családom, a párom, de nem így sikerült. A német felsőoktatásban szigorúak a szabályok, a határidők és mivel én 2 évet végeztem el 1 alatt, így még szeptemberre is maradtak vizsgáim. Mivel ezek a tantárgyak hiányoztak, így Németországban nem fogadták el a jelentkezésemet. Megpróbálhattam volna újra jelentkezni az ötödik félévben, de inkább maradtam. A legnehezebb az volt, hogy váltsak a nyelvek között. Megszerzed a tudást németül, majd a nemzetközi programba kerülve angolul folytatod, így mindent újra kell tanulni, a növények, állatok neveit stb. Ha a német nyelvű programra jelentkezel, akkor nem szükséges angolból vizsgát tenned, ha viszont nem vagy azon a tudásszinten akkor a későbbiekben gondjaid lehetnek. Legalábbis nekem voltak.

Mik a tapasztalataid a német nyelvű programról? Mennyire volt nehéz beilleszkedned?

Ahogy én látom a németek eléggé elkülönülnek és bezárkóznak. Egy kis összetartó közösségben élnek, egy buborékban. Sokszor kérdezték hogyan szereztem barátokat a magyar és az angol nyelvű képzésről. Igazából a szerencsén múlt, az első héten rájöttem, hogy az anatómiával kapcsolatos ismereteim elég hiányosak és sürgősen keresnem kell valakit, aki segít felzárkózni. Így találkoztam egy magyar lánnyal, aki az angol nyelvű képzésre járt, rajta keresztül pedig magyar és nemzetközi diákokkal is megismerkedtem, barátságokat kötöttem. A legjobb döntés volt, hogy segítséget kértem, amikor szükségem volt rá. Sokan nem tudnak ismerkedni, nem tudják hogyan szerezzenek új barátokat. Ez az egyik oka annak, hogy az IVSA nemzetközi diákszervezet tagjaként nagy rajongója vagyok a mentor programnak az egyetemen, összehozza az embereket.

Ott segítesz, ahol tudsz. Mi motivál erre?

Egy dolog van, amit nehezen tolerálok, vagy panaszkodsz és teszel ellene valamit, vagy ne panaszkodj! Ilyen egyszerű. Ki nem állhatom azokat, akik panaszkodnak, de nem tesznek semmit a szituáció javítása érdekében.

Szóval szereted hallatni a hangod, magadhoz ragadni az irányítást és nem csak az állatokon, hanem az embereken is segítesz.

Nem arról van szó, hogy ezt szeretem csinálni, inkább úgy fogalmaznék elvállalom ezt a szerepet, ha szükség van rá. 31 éves vagyok, tudom hogy álljak ki magamért. Azonban, ha csak 18 vagy, egyedül egy idegen országban, nem beszéled a nyelvet, esetleg nehezen szerzel barátokat akkor az rendkívül megterhelő.

Szabadidőmben képzem magam mentális egészségmegőrzés és pozitív pszichológia témákban, fontosnak tartom, hogy tanuljak róla és alkalmazzam a saját jólétem érdekében. Van egy mondás: „csak akkor tudsz adni másoknak, ha te magad rendben vagy” ezért tartom szem előtt, amikor másokkal kapcsolatba kerülök. Mindig is kapcsolódtam az emberekhez és szeretek visszaadni a társadalomnak, ezért gyerekekkel, fiatalokkal foglalkoztam szociális munka keretein belül, akik próbálták megtalálni magukat, az útjukat. Muszáj beszélnünk a mentális jólétről és az élet nehézségeiről. Sajnálatos, hogy az iskolában nincs erre oktatás, én a nehezebbik úton, a saját bőrömön tanultam meg a leckét. Sok ember szenved az egyetemen is a környezetemben. Sokszor a legjobb és legokosabb emberek is kételkednek magukban vagy érzik magukat tehetetlennek.

Mik a terveid a jövőre nézve?

Bárhol hajlandó vagyok élni, sokat utaztam korábban, beszélek különböző nyelveket. A szüleim azt tanították nekem, hogy bárhol képes legyek élni, de szeretnék itt maradni Németországban, abban a térségben, ahol felnőttem, a szüleim és a párom is itt él. Meglátjuk.

Van olyan terület vagy állatfajta, amivel a későbbiekben foglalkozni szeretnél?

Biológusként még mindig érdekel a kutatás, de el tudom magam képzelni a kisállatgyógyászatban is, madarakra vagy egzotikus állatokra szakosodva. Nemrégiben egy düsseldorfi klinikán önkénteskedtem, aminek hatalmas madarakat és egzotikus állatokat gyógyító osztálya volt. Diploma után szeretném bővíteni a gyakorlati tudásomat, kipróbálni magam, mint gyakorló állatorvos aztán majd eldöntöm, hogy visszatérek-e a kutatáshoz vagy sem.

Mit csinálsz szívesen?

Hát, mindent szívesen csinálok, különben nem csinálnám. Persze, vannak olyan dolgok, amiket muszáj megtenni, de mindenben próbálok örömet lelni. Szeretek új dolgokat kipróbálni. Imádok úszni és a tengert, idén nyáron beiratkoztam egy vitorlás tanfolyamra. Szeretem a természetet, gyakran túrázunk. Ó, és valószínűleg az orosz gyökereim miatt, imádok gombát gyűjteni az erdőben, most van a szezonja – a legszuperebb kikapcsolódás számomra.