2020 az Állatorvostudományi Egyetem életében is rendkívüli év volt. A februári diplomaátadó és doktorrá avató ünnepség után a SARS-CoV-2 vírus okozta világjárvány miatt legközelebb szeptemberben, a parkban tartott tanévnyitón találkozhattak nagy számban tanárok és hallgatók. Az oktatás azonban, aminek minden alá van rendelve az egyetemen, különböző formákban, de a hallgatók kéréseit figyelembe véve, rektori utasításba „öntve”, tovább zajlott. Augusztus elsejével az egyetem a Marek József Alapítvány fenntartásába került és az egyetem új alapító okirata a korábbinál sokkal hatékonyabb működést tesz lehetővé. Dr. Sótonyi Péter rektor a lapunknak adott interjúban az alapítvány úttörő kezdeményezéséről is beszámol, amely a haszonállat-gyógyászattal és élelmiszerlánc-biztonsággal foglalkozni kívánó állatorvosok létszámának jelentős bővítését segíti elő.

– Rektor úr a virtuális ballagáson a koronavírus járványt az utóbbi évtizedek legnagyobb társadalmi próbatételének nevezte és ezt az őszi félév megerősítette. Hogyan alkalmazkodott a pandémiához az egyetem?

– Még nagyobb terhet vettünk a hátunkra. Nemcsak az oktatásra kell odafigyelni, hanem arra is, hogy egészségesek maradjunk – hallgatók és munkatársak egyaránt. Az utóbbiak megbetegedése esetén megszűnne az oktatás digitális formája is. Ezért nagyon lényegesnek tartom, hogy a betegségre fogékonyabbak, és akik nagyon félnek, inkább otthonról végezzék munkájukat.

Az oktatás átszervezése tavasszal kiválóan sikerült, ezt az oktatótársaim és a hallgatók visszajelzései alapján bátran mondhatom. Az őszi félévben is teljes erővel kezdtük az oktatást, azzal a különbséggel, hogy az előadásokat az évfolyamok egyik fele az egyetemen, a másik otthon hallgatta, heti váltásban. A gyakorlatokat kontakt formában tartottuk. Szeptemberben egy csodálatos tanévnyitón lehettünk jelen a parkunkban, ami olyan jól sikerült, hogy meggondolandó, a jövőben is ott tartsuk. Miért olyan fontos ez? Azért, mert az ide belépő hallgatóknak ez az első ünnepélyes találkozása a campussal és sokáig emlékeznek rá. Láthatják, hogy milyen megbecsülésben részesülnek az 50, 60, 70, 75 éve végzett kollégák. Felismerik, hogy akkor fogják majd őket is ugyanígy megbecsülni, ha hasonló pályát futnak be.

A novemberben életbe lépett vészhelyzet további szigorításokat írt elő. A személyes részvétellel tartott előadásokat teljes egészében elhagytuk, viszont ezeket a hallgatók kérését figyelembe véve az előadótermekben tartjuk, ott rajzolnak, ott vetítik a képeket, ott preparálnak kollégáink, a valódi előadás érzetét keltve. A manualitást igénylő gyakorlatokra továbbra is be kell járniuk a hallgatóknak.

– Beszélgetésünk előtt találkoztam Ágics Mátyással, a hallgatói önkormányzat elnökével, aki elmondta, hogy ezt kérte a hallgatók 70 százaléka.

– A miniszter úr engedélyezte, én pedig utasításba adtam. A miénk az egyetlen felsőoktatási intézmény, ahol ezeken a gyakorlatokon a hallgatók részt vehetnek. Ezen kívül a kollégiumból sem kellett kiköltözniük. Ez azért lényeges, mert nélküle nem tudnánk megtartani a gyakorlatokat.

– Visszaérkeztek-e a külföldi hallgatók?

– Több mint 90 százalékuk itt van! Sokan haza sem utaztak a tavaszi félévet követően. Az oktatás fenntartása természetesen azzal is jár, hogy vizsgázni kell, az írásbelik és a szóbelik – utóbbiak elbeszélgetés formájában –, online zajlanak majd. A gyakorlati vizsgákat, ha módunkban áll, személyes részvétellel tartjuk meg. Elsősorban arra kell odafigyelnünk, hogy mi az, amit hallgatóink ilyen nehéz körülmények között is el tudtak sajátítani. Ez nem jelenti azt, hogy belemehetnénk elvtelen kompromisszumokba, illetve ne figyeljünk oda a minőségre. Biztos vagyok benne, hogy meg lehet találni a középutat.

– Nagyon megnyerő a hallgatók hozzáállása!

– Méltán mondom, hogy egészen kivételes az elkötelezettségük a tanulás iránt, én pedig teljes mértékben figyelembe vettem a kívánságukat. Büszke vagyok rá, hogy őket oktathatom! Mindig elmondom, most sem hagyom ki, egyetemünk a magyar és a sokféle országból érkező hallgatók által válik szívet, lelket gyönyörködtető, nyüzsgő campussá. Itt szeretném megemlíteni friss élményemet a novemberben lezajlott egyetemi tudományos diákköri konferenciáról. Húsz évvel ezelőtt 15-en adtak elő, most 87-en mutatták be dolgozatukat, mintha nem lenne járvány. A felsőbb éves magyar hallgatók fele vesz részt ebben a mozgalomban és az előadott munkájukért már jeles osztályzat „jár” az államvizsgán. A diákköri munka jövőnk letéteményese, mert az oktatói utánpótlást és a kutatás folytonosságát ennek révén tudjuk fenntartani. A konferencia értékét az is jelzi, hogy minden hallgatót jutalmaztunk szponzoraink segítségével – az országban sehol másutt nincs ilyen.

– A járvány valósággal égeti a társadalom erőforrásait. Melyek azok a „bástyák”, amelyek a legnagyobb „ágyútüzet” kapják?

– Erre a kérdésre nehéz válaszolni. A járvány megváltoztatja egész világunkat. Nem vagyok biztos abban, hogy csak rossz irányba. Előnyünkre válhat, ha átgondoljuk az életünket, ha újra gondoljuk a törekvéseinket, változtatunk a fontossági sorrendjeinken, máshová helyezzük a súlypontokat a tetteinkben. Én azt hiszem, hogy a próbatételek mindig edzik is az embereket. Nem tudni, hogy mit hoz a jövő, de optimista vagyok.

Az egyetemen minden az oktatásnak van alárendelve, aztán jön a kutatás, majd a szolgáltatás. Ez most még inkább érvényes, a sorrend nem cserélhető fel. A graduális oktatásban abszolút kritériumnak tartom a személyes jelenlétet a tanár és diák között, mert így adható át az egyetem évszázadok alatt kialakult szellemisége, az, amit az Alma Mater, a „tápláló anya” megfoghatatlanul sugároz. Kétségtelen, elvileg meg lehet tartani a világ legjobb előadását egy tananyagból és aztán levetíteni a világ összes egyetemén, de elveszik belőle mindaz az életbölcsesség, életfilozófia, és tapasztalat, amit két szakmai mondat között szóban, tekintetben vagy taglejtésben át lehet adni és csak úgy lehet átadni, az adott pillanat közvetlenségében. Bár a technikai fejlődés lehetővé teszi, hogy a hallgató otthon többször is megnézze az előadást, de ez a személyes jelenlétet soha nem fogja tudni kiváltani. A könyv is segédanyagként jelent meg az iskolákban, mint a kézzel írt és sokszorosított jegyzetek is.

A digitális oktatásban mégis óriási lehetőségek vannak, például a továbbképzésben. Az állatorvosoknak nem kell egy hétre otthagyni a praxisukat, hanem otthon hozzájuthatnak a legújabb információkhoz, mindenhez, ami ahhoz kell, hogy szó szerint többet keressenek, mert újféle beavatkozást vagy műtétet tudnak elvégezni. Ehhez természetesen megint tartoznak olyan anyagrészek, amiket be kell gyakorolni az egyetemen.

– Hallgatói portrénkban Danyi Zoltánnal beszélgetek, aki rádöbbent arra, milyen gyorsan múlik az idő, hiszen ők jártak először hetesi gyakorlatra 2017-ben. Így érnek be a rektori programok eredményei?

– Igen, és a felsőbb éveken a klinikumot oktató társaim nap mint nap elbeszélik, hogy másképp nyúlnak az állathoz, másképp látják az állatot azok a tanulók, akik már részt vettek hetesi gyakorlaton. Tehát nemcsak a hallgatóknak jó ez a forma, hanem az oktatásunkat is megkönnyíti. Azt a törekvésünket szolgálja, hogy mind több diákot orientáljunk a gazdasági haszonállatok gyógyítására. Sajnos a vészhelyzet miatt a hetesi gyakorlatot tavasszal fel kellett függesztenem, mert nem tudtunk elegendő embert elhelyezni a járványvédelmi szabályok betartásával, de a mostani elsősök az őszi félévben teljesítették. Nemcsak folytatni, hanem kiterjeszteni is akarjuk a hetesi gyakorlatot már februártól a Mezőhegyesi Ménesbirtokra, ahol nyolcmilliárd forintos, a legmodernebben felszerelt tehenészeti telep épült.

– Az oktatás tehát az elsődleges, de az oktatáshoz kutatni is kell. Ehhez a követelményhez illeszkedik a Kromatográfiás Laboratórium és a ló MRI készülék beszerzése?

– Nagyon fontos az alapkutatás, mert anélkül nincs alkalmazott kutatás se. Ugyanakkor óriási a jelentősége a feltaláló kutatásoknak, a szabadalmakat előállító kutatásoknak és ezeket szeretnénk elősegíteni az Innovációs Irodánk létrehozásával is. Valljuk, hogy az lehet jó oktató, aki kutat, aki részt vesz a tudás kialakításában. De ez fordítva is igaz, nem lehet jó kutató az, aki nem oktat. Szentágothai János gyakran említette, hogy legjobb gondolatai oktatás közben vagy a tanítványaival való beszélgetések során támadtak. Pont ezért lenne több kutatóintézetnek egyetemeken a helye.

– Magyarország azért is küzd, hogy a pandémia minél kisebb veszteséget okozzon a gazdaságban. Vajon hogyan befolyásolja ez a helyzet egyetemünk tervezett nagyberuházását?

– Nagyon bízom abban, hogy e téren nem érezteti majd a hatását a járvány. Kormányhatározat született arról, hogy az új épületeket létesítését és a meglévők felújítását terveink szerint valósítsuk meg, zajlik a közbeszerzési eljárás. Ha sikerrel zárul, tavasszal kezdődik az építkezés. Kidolgoztuk, ki hová költözik, össze kell húznunk magunkat, kisebb helyen kell elférnünk, amíg a több tízmilliárd forintos építkezés tart. Lesznek tanszékek és órák, amelyek a kollégiumba költöznek.

A kormány teljes erővel az egyetem fejlesztése mellett áll. Nem kisebb célt tűztünk ki magunk elé, mint hogy a világ legjobbja legyünk. És mire az építkezés megtörténik, tudásban is fel kell készülnünk arra, hogy azzá váljunk. Hallgatóinkat és munkatársainkat is arra biztatom, hogy maradjanak és dolgozzanak az egyetemen.

A napokban elfogadták az Eötvös Loránd Kutatóhálózat élettudományi alelnökeként tett előterjesztésemet az Állatorvostudományi Kutatóintézet kiválására és önállósodására az Agrártudományi Kutatóintézetből. Továbbra is azt szeretném, hogy az intézet egyetemünkhöz csatlakozzon önálló kutatóintézetként, ami kölcsönös előnyökkel járna az oktatásban és a kutatásban.

– Korábbi nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy az egyetem 2016-ban visszanyerte a függetlenségét, az idei modellváltással pedig a szabadságát. Lehet-e már látni az alapítványi működés előnyeit?

– Nem is egyet! Először is, az egyetem akkor tud jól működni, ha egy irányba húz mindenki, ennek a feltételét megteremtettük. Az intézmény legfőbb vezetője a rektor, aki egy személyben felel a Szenátus által elhatározott feladatok megvalósításáért. Az egyetem általam előterjesztett és a kuratórium által elfogadott alapító okirata sokkal hatékonyabb működést tesz lehetővé, mint amikor Kancellária létrehozásával megkettőzték a vezetést. Minden erőnkkel arra törekszünk, hogy szabályzatainkat a modellváltás adta lehetőségekhez igazítsuk. A kancellári munkakör megszűnt, a gazdasági ügyekért a rektor beosztottjaként a Szenátus által pályázat alapján kinevezett gazdasági főigazgató felel. Én a szabadabb gazdálkodást, szabadabb működést tekintem az egyetemi autonómia alapjának. Ehhez persze az is szükséges, hogy olyan kuratóriumunk legyen – és a miénk ilyen –, amely partner és ugyanúgy az egyetem érdekeit tartja elsődlegesnek. A szolgáltató szervezeti egységeknek az oktatási egységek működését kell segíteniük. A bürokratikus előírásokat a jogszabályi lehetőségek szerint oly mértékben kell lebontanunk, hogy a kihívásokra gyorsan reagáló egyetemmé váljunk.

– Említene egy aktuális kihívást?

– Nem titok, a hazai állattenyésztésnek több elhivatott állatorvosra van szüksége. Az Univetnek nyilatkozom először arról, hogy a Marek József Alapítvány kuratóriuma mindeddig páratlan döntést hozott. Készek vagyunk alacsonyabb pontszámmal felvenni tanévenként 15 hallgatót önköltséges képzésre. Az idén 437 pont volt az alsó határ, a kuratórium azt tervezi, hogy 400 ponttal felveszi az önköltséges hallgatókat.

– Ez kivételesen izgalmas, de meglehetősen drága lehetőség, hiszen a féléves tandíj 1, 47 millió forint!

– Igen, de a kuratórium arról is döntött, hogy Marek József Ösztöndíjat alapít az önköltséges hallgatók támogatására, aminek az összege a képzés teljes költsége! Az ösztöndíj elnyerésének komoly feltételei vannak: a hallgatóknak vállalniuk kell, hogy végzésük után tíz évig haszonállat gyógyászattal vagy élelmiszerbiztonsági feladatokkal foglalkoznak. Amennyiben ezt nem tartják be, akkor vissza kell fizetniük az alapítványi támogatást. A jelentkezőket szóbeli vizsgára hívjuk be, ahol a szakmai alkalmasságukat is bizonyítaniuk kell. Motivációs levelet kérünk tőlük és állatorvosi igazolást arról, hogy addig is segítették haszonállatok ellátását végző szakember munkáját. Tanulmányaik során 30 kreditpontot kell szerezniük haszonállatokkal foglalkozó fakultációkon. Végül, a doktori diploma mellé rektori tanúsítványt is kapnak arról, hogy haszonállat gyógyászati képzésben részesültek. Biztos vagyok benne, hogy sokan élnek majd ezzel a páratlan lehetőséggel.

 

Fotók és szöveg: Balázs Gusztáv