A mobil ivartalanító buszról

Az ivartalanítás szerepe kiemelt az állatvédelemben, a szakemberek és a civilek egyetértenek abban, hogy a kóbor állatok számának csökkentéséhez, illetve a menhelyek túlterheltségének enyhítéséhez az ivartalanításon keresztül vezet az út. Abban is konszenzus mutatkozik, hogy az eddigieknél nagyságrendekkel nagyobb mértékű, több állatot érintő, országos léptékű ivartalanítási akciókra, programokra van szükség ahhoz, hogy érezhetőbb legyen az eredmény. A konkrét eljárást, megoldást illetően azonban többféle elképzeléssel találkozhatunk. Legutóbb az Állatorvostudományi Egyetem Állatvédelmi Központ állatvédelmi civil szervezetek körében végzett kutatási igényfelmérésén találkozhattunk a mobil ivartalanító buszra vonatkozó javaslattal. Vajon van-e ennek létjogosultsága?

Németh Tiborral, az Állatorvostudományi Egyetem klinikai rektorhelyettesével beszélgetett Dr. Vetter Szilvia PhD., az Állatvédelmi Központ vezetője.

Professzor úr, mi a véleménye a mobil ivartalanító buszról, javasolja az alkalmazását Magyarországon?

Nem javaslom. Ellentétben a hiedelmekkel, az ivartalanítási paletta széles spektrumú, egy viszonylag könnyű és gyors eljárástól (például egy fiatal, életerős hím macska kasztrációja) egy középnehéz hasi műtétig (például egy nagytestű szuka kutya ivartalanítása) terjed a skála. Ivartalanítás és ivartalanítás között tehát óriási különbség van, nem lehet sztereotipen kezelni, az eljárás kockázatait nagy hiba lenne alábecsülni. Aki látott már az ivartalanítási műtét után nem megfelelően felügyelt macskát nyílt hasi sebbel a saját belein taposni, biztosan nem becsüli alá az előkészítés és a műtét utáni megfigyelés jelentőségét.

A műtéteket megfelelő szakmai felelősséggel, színvonalas aneszteziológiai lehetőségekkel kell végrehajtani, a lábadozó állatot pedig egy tiszta, erre a célra kialakított helyiségben kell elhelyezni a műtét után. Ezek nélkül a preoperatív és posztoperatív (műtétet megelőző és műtétet követő) feltételek nélkül szakmaiatlan és etikátlan lenne az ivartalanítást végrehajtani. Teljes hasi varratelégtelenség esetén például újabb műtét szükséges, ezt vajon hol lehetne elvégezni egy „mentőautó”, egy mobil ivartalanító egység esetén? Súlyosabb akut szövődmények esetén intenzív osztály sem állna a rendelkezésre. Képzeljük el, hogy a tanyavilágban megáll a busz, és a feladat egy ötven kilós kuvasz ivartalanítása, akit premedikálni, kanülálni kell. Nem túl szerencsés mindezt a porban végrehajtani. Ki vállalná ezért esküt tett állatorvosként a szakmai felelősséget?

A műtét előkészítésének nagy jelentősége van, hiszen így lehet minimalizálni a szövődmények kialakulásának valószínűségét. Az ivartalanítás csak akkor „mosolygós”, ha az megfelelően előkészített, és nem lép fel szövődmény, de ha mégis, annak azonnali és hathatós kezelésére kell, hogy legyen lehetőség. Utóbbihoz szélesebb sebészeti eszköztár és tapasztalt kolléga, megfelelő személyi és tárgyi feltételek megléte szükséges.

Összefoglalva: véleményem szerint egy mobil ivartalanító busz esetében legjobb esetben is a szakmaiság határmezsgyéjén egyensúlyoznánk.

Nincs létjogosultsága egy olyan álláspontnak, amely a haszon-kár közgazdaságtani értelmezéséből indul ki, vagyis azt mondja, hogy még akkor is össztársadalmilag hasznos nagy számú állatot ilyen módon ivartalanítani, ha a nem optimális körülmények miatt elvesztünk néhányat? Vagyis, hogy fontosabb a kóbor kutya utánpótlásnak a gyors és hatékony „elvágása”, mint néhány szövődményes, nem megfelelően utókezelt egyed élete?

Én azt gondolom, hogy az állatvédelem arról szól, hogy minden állategyed élete egyformán fontos. A cél a szövődmények kialakulásának megelőzése kell, hogy legyen. Szakmailag és etikailag azt az álláspontot tartom helyesnek, amely minden állat esetében a lehető legjobb ellátást követeli meg, nem fér bele mondjuk tíz százalékos „lemorzsolódás”, amit megfelelő körülményekkel meg lehetett volna előzni. Én minden kutyát és macskát úgy látok el, mintha a sajátom volna.

MEGOLDÁS: Az országos ivartalanítás megoldási lehetőségei, ivartalanítási program az Állatorvostudományi Egyetemen

Milyen megoldása lehet akkor az országos ivartalanításnak? Hogyan érdemes hozzáfogni?

Országos lefedettséggel, de regionális felosztást javaslok, amelynek központi eleme a helyben praktizáló állatorvos kollégák bevonása. Megfelelő tárgyi feltételekkel, rendelővel, műszerekkel, felszereléssel és tudással rendelkeznek, velük kell szerződést kötni. Ezt tartom optimális megoldásnak, amelyben természetesen az állam, és a helyben működő civil állatvédelmi szervezetek együttműködése is elengedhetetlen, hiszen az állam biztosítja részben vagy egészben a forrásokat, a civil szervezetek pedig az állatokat hozzák a programba. Azt az összeget, amit mobil ivartalanító buszok megvásárlására, személyi és tárgyi feltételeinek biztosítására, illetve az ebből adódó, szerintem elkerülhetetlen jogviták rendezésére fordítanánk, sokkal hatékonyabban és biztonságosabban is el lehet költeni regionális szerződéskötésekkel.

Ismerünk Magyarországon ehhez hasonlóan működő, bevált mintát, jó gyakorlatot?

Hogyne, éppen nálunk, az Állatorvostudományi Egyetemen. Müller Linda kolléganőm koordinálásával évek óta működik ivartalanítási program az Egyetemen, a hallgatók tapasztalt kollégák iránymutatásával – szorgalmi időszakban – heti 16 oltott, chippel ellátott kutyát ivartalanítanak hosszú évek óta, megfelelő, ellenőrzött körülmények között. Az ivartalanításokat az állam és az Egyetem együttesen finanszírozza, és ez helyes is, hiszen az állam szempontjából az ivartalanítás közügy, az Egyetem pedig a hallgatók oktatásáról is gondoskodik ily módon. A gondos ellátásnak köszönhetően a szövődményes esetek száma igen alacsony. Az állatokat együttműködő civil állatvédő szervezetek hozzák az Egyetemre, az évek során remek munkakapcsolat alakult ki velük. Ehhez hasonló konstrukciókat lehetne minden térségben, régióban létrehozni a helyi állatorvos kollégák bevonásával.

A szerk.: az Állatorvostudományi Egyetemen működő ivartalanítási program – amellett, hogy jelentősen segíti az együttműködő menhelyek munkáját –, az egyetemi gyakorlati képzésben is nagy előrelépést jelentett, hiszen a hallgatók a korábbiakhoz képest lényegesen több ivartalanítási műtéten vehetnek részt aktívan. 2014 óta az Állatorvostudományi Egyetemen 3030 kutyát ivartalanítottak a program keretében, a munka hét állatmenhellyel szoros együttműködésben jelenleg is folyik.