Alapértelmezett nézet
Kapcsolat Bejelentkezés
Hírek Az állatvédelemről: interjú Dr. Visnyei Lászlóval

Az állatvédelemről: interjú Dr. Visnyei Lászlóval

„Fontos, hogy legyen sok olyan szakember, aki nem(csak) érzelmi, hanem tudományos alapon foglalkozik az állatvédelemmel! Nagy öröm számomra, hogy az általam elvetett mag termést hozott”. Az állatvédelem oktatásának bevezetése az Állatorvostudományi Egyetemen Dr. Visnyei László tanár úr, állatorvos, nyugalmazott egyetemi docens, volt tanszékvezető, a Magyar Állatorvosok Lapja volt főszerkesztője nevéhez fűződik. Nem túlzás kijelenteni, hogy évtizedekkel ezelőtt tartott már állatvédelmi szemléletű órákat az állatorvos hallgatóknak, és azóta is nagyon sokat tett azért, hogy az állatvédelem oktatása az Egyetemen egyre elfogadottabb, kívánatosabb legyen. Fogadják szeretettel a vele készült interjút!

Visnyei Lászlóval Vetter Szilvia, az ÁTE Állatvédelmi Központjának vezetője beszélgetett az állatvédelem fogalmáról, kihívásairól, jövőjéről, illetve az 1998-as állatvédelmi törvény megalkotásának kulisszatitkairól.

Hogyan került Tanár Úr kapcsolatba az állatvédelemmel? Az állatvédelem mely szűkebb területei ragadták meg leginkább az érdeklődését?

Állatokkal már egészen kicsi gyermekkoromban kapcsolatba kerültem. Anyai nagyszüleimmel közös háztartásban éltünk, akik gazdálkodtak. Volt az udvarban ló, csikó, tehén, borjú, anyakoca, malacok, és többféle, sok baromfi, amelyeket nagyanyám maga keltetett. Az állatok ellátásában kiskoromtól részt vettem, megtanultam a felnőttektől, hogy az állat érték, meghálálja a gondoskodást és a szeretetet. Otthonról elkerülve a Ferences Gimnáziumba, nagy hatással volt rám Assisi Szent Ferenc Naphimnusza. Ebben a szent testvéri szeretetre buzdít minden létező, akár élő, akár élettelen dolog iránt. Ez a két indíttatás határozta meg pályaválasztásomat is, hogy állatorvos legyek. Hét év gyakorló tevékenység után tértem vissza az egyetemre, majd hamarosan csatlakoztam a Herman Ottó Országos Állat- és Természetvédő Egyesülethez. Ennek akkori legfőbb tevékenysége az állatvédelem jogi szabályozásának a szorgalmazása, valamint egy állatmenhely kialakítása és működtetése volt. Olyan személyekkel dolgoztam ott, mint dr. Zoltán Ödön bíró és dr. Bodrossy Leo vágóhídi főállatorvos.

Egyetemi oktatóként intenzív nemzetközi kapcsolatokat ápoltam, főleg német nyelvterületen működő állatvédő szervezetekkel és kollégákkal, tőlük nagyon sokat tanultam. Állatvédő szervezetek körében országszerte számos előadást tartottam az állatvédelmi törvény szükségességéről, és a nemzetközi példák alapján annak mikéntjéről is. Kandidátusi munkámban (1987) az állategészségügyi szervek jövőbeni főbb feladatai között említettem az állatvédelmet is, amiért szakmán belülről éles bírálatokat kaptam. Szerencsére a Perth-ben rendezett Állatorvosi Világkongresszus felhívást intézett a világ állatorvosaihoz, hogy „vegyenek részt és vállaljanak vezető szerepet az állatvédelem eszméjének terjesztésében az állatok és az emberek javára”. Kedvenc területem vagy állatfajom a védelem területén annak ellenére sincs, hogy sokak által bírált rangsort állítottam föl a védendő állatok körében.

Az állatvédelem fogalmát sokan, sokféleképpen értelmezik. Mit gondol Ön erről?

Valóban sokféle értelmezése van az állatvédelemnek. Meghatározást kevesebben ismerek, hiszen egy fogalmat definiálni nehéz. Az állatvédelem motivációi sokrétűek. Vannak emberek, akik közömbösek az állatok iránt, vannak az állatokat vagy csak néhányat rajongva szeretők, sőt olyanok is, akik még kulináris élvezetekről vagy divatcikkekről is hajlandók lemondani. Vannak, akik kihasználni akarják az állatokat. Vannak, akik csak a szankcióktól való félelem miatt nem bántják azokat, és vannak egyre nagyobb számban, akik érezni és szenvedni képes élőlényként tekintenek rájuk és felelősen védik az állatokat. Az állatvédelem az ember felelősségének a gyakorlati megnyilvánulása a rábízott állatokkal szemben. Az állati jogok hangoztatása nem segít az állatokon. A ragadozó – zsákmányállat ellentmondást sem tudja feloldani. Az ember felelőssége ezzel szemben meghatározható, jogszabályba foglalható, ellenőrizhető, végül még büntethető is.

Mikor és milyen tantárgy keretében került sor elsőként az állatvédelem tantárgy oktatására az Állatorvostudományi Egyetemen? 2017-ig, vagyis az Állatvédelem kötelező tantárggyá nyilvánításáig milyen keretek között, személyi és tárgyi feltételekkel került sor az állatvédelem oktatására?

Az állatorvosképzésben az állatvédelem oktatásának korábban nem voltak hagyományai. Ugyan egyes állat-egészségügyi jogszabályok tartalmaztak már a XIX. század végétől állatkíméleti elemeket (pl. az állatszállításnál minimális helyigényt, etetést és itatást, vágóállatoknál előzetes pihentetést és kábítást írtak el.), amelyeket oktattunk, de amelyek elsődleges célja az állatok megbetegedésének vagy a húsminőség romlásának a megelőzése. Voltak külföldi példák az állatvédelem tárgykör önálló oktatására és az állatorvosok állatvédelmi tevékenységének bővülésére is. Ezért aztán 1991-ben elkészítettem egy oktatási tervet, amit az egyetem oktatási bizottsága jóváhagyott. Így kezdhettem meg az állatvédelem tárgy oktatását fakultatív tárgyként. Segítette a tárgy indítását a kreditrendszer bevezetése is. Mivel előtanulmányi kötelezettség nélkül lehetett a tárgyat felvenni, sok alsóbb évfolyamos hallgató vette fel a tárgyat. Az egyetem nemzetközi akkreditációja során a tárgy oktatása kedvező értékelést kapott. Az állatvédelmi törvény megszületése (1989) után a tárgy a zoológusképzésben kötelezően válaszható, majd a szakállatorvos-képzésekben kötelező tárgy lett. Az oktatás során általános kérdéseket tárgyaltunk, majd nemzetközi állatvédelmi egyezményeket (pl. Washingtoni-, Berni-, Ramsari-egyezmény), az Európa Tanács és az Európai Közösségek (később: Unió) állatvédelmi jogszabályait, továbbá az állatorvosok szerepét (fájdalom felismerése, fokozatai, állatkínzás szakértői megítélése stb.) oktattuk.

Az oktatásba tanszéki kollégáimat is bevontam. Horváth Gábor, Csintalan Csaba, Fodor Kinga, Ózsvári László, Szabára Ágnes voltak a segítségemre. Sok, állatvédelemmel kapcsolatos irodalmat (könyvek, kongresszusi kiadványok) gyűjtöttünk össze és rendszeresen látogattuk a külföldi kongresszusokat, amelyekre sok kollégát is sikerült mozgósítani. Nagyon sokat segített, amikor megjelentethettük az Állatvédelem általános és jogi vonatkozásai c. egyetemi jegyzetet (2011). Ebbe is bevontam tanszéki munkatársaimat, sőt az állatkísérletek kérdéskör megírására dr. Gyertyán István, az Állatkísérleti Etikai Bizottság elnökét is.

Mi a véleménye arról, hogy most már két kötelező tárgy foglalkozik az állatvédelemmel, és nemsokára megnyílik a lehetőség az állatvédelmi szakállatorvos-képzésben való részvételre is?

Nagy öröm számomra, hogy az általam elvetett mag termést hozott. Már a tárgy kötelezővé tétele is egy nagy lépés volt. Két tárgy keretében oktatni az állatvédelmet logikus lépés. Az alapok lefektetése után a már klinikai, kórtani, járványtani ismeretekre alapozva lehet az állatorvosok állatvédelmi szerepét érthetően hangsúlyozni. A szakállatorvos-képzés is – külföldi példák alapján – aktuálissá vált, de egy új minőség és járatlan út a hazai gyakorlatban. Fontos, hogy legyen sok olyan szakember, aki nem(csak) érzelmi, hanem tudományos alapon foglalkozik az állatvédelemmel.

Tanár Úr részt vett az 1998-as állatvédelmi törvény megalkotásában. Mesélne erről kicsit? Hogyan zajlott ez a folyamat, milyen nehézségeket kellett leküzdeni? Az elfogadott törvénnyel meg van elégedve?

Civil állatvédelmi szervezetek és magánszemélyek korábban is szorgalmazták az állatvédelem jogi szabályozását. A végső lökést az Európai Egyezmény (hazánk uniós csatlakozását előkészítő nemzetközi megállapodás) adta, amely többek között kimondta azt is, hogy legfontosabb feladatunk a teljes jogú tagság eléréséhez a jelenlegi és jövőbeni jogszabályaink harmonizálása. Akkor már voltak az EU-nak állatvédelmi jogszabályai. Ezek átvételéhez törvényt kellett alkotni. Kormányzati oldalról még ekkor sem volt igazán fogadókészség. Főleg a mezőgazdasági tárca nem szerette volna, hogy az ún. iparszerű állattartó telepek működését kritika érje. Ezért aztán, amíg lehetett, ellenálltak. Amikor már nem lehetett tovább halogatni a jogszabály megalkotását, akkor az újonnan alakított Környezetvédelmi Minisztériumra tolták. A minisztérium hosszas egyeztetésbe kezdett személyekkel és szervezetekkel, hogy társadalmi konszenzus mentén születhessen meg a törvény. Egy ilyen minisztériumi egyeztetésen, ahol kb. 50 fő volt jelen, és a kérdést érzelmi oldalról megközelítők voltak többségben, hozzászólásomat nagy felháborodás kísérte. Elmondtam ugyanis, hogy semmilyen jogszabályt nem szabad érzelmi, hanem csakis szilárd szakmai alapokon alkotni. Az akkori államtitkár asszony, dr. Szili Katalin állította össze azt a szűk szakembergárdát, amelyik a törvény szövegtervezetét elkészítette. Jogász, zoológus, mezőgazdász mellett így lettem én is ennek a tagja. A szövegtervezet elkészítésében való közreműködésem mellett magam készítettem az indoklást és a hatástanulmányt is. Egy egész jó, szigorú törvénytervezet készült. Ezt a parlamenti vitában állatorvos képviselők felpuhították, ugyanis a kozmetikai műtétek tiltása terén tettek egy szerencsétlen szövegű enyhítést. A törvény egy kerettörvény, amely felhatalmaz kormányzati szerveket a végrehajtási rendeletek megalkotására. Ezek közül is soknak az előkészítésében aktívan közreműködtem.

Mit gondol, mik a legnagyobb kihívások, amelyek jelenleg az állatvédelem előtt állnak? Miben látná ezeknek a kérdéseknek a megoldását?

Az állatvédelem előtt álló kihívások sokrétűek. A társadalmi elfogadottságot és az emberek felvilágosítását fokozni kell. Vannak jó kezdeményezések és programok már az óvodáskortól kezdve. Az energiánk jelentős részét ide, a megelőzésre érdemes fordítanunk, nem pedig a szankciók súlyosbítására.

Az állattartók hathatós segítséget kapnak a kormányzattól állatjólléti beruházásokra, amelyek révén a gazdasági haszonállatok helyzete sokat javult. A gazdátlan állatok helyzete változatlanul szomorú. Az állatmenhelyek helyzete sem rózsás. Amíg az ivartalanítások elfogadása nem lesz evidencia, újratermelődik a probléma. Az állatorvosi kezdeményezéseket és akciókat üdvözölni és támogatni kell, de ezek is csak átmeneti segítséget jelentenek. Oktatás, nevelés, képzés! Ismételten csak ezt tudom hangoztatni.

Az állatvédelem jövője. Mi jut eszébe, ha ezt a szókapcsolatot hallja?

Hogy milyen lesz a jövő? Remélem, rózsásabb. De sokat kell fáradozni, sokakat megnyerni nemes ügyünknek. Az eddigi lépések és az irány jó. Tudjuk, hogy mit szeretnénk. Ideális helyzet sajnos talán soha nem lesz, de ez nem szegi kedvünket. Munkára fel! Gyakorlati tettekkel segítsük az állatokat.