Kánya Zoltán harmadéves biológia szakos hallgató hosszú utat tett meg a Nagykunságtól az Állatorvostudományi Egyetemig. Karcagon született és az onnan 10 kilométerre található Tilalmason nőtt fel. A tanyaközpontból a múlt század ötvenes éveiben még szekereken szállították a learatott és kicsépelt rizst a városi malomba. A fiatalember középiskolás éveiben az Arany János Tehetséggondozó Program segítségével ismerkedett Erdéllyel, Németországgal és Angliával. Különböző versenyeken szerzett rutint. Úgy véli – s e szerint is cselekszik! –, hogy legrosszabb esetben nem nyer semmit, de ha megpróbálja, nyerhet is. Az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat biológus képviselőjeként arra törekszik, hogy összetartóbb közösséget kovácsoljon társaiból. Kutatói álmainak eléréséhez a biológus mesterképzést célozza meg. Szeretne a tudomány számára új fajt felfedezni a pókok rendjében.

1997 karácsonyát azzal tettem emlékezetessé a családom számára, hogy megszülettem – meséli. – Édes-apámnak és édesanyámnak négy-öt testvére van, unokatestvéreim száma ezért mindkét ágon tíz fölötti, de én csak egy húggal büszkélkedhetek. Ő 15 éves. Cukrász és állatorvosi tervek után a karcagi technikumban tanul természetmérnöki szakon. Tilalmas a maga száz lakosával aligha nevezhető falunak. Nevében az egykori rabgazdaság emlékét őrzi, ami később állami gazdaságként működött, jelentős tehenészettel, amire a máig fennmaradt Bornyászat helynév is emlékeztet.

Általános iskolába Karcagra jártam, de mi sem volt természetesebb, hogy az órák után siettem haza szülőtájam szép környezetébe. A mai napig nem felejtem a reggelikre a kisbögrémben kapott frissen fejt tehén- vagy kecsketej illatát és ízét. A család asztalára is mindig jutott valami finomság az otthon nevelt baromfiból és malacokból. A nyarakat a Tisza partján töltöttük, táboroztunk, horgásztunk és megismerkedtem a nevemet adó madár, a barna és a vöröskánya röptével. Osztályfőnököm, Dr. Kovácsné Mikola Éva elsőnek az egri Neumann János Gimnáziumot javasolta továbbtanuláshoz, de oda nehéz lett volna az eljutás. Szolnok és Debrecen közül viszont az első várost választottam, a nagyon hangulatos Varga Katalin Gimnáziumban érettségiztem. Soha nem felejtem el a testnevelés órák Zagyva parti futásait. Az Arany János Tehetséggondozó Program támogatásával jutottam el külföldre, és ez az angol nyelvvizsgához, de még a jogosítvány megszerzéséhez is hozzásegített.

Már a középiskolában kitűntél a versenyzőkedveddel!

Sőt, óvodásként, a Minimax mesecsatorna rajzpályázatán bekerültem az első tíz helyezett közé, amiért egy szép plüsskutya érkezett a postán. Később természettudományi és irodalmi versenyeken indultam. Attól függően, hogy mikor, milyen eredményt értem el, javasolták, menjek ügyvédnek, könyvillusztrátornak és folytathatnám a sort. Lehet, hogy egyszer majd webcomic kategóriában is elkezdem a szárnyaimat bontogatni. A gimnázium színházi társulatávaI a Pécsi Művészeti Napokon léptünk fel. Igyekszem minél több lehetőséget megragadni, hogy kipróbáljam a képességeimet. A legrosszabb esetben nem kapok semmit, de hogyha megpróbálom, akkor lehet, hogy nyerek! Ezt tapasztaltam, amikor tájékozódási futóversenyen vettem részt, vagy amikor Vivicittán az el-képzeléseimet megcáfoló eredményt értem el. A Marek József 150. születésnapja alkalmából rendezett Marek Napok pólójára meghirdetett versenyt pedig sikerült megnyernem.

Ne szaladjunk ennyire előre! Hogyan választottál pályát?

Kiskoromtól az állatok és a természet felé húzott a szívem. Bár elsőként az állatorvosi szakot jelöltem meg, nagyon megörültem, amikor megkaptam az SMS-t arról, hogy felvettek a biológia alapszakra. Köztudott, hogy az Állatorvostudományi Egyetemre lehet ezen a szakon is a legmagasabb pontszámmal bejutni.  A kémia érettségi nem úgy sikerült, ahogy kellett volna. Először úgy voltam vele, hogy megismerkedem az egyetemmel és az itteni közösséggel és majd újra érettségizem, de megláttam a biológia szakban rejlő kutatási lehetőségeket és a hallgatói közösség is nagyon a szívemhez nőtt – már a gólyatáborban. Ma úgy gondolom, okkal történt, ami történt.

Mi az, ami különösen megfogott az itteni tanulmányokban?

A bikapókok taxonómiája. Dr. Szűts Tamás és Dr. Szabó Krisztián kezei alatt ezzel foglalkozom az Ökológiai Tanszéken. Ennek a pókcsoportnak az az érdekessége – és ez áll a kutatások középpontjában –, hogy világszerte csak hat faj hím és nőstény egyedeinek a kinézete ismert, ezek közül 5 található meg Európában és ebből 3 Magyarországon is él. Nem messze tőlünk, a Tétényi-fennsíkon is lehet bikapókot gyűjteni, amit friss mintaanyagként használhatunk fel genetikai vizsgálatokhoz. Rendelkezünk e pókok Szibériából, Kínából, Törökországból, Németországból és a környező országokból gyűjtött példányaival is. Ezek genetikai kapcsolatát is kutatjuk és a kinézetbeli különbségekre is fényt próbálunk deríteni. Például vannak-e új határozó bélyegek, amelyek eddig nem jelentek meg a szakirodalomban. A munka során digitális rajzokat is készítek a maximum 1 centiméter hosszú hímekről.

Mi a célod ezzel a kutatással?

Nagyon inspirál az a lehetőség, hogy esetleg én írjak le egy a tudomány számára új fajt. Napjainkban is rengeteg szakcikket olvasok és magam is tervezek publikálni a bikapókokról. Gyakran megtörténik, hogy egy fajról kiderül, hogy több faj és az is, hogy több fajról kitudódik, hogy egy fajba tartoznak. Akár téves elnevezésre is fény derülhet. Az efféle kutatások, genetikai vizsgálatok fiatal kutatók számára is jó lehetőséget jelenthetnek.

Biztosan nincs pókfóbiád!

Szerencsére nincs. Van persze sok olyan ismerősöm, aki akár már a téma címét meghallva is kiszaladna a szobából. Azok a pókok azonban, amelyekkel foglalkozom, egyáltalán nem mérges pókok, nem kell tőlük fél-ni. Az általam kutatott fajok hímeinek a habitusa igazán színpompás. Utó-testük piros alapon fekete foltokkal „díszített”. Adott körülmények között, avatatlan szemmel akár a katicabogárral is össze lehet őket téveszteni, ugyanis a ragadozók megtévesztésére alkalmas ez a színezet. Nem véletlen, hogy az angol nevük Ladybird spider – magyarra fordítva katicabogárpók.

A szakdolgozatodat is a bikapókokból írod?

Igen, Dr. Szűts Tamás témavezetésével, aki remek pókfotós. Neki köszönhetem, hogy rátaláltam az ugrópókokra, de végül a bikapókokra esett a választásom, mivel ez a terület a kevésbé kutatottak közé tartozik és rengeteg az elvarratlan szál. Diplomamunkámat az Aquilaborban folyó genetikai munkába bekapcsolódva készítem.

Hogyan lehet az efféle kutatásokra például forrást szerezni?

Mindennek megvan a szépsége, akár egy új faj felfedezésének is, de még az sem öncélú. Akár egy pókfaj is zászlós fajává válhat egy természet-védelmi védettségre méltó területnek, aminek révén növény- és állatfajok megóvását is elősegítheti.

Hogy kerültél az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat biológiai hallgatói bizottságának élére?

Társaim támogatásával jelentkeztem erre a helyre, azzal a céllal, hogy megpróbáljunk összetartóbb közösséget kovácsolni magunkból és jobbá tenni az információáramlást. Ehhez szerintem egy kommunikatív hallgató kell és ezt az embert bennem látták a többiek. Valószínűleg azért is, mert szervezni kezdtem a zoológus-biológus találkozót, amin a korábban végzettek már dolgozó szakemberekként tudják megosztani a tapasztalataikat az utánpótlással, amibe egy kis nosztalgiázás is belefér. Többen is úgy látjuk, hogy szükség lenne az osztatlan zoológus képzés visszaállítására. Ami engem illet, mesterszakon is itt szeretném folytatni a tanulmányaimat.

Milyen a kapcsolatotok az állatorvostan-hallgatókkal?

Az alsóbb évfolyamokon akár órákon is találkozhatunk biológiai vagy informatika stúdiumokban. Az első és legfontosabb lehetőség az ismerkedésre azonban a már említett gólyatábor. Úgy tudom, először az én évfolyamom hallgatói táboroztak vegyes csoportokban az állatorvostan-hallgatókkal. Ez nagyon jó kezdeményezés volt, mert ennek eredményeként sem ők, sem mi nem vagyunk annyira elszigetelve egymástól, mint korábban volt. Én így ismertem meg minimum a fél évfolyamot.

Mindenki szerette és mindenki fájlalja, hogy a járvány miatt elmaradt az Utazók Éjszakája névre hallgató egyetemi program, ami ugyancsak remek lehetőség az ismerkedésre. Nagy élmény hallgatni és látni, ki merre járt közelebbi vagy távolabbi országokat, éppenséggel más kontinenst felkeresve passzív félévesként vagy egy nyári szünetben. A sörkóstolók, az Equus Napok mind kiváló alkalmak a barátságok ápolására, hiszen a hétköznapokon nem könnyű összefutni, mivel az óráink jelentős része a Rottenbiller utcában van. A COVID miatti korlátozások mindenkit sújtanak. Igaz, hogy a távolléti oktatás alatt időt takarítunk meg azzal, hogy nem kell ide-oda sétálni órák között, de ezzel éppen a társas kapcsolatok szenvednek kárt. Ráadásul vizuális típusú hallgatóként a jelenléti oktatást hatékonyabbnak is tartom az online óráknál.

Vannak-e saját egzotikus állataid?

Nem szeretnék mondjuk ugrópókokat, a trópusokon őshonos állatokat tartani befőttesüvegben vagy akváriumban… De hörcsögöm van! Az első szemeszterben és főleg a vizsgaidőszakban eléggé sokat voltam egyedül, mivel a kollégiumi szoba-társam gyakran otthon tanult. Ezért szereztem be egy kis állatot, akit, miután kiderül a neme, Carlosnak neveztem el. Amikor megkapta az első gömbjét, amibe beletettem, még csak a szobában sétáltattam. Azonban már a második nap kicsinek bizonyult a szoba, ki szeretett volna „hajtani” a kollégiumi folyosóra. Egyenesen az ajtóhoz ment és kopogtatta, hogy engedjük ki. A következő alkalommal már egy másik emeletről is jöttek megnézni a hörcsögsétáltatást. Amikor valakit zavartunk, mert például zh-ra készült, akkor behoztam és bocsánatot kértem. A közösség általában véve nagyon szerette. Mindaddig, amíg egy hétvégére elbúcsúztam Carlostól, mert egy konferenciára utaztam a Balaton mellé. Szobatársam gondjaira bíztam, aki másnap azzal hívott, hogy valószínűleg nem csukta be jól a ketrec ajtaját etetés után, mert amikor este visszajött, már elszökött. Több hétig kerestük, de hiába. Azóta megérkezett közénk Leo, de ő nem olyan extravertált mint az elődje volt, elvan a ketrecében a futókerékkel.

Említetted, hogy irodalmi versenyeken is részt vettél. Megmaradt ez az érdeklődésed egyetemi hallgatóként is?

De még mennyire! Azért is, mert középiskolás éveimben életem részévé váltak például a színházi előadások, amikről rengeteg szép emléket őrzök. A szolnoki Szigligeti Színházba akár a premier előtti előadásokra is el tudtunk menni. Végzős korunkig rendszeresen látogattuk a teátrumot. Ezt tenném Pesten is, csak érjen véget a járvány! Zenét mindig szívesen hallgatok. Legyen szó tanulásról, futásról, rajzolásról vagy főzésről. Rengeteg műfajt szeretek. Hangulatomtól függően hallgatok ezt-azt. Ismerőseim szerint remek lejátszási listákat tudok készíteni, mert mindent megtalálnak rajta. Ez a sokféle érdeklődés talán éppen a művészetek iránti rajongásomnak köszönhető.

Ebbe belefér a gasztronómia művészete is?

Igen! Kísérletező kedvemnek köszönhetően közel áll hozzám a japán konyha. Nagy sikernek tartom, hogy ha hazautazom a családomhoz, akkor a húgom is ilyen ételeket kér. Erre 3-4 hetente kerül sor, a távolság miatt. De azért is igyekszem minél többet Karcagra utazni, mert nemcsak a család, hanem a kiskutyánk, Maszat is vár otthon. Ő egy fehér, pici, de nagyon hangos padlócirkáló, fajtájára nézve máltai selyemkutya.

Hadd tegyem hozzá, nagykunsági hungaricumunkat, a karcagi birkapörköltet is szeretem. Legyen az karácsony, húsvét vagy egy átlagos hét-vége, jó étvággyal eszem. És azt is tervezem, hogy egyszer elsajátítsam az egyedi ízvilágát megteremtő receptjét.

 

Balázs Gusztáv