Tatay Zoltántól és Bóna Zsigmondtól, az Állatorvostudományi Egyetem hallgatóitól elvették az életüket, ezért az 1956-os forradalom és szabadságharc vértanúiként emlékezetünkben örökké fiatalok maradnak. Figyelmeztetnek a szabadságszerető és a kötelességet teljesítő emberi helytállásra, gyilkosaik révén pedig a nemtelenségre: árulókra, megtorlókra. Tatay Zoltán az orvosi ethoszra mutatott példát – orvosi diploma nélkül. Az idén éppen azon a napon, október 25-én koszorúzták meg emléktábláját a Kémia Tanszék épülete előtt, amikor 65 évvel ezelőtt lovas kocsin beszállították holttestét alma materébe.
Idén is röntgenanatómia óra volt a Zimmermann előadóban, aminek végeztével a hallgatók gyertyát gyújtva, tanáraik, továbbá dr. Náray-Szabó Gábor, az egyetemet fenntartó Marek József Alapítvány elnöke és dr. Fazekas Sándor kuratóriumi tag, korábbi földművelésügyi miniszter társaságában elindultak a parkon át a Campus István utcai felére. Nem voltak beszédek, szónokok helyett a Himnusz, majd a Szózat beszélt ékesebben bárkinél. Nemzeti énekeink keretezték a gyertyák és a koszorúk elhelyezését.
A múlt eseményeire még az anatómia előadás végén emlékezett Dr. Sótonyi Péter rektor, segítségül hívva néhány kortárs megőrzött fényképét Sztálin lerombolt szobrának gazdátlanná vált csizmáiról, majd a két állatorvostan-hallgató fotóit vetítette a falra.
– Hallgatóink szüleinek már nincs közvetlen tapasztalatuk 1956-ról, ahogyan nekem sem, hiszen kétéves voltam akkor. Az Önök számára mindez olyan távoli lehet, mint az, amikor a nagyapám mesélte az első világháborús emlékeit. Az egyetem őrzését Urbányi László professzor vezetésével szervezték meg a hallgatók, Tary Mária adjunktus vezetésével Bécsbe mentek gyógyszerért. A Péterfy Sándor utcai kórház betegeinek élelmezéséhez az itteni kísérleti állatokat áldozták fel.
Tatay Zoltán költő szeretett volna lenni, de szülei kívánságára az Állatorvostudományi Főiskolára iratkozott be. Október 24-én fehér köpenyben ment a 32-esek terére sebesülteket menteni, amikor egy géppisztolyból leadott golyósorozat kioltotta az életét. Ideiglenesen a Kémia Tanszék előtt temették el, ahová az emléktábla került 2006-ban.
Bóna Zsigmondot Pomázon a nemzetőrség parancsnokának választották meg. Ő megmentette egy ÁVH-s házaspár életét, 1957-ben viszont a megtorlások egyik első áldozataként halálra ítélték és február 12-én felakasztották.
Szöveg és fotók: Balázs Gusztáv