Háború Ukrajnában címmel tartott előadást, majd válaszolt az érdeklődők kérdéseire az Állatorvostudományi Egyetemen március 10-én Dr. Tálas Péter tudományos főmunkatárs, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének vezetője.
Elsőként az foglalta össze, hogy miről szól ez a háború. Regionális értelemben Oroszország háborúval akarja megakadályozni Ukrajna közeledését a Nyugathoz; pufferzónaként és saját befolyási övezetként tekint az országra, amely fontos az Oroszország vezette Eurázsiai Gazdasági Unió szempontjából is. Globális értelemben Oroszország vissza kíván térni az érdekszféra-politikához; vissza kívánja helyezni a háborút – a katonai erőszak alkalmazását és az ezzel való fenyegetést – a nagyhatalmi érdekérvényesítés eszköztárába; globális hatalmi pólus kíván lenni az új világrendben, ennek érdekében megkérdőjelezi a fennálló status quo-t.
Az előadó a következőkben bemutatta, hogyan jutottunk idáig. Többek között szólt a NATO és az EU kelet és Oroszország felé történő bővüléséről. A Nyugat 2008-ban NATO tagságot ígért Grúziának és Ukrajnának, támogatta az ukrán társadalom demokratizálódását, 2014-től az új ukrán kormányzatokat. Elzárkózott attól, hogy Ukrajna sorsát Oroszország a nagyhatalmakkal (Ukrajna nélkül) döntse el, ugyanakkor támogatta a minszki egyezmény ukrán nem teljesítését.
Ukrajnában 2014-ben megbuktatták az oroszbarát Viktor Janukovics-kormányzatot, visszaszorították a kelet-ukrajnai szeparatizmust, társulási szerződést írtak alá az EU-val. Megtagadták a minszki egyezmények teljesítését, politikai eszközökkel segítették elő az ukrán nemzetállam építését.
Vlagyimir Putyin a müncheni biztonságpolitikai konferencián 2007-ben elmondott beszédében bírálta a NATO-t. 2008-ban lezajlott a grúz-orosz háború. Oroszország 2014-ben annektálta a Krím-félszigetet, majd fenntartotta a kelet-ukrajnai szeparatizmust. 2015-2022-ig követelték a minszki egyezmények teljesítését és a szeparatista területek Kijevvel szembeni vétójogát.
2021 márciusától orosz csapatokat telepítettek az ukrán-orosz és az ukrán-belorusz határa, a katonák számát 190-200 ezer főre becsülték. 2021 decemberében Oroszország követeléseket fogalmazott meg a NATO és az Egyesült Államok felé. 2022 február 24-én megtámadta Ukrajnát.
A támadás kezdeti stratégiai célja Kijev elfoglalása, illetve a Volodimir Zelenszkij-kormányzat megbuktatása volt. Gyors háborúként indult, a felek között aszimmetrikus az erőviszony, de végül elhúzódik. Az orosz vezetés alulértékelte az ukránok ellenállóképességét, túlbecsülte saját haderejének képességeit.
A háborúra politikai és katonai válaszok születtek. Az ENSZ elítélte az agressziót, csupán hat állam nem. Oroszország tagságát felfüggesztették az Európa Tanácsban és kizárták egy sor nemzetközi szervezetből. Felmerült Ukrajna gyors EU-tagságának támogatása, radikálisan megváltozott az európai országok Oroszország politikája. A NATO és az EU tagállamok nem vállalnak háborút Ukrajnáért, sem repüléstilalmi övezet bevezetését, de Ukrajnát fegyverekkel, katonai felszerelésekkel, információval és pénzzel támogatják. A NATO megerősíti a szövetség keleti szárnyának országait. 
A háborúra minden idők egyik legerősebb szankciópolitikájával válaszol az EU, az USA, Kanada, Ausztrália, Japán, Svájc és az Egyesült Királyság. Kiberműveletek indultak Oroszországgal szemben, légtérzárt rendeltek el az orosz állami és magán repülőgépek számára, több száz nagy cég felfüggesztette tevékenységét.
Dr. Tálas Péter a háború kétféle végkimenetelét vázolta fel: Oroszország tényleges katonai és politikai győzelmét, illetve Oroszország szimbolikus katonai győzelmét és politikai kompromisszumot a felek között.
A háború stratégiai következménye Oroszország számára politikai, gazdasági és társadalmi elszigetelődés lehet. A Nyugat (NATO, EU és az USA szövetségesei) felülvizsgálják Oroszország-politikájukat, megerősítik a NATO keleti szárnyát, Európa elszakad az orosz energiától, elmélyítik az integrációt a védelem területén. Az új migrációs hullámnak a kelet-közép-európai országok is célországaivá válnak, s ez megváltoztatja a migrációhoz való korábbi viszonyukat.
A kérdésekre válaszolva Dr. Tálas Péter a többi között elmondta, a háború Ukrajnának tragédia, Oroszországnak katasztrófa. A szankciók sikere esetén háború nélkül lehetne megfékezni egy agresszort. A szankciókban mindig Európa vállalja a nagyobb terhet. A háború következménye lehet az orosz-kínai partnerség jelentős változása. Ez azonban nagyon aszimmetrikus viszonnyá válhat, mivel Oroszország gazdasági súlya 2 százalék alatti a világgazdaságban, Kínáé pedig 13-15 százalék közé tehető. Ukrajnában politikai nemzetépítés zajlik és az előadó szerint az ukrán nemzettudat erősítéséért Vlagyimir Putyin tette a legnagyobb szolgálatot. Az Egyesült Államok saját érdekeinek megfelelően cselekszik. Kérdés, hogy az összefogásra szoruló Európa is képes lesz-e erre?
Balázs Gusztáv
Fotók: Herczeg Dóra
