A gyerekek legjobban a „kutyatárért” voltak oda az Egyetem angolparkjában szervezett sétán. Délcegen ültek modellt a kilenc ősi magyar kutyafajta valamelyikének hátán, hogy a szülők szelfit készíthessenek velük. A felnőtt látogatók között volt olyan, aki itt végzett a ’80-as években. Emlékszik az A épület földszintjén kialakított nagyállatistállóra, mögötte pedig a patkolóműhelyre. Tanulmányai idején Kovács Ferenc irányította az egyetemet, a rektor szobránál nosztalgiával időzött el. Más látogató ide járt korábban esténként focizni. Őt a kíváncsiság hozta el a sétára, szerette volna nappal is látni a kampuszt.
Váradi Adélnak, az Egyetem főmuzeológusának pedig a parkról, az épületekről, a kerámia-domborművekről és a szobrokról is van egy-egy története. Mesélt a kémiai ismereteket rendszerező Lavoisier-ről és guillotine-ról, a hazai klímán ritkaságnak számító gránátalmafáról és a park másik mediterrán gyümölcséről, a fügéről, de a szovjet katonáról is, aki Budapest ostroma idején Marek Józseffel szeretett volna találkozni. Hiszen ő is a magyar tudós 16 nyelvre lefordított könyvéből tanulta az állatorvosi belgyógyászatot.
A Kulturális Örökség Napja alkalmából az Állatorvostudományi Egyetem rendszeresen szervez sétákat a Monarchia évtizedeiben épült, neoreneszánsz stílusú kampusz területén, amely a kor legnagyobbjainak alkotása. A tervező az Országház későbbi építésze, Steindl Imre volt, az épületkerámiák a Zsolnay Manufaktúrában, a festett ablaküvegek pedig Róth Miksa műhelyében készültek.
