Életének 101. életévében elhunyt Dr. Lami Gyula gránit okleveles állatorvos, professor emeritus, az Állatorvostudományi Egyetem volt tanszékvezetője, rektorhelyettese. Búcsúztatására 2022. szeptember 23-án került sor, ahol az alábbi beszéddel búcsúzott tőle Prof. Dr. Sótonyi Péter.
Tisztelt gyászoló Család, tisztelt jelenlévők!
Egyetemünk rektoraként búcsúzom Alma Materünk és az egész állatorvos-társadalom nevében egyetemünk doyenjétől, a 101. életévében elhunyt Lami Gyula professzor úrtól. Életfa díjas, gránitdiplomás tanárunkat ez év elején még köszönthettem 100. születésnapja alkalmából családja körében, ahol jó hangulatban elevenítette fel az elmúlt 82 évet, hiszen ennyi idő telt el azóta, hogy átlépte szeretett Alma Materünk kapuit, és ahová élete végéig ezer szállal kötődött.
És most itt állunk ravatalánál, összeszoruló szívvel, azt a fájdalmat érezve, amely mindig ránk tör, valahányszor egy tanárunk örökre eltávozik közülünk. Itt hagyott bennünket Lami professzor úr, egy kivételes szellemi nagyság, Karunk kiemelkedő oktatója, aki példakép volt, kiváló emberi tulajdonságaival épp úgy, mint szakmai tevékenységével megszerezte az emberek szeretetét, ragaszkodását és megbecsülését.
Gazdag életpályájából csak felvillantani lehet életének legfontosabb állomásait.
Lami Gyula 1922. január 23-án született Püspökladányban kisiparoscsaládba, a Karcagi Református Nagykun Gimnáziumban érettségizett, majd 1946-ban állatorvosi oklevelet szerzett, 1947-ben „summa cum laude” avatták állatorvosdoktorrá. Oktató munkáját már hallgatóként megkezdte, mint demonstrátor, 1945-ben nevezték ki a Kotlán Sándor vezette Általános Állattani és Parazitológiai Tanszékre, majd a Belgyógyászati Tanszék és Klinikára került, ahol éveken keresztül dolgozott.
Óriási hangsúlyt fektetett a szép magyar beszéd és a csiszolt szakmai nyelv művelésére, előadásait logikusan és művészien építette fel. Nemcsak magyarázott, hanem megmagyarázott, egy-egy órájára alaposan felkészült, a legapróbb részleteknek is utána nézve. Lebilincselő előadásait belgyógyászatból, belgyógyászati diagnosztikából, parazitológiából és igazságügyi állatorvostanból tartotta, valamint bevezette és irányította az általános állatorvoslási (un. mikrobuszos) gyakorlatokat.
Több mint 30 éven keresztül végzett gyógyító tevékenységet, vezette a Belgyógyászati Klinika valamennyi kórházát, de legszívesebben a Nagyállatklinikát. Állatorvosi munkája nem merült ki a klinikai ellátásban, több alkalommal felkérték a mezőgazdasági nagyüzemek kialakításának kezdetén tömegesen jelentkező emésztő- és légzőszervi, valamint anyagforgalmi, fertőző és parazitás kórformák okainak felderítésére, részt vett számtalan járványmentesítésben.
Szerteágazó tudományos kutatási tevekénysége több klinikai természetű témára, valamint az igazságügyi állatorvostan számos kérdésének megoldására terjedt ki, amelyeknek eredményeiről rendkívül termékeny szakirodalmi tevekénysége tanúskodik, számtalan tudományos publikáció, könyv, egyetemi szakállatorvosi jegyzet, ismeretterjesztő közlemény szerzője.
Oktató-kutató munkája mellett éveken keresztül ellátta a belföldi és nemzetközi kapcsolatokért felelős rektorhelyettesi feladatokat is.
Nevéhez fűződik hazánkban a szakállatorvos-képzés beindítása, sokat foglalkozott a posztgraduális képzés szervezési és didaktikai kérdéseivel, e területen több fontos oktatáspolitikai megállapítást tett, amelyek nemcsak hazai, de nemzetközi viszonylatban is felkeltették a szakma figyelmét.
Számos szakmai kitüntetés birtokosa, melyek közül Lami professzor az Alma Matertől kapottaknak örült a legjobban. Különösen nagyra értékelte a hallgatók által neki ítélt díjakat, mint a legjobb előadó elismerést, vagy a Pro discipulis emlékérmet, amelyet a diákok az alábbi indoklás alapján adtak át: „Szerteágazó és eredményes szakmai munkája, az egyetem és a kar érdekeit mindig szem előtt tartó tevékenysége, szakmaszeretete, szorgalma, alapossága és pontossága, valamint emberi tulajdonságai közül segítőkészsége, emberi kapcsolatainak méltósága, higgadt és megfontolt ítéletalkotása, puritán egyszerűsége és helytállása teszik személyét és munkásságát példaértékűvé.”
Lami professzor urat így látták tanítványai, és kollégái is, azt a kiváló embert, aki nemcsak mint oktató, kutató, gyógyító, de mint férj, apa, nagyapa és dédapa is példát helyez elénk. Büszke volt családjára, 5 gyermekére, 9 unokájára és 12 dédunokájára, utolsó éveit szerettei körében, mint írta „ágyhoz kötötten nem, de lakáshoz kötötten” töltötte, teljes szellemi frissességben.
Hálásan köszönöm a sorsnak, hogy engem ért a megtiszteltetés, hiszen gránitdiplomáját és az Életfa díjat személyesen adhattam át részére és köszönthettem 100. születésnapján.
Tisztelt Professzor Úr!
Köszönjük tanításod, kedvességed, mindig ésszerű, logikus tanácsaid, humorod, lenyűgöző klasszikus műveltséged, választékos beszéded, higgadt tartózkodásod, minden téren példás életed.
Egy önfeláldozó, becsületes, tiszta élet fényesen ragyogó példáját hagytad ránk. Egy olyan ember példáját, akinek egész élete egy új világot nyit meg emberségben, tudásban, amelyet a magyar állatorvosi kar soha el nem felejt.
Drága Gyula bátyám, nyugodj békében!