Stratégiában, és hosszú távon gondolkodik Egyetemünk új gazdasági főigazgatója, aki a legfontosabb értéknek a gazdálkodásban a stabilitást és a kiszámíthatóságot tartja. Bendik Bernadett a lapunknak adott interjúban elmondta, intézményünk vezetése arra törekszik, hogy ne csak a következő hat évben legyen sziklaszilárd a működésünk, hanem a következő húsz évben is. Bízik benne, hogy a magas infláció és a várható gazdasági recesszió ellenére is az egyetem képes lesz biztonságot nyújtani munkavállalóinak. De hogy ez így is legyen, összefogásra, odafigyelésre van szükség, akár olyan apróságokban is, hogy lekapcsoljuk a villanyt, amikor nincs rá szükség. Mert sokszor ezeken az „apróságokon” múlnak a nagy dolgok…
– Az idei őszön mindenkit közvetlenül érintenek a kedvezőtlen gazdasági változások. Nyilván erről is szeretnék Önnel beszélgetni, de portrérovatunk hagyományaihoz ragaszkodva először mégis azt kérdezem, hogy miért választotta a közgazdász pályát?
– Gyerekkoromban tanár szerettem volna lenni. Apukám viszont jól ismert és azt mondta, nem nekem való, képességeim alapján közgazdászként sikeresebb jövőt jósolt nekem. Szót fogadtam.
– Vajon mi kell ahhoz, hogy valaki jó közgazdász legyen?
– Szerintem a közgazdaságtan nem más, mint józan paraszti ész. Alapvetően logika kell hozzá. Kétféle közgazdászt ismerek. Az egyik végrehajtó, a másik stratégiai irányultságú. Én az utóbbiakhoz sorolom magam. Gyorsan átlátom az összefügéseket és általában ráérzek a helyes irányra.
– Mikor derült ki a stratégiai vénája?
– A pályám már az elején nagyon szerencsésen indult, első munkahelyemen az AB Aegon adminisztrációs vezérigazgató-helyettesének közvetlen munkatársaként dolgozhattam. Sokat tanultam tőle a stratégiaalkotásról, menedzsmentről, amibe csak lehetett bevont, tanított. Ezért is volt nehéz váltanom, de a szakmai fejlődésemhez szükséges volt váltanom és csatlakoznom az Ernst&Young csapatához. Ott csupa fiatal ambiciózus kollégával dolgozhattam együtt. Napi 12-14 órában rendkívül sok tudást szereztünk a gazdaság minden területéről. Egyik héten taposóakna gyárat értékeltem, a következő héten már a Paksi Atomerőmű üzleti tervének készítésében vettem részt. Szerintem a pénzügyi alapokat, a számvitelt, a kalkulációt meg kell tanulni az iskolapadban, de a többit, a szemléletet, a rendszerekben való gondolkodást a gyakorlat, az élet teszi hozzá, melynek kialakításához rendkívül sok tapasztalatot adott az E&Y. Kisvállalatoktól nagyvállalatokig mindenhol dolgoztunk, kétheti, havi váltásban. Öt év alatt így nagyon sok gyakorlati, hasznosítható tudást szereztem. Egészen más tanulóiskola volt ez, mint a szokványos közgazdász pálya, amikor valaki egy cégen belül halad a ranglétrán. Egyébként sem vagyok pozíciófüggő, nekem sokkal fontosabb a feladat. Ugyanakkor hűséges típus vagyok, az E&Y után visszahívott a volt főnököm egy közműcégbe, hogy közösen újítsuk meg azt. Ez is hatalmas kihívás volt számomra, sokat tanultam és sok sikeres évet tudtunk zárni közösen a kollégáimmal. Fontos számomra, hogy addig maradjak egy munkahelyen, amíg hozzá tudok adni valamit a tudásommal, tapasztalatommal a szervezet fejlődéséhez.
– Hogy sikerült bekapcsolódnia egy olyan intézmény életébe, ahol majdnem minden döntéshozó állatorvos?
– Az első negyedévben talán nem sokan gondolták azt, hogy tartósan nő vezeti majd az Egyetem gazdálkodását. Új terület volt ez a számomra, de szeretek tanulni és a hatékony működésre törekszem. Ehhez tartozik a megszokottnál talán direktebb, szókimondóbb kommunikáció is. Szeretem néven nevezni a dolgokat, mert gyorsítja a döntési folyamatokat. Nekem egy főnököm van, az Egyetem rektora, aki kiváló stratéga. Az ő irányítása alatt dolgozom. Bár más szakmákat művelünk, de azonosan és távlatosan gondolkodunk, ezért szerintem harmonikusan együtt tudunk működni. Munkatársaimmal az a feladatunk, hogy támogassuk, stabil hátteret biztosítsunk az oktatásnak, a kutatásnak, a klinikai munkának az adott terület igényeinek megfelelően. Erre figyelemmel igyekszünk egyszerűsíteni, logikusabbá tenni a döntési folyamatokat is, persze szem előtt tartva a jogszabályok adta kereteket. Sokszor elmondom, hogy a gazdasági terület támogató terület, akkor működünk jól, ha keveset látnak a munkánkból, keveset hallanak rólunk. Ez egyébként az én személyiségemhez rendkívül passzol.
Másik feladatunk, hogy Rektor úr döntéseit előkészítő dokumentumokkal segítsük. Ez kizárólag abból áll, hogy egy döntés lehetséges üzleti, gazdasági hatásait bemutatjuk. A végleges döntést mindig a Rektor úr hozza meg figyelembe véve kutatási, tudományos és a gazdasági szempontokat. A sikerért dolgozom, de ez nem egyéni, öncélú siker, hanem a közösség, az Egyetem egészének a sikerét jelenti számomra.
– Az alapítványi fenntartás milyen változást jelent a gazdálkodásban?
– Sokkal nagyobb önállóságot, nagyobb lehetőségeket kínál, ugyanakkor nagyobb felelősséget is jelent. 2021. január elsejétől vagyok itt, és az első évet nagyon sikeresnek értékelem. Rektor úrral az összegyetemi célokat helyeztük az első helyre. Az Innovációs és Technológiai Minisztériummal tavaly megkötött hét éves finanszírozási megállapodás nagyobb lehetőségeket teremt az oktatás és a kutatás területén egyaránt. A tárgyalások eredményeként az ÁTE-ITM megállapodásban sikerült elérnünk azt is, hogy a magyar hallgatók után fajlagosan ugyanannyi állami támogatás érkezzen az Egyetemre, mint amennyi az angol és német nyelvű képzésben résztvevő diákok tandíja. Ilyen még soha nem volt! Ennek is köszönhető, hogy látványosan emelhettük a béreket, olyan jóléti intézkedéseket tudtunk bevezetni, amelyeket más egyetemek nem tudtak ilyen mértékben megvalósítani. Ugyanakkor szigorú kontroll alatt tartottuk és tartjuk ma is a gazdálkodást, mert a stabil pénzügyi háttér teszi lehetővé a fejlesztéseket. Fontos, hogy mindig legyen kellő mennyiségű tartalék, hogy ne érhessenek meglepetések. Hogy mennyire lényeges ez, azt éppen az idei év gazdasági folyamatai mutatták meg a legjobban. Az idei év nagy kihívásának bizonyult a rezsiköltségek drasztikus emelkedése. Régóta dolgozom gazdasági vezetőként, de olyat még nem tapasztaltam, hogy ötszörös-tízszeres emelkedéssel kell tervezni, ami nagyon jelentős teher az Egyetem számára. Hatvan százalékos emelkedés már volt, de olyan még nem, hogy 12-szeres szorzóval kell számolnunk. Én mégis úgy gondolom, hogy ezt ki tudjuk gazdálkodni. Ugyanakkor hallunk olyan felsőoktatási intézményről, ahol erre nincs meg a fedezet. Nekünk jelenleg nincs ilyen problémánk.
Tavasszal, a Rektor úr tárgyalásainak eredményeként megkötöttük a kampuszfejlesztés első ütemének finanszírozási megállapodását. Megújulhatnak az akkreditációhoz is nagyon fontos, a Sebészeti Tanszéknek, az Egzotikusállat és Vadegészségügyi Tanszéknek, a Kémiai Tanszéknek és az Élettani és Biokémiai Tanszéknek otthont adó B és C épületek, illetve Üllőn is olyan beruházásokat indítottunk el, amelyekre már régóta szükség volt. Felújítjuk és átalakítjuk az embrióépületet, fejlesztjük a patológiát, szálláshelyeket alakítunk ki a külföldi hallgatók hetesi gyakorlatához. Majd a következő lépésben a lábasházak felújítását is tervezzük.
– Milyen súlyt képvisel a gazdálkodás stabilitásában a nemzetközi hallgatók képzéséből származó bevétel?
– Jelentőset, és itt nem csak az általuk fizetett tandíjra gondolok. Az Egyetemnek nemzetközi szinten jelentős presztízse van. De tudnunk kell azt is, hogy a nemzetközi verseny évről-évre erősödik. A gazdasági területnek az a feladata, hogy az oktatáshoz nyugat-európai szintű infrastruktúra álljon rendelkezésre. Ezen dolgozunk most.
– Mi jellemzi a pályázati forrásainkat?
– A stratégiai tervezés, a hosszú távú gondolkodás az elsődleges a pályázatok esetében is. Minden elnyert forrás felhasználásával a hosszú távú fejlődést támogatjuk. Az Egyetem két jelentős forrást nyert az RRF pályázatok közül, a Nemzeti Laboratórium, amiben a Széchenyi István Egyetem és az Állatorvostudományi Kutató Intézet a partnerünk, illetve a digitális oktatás támogatását célzó fejlesztésre elnyert támogatás. Ezen kívül a kollégák törekvéseinek eredményeként éves szinten 50-60 pályázat fut egyszerre. Ezek jelentik az Egyetem kutatásfejlesztési és innovációs tevékenységének alapját, illetve biztosítják az utánpótlásnevelés sikerét. És ez a szám folyamatosan nő. Ezen felül sikeresen fejlődik a vállalkozási tevékenységünk is. Egyre több piaci partner vonja be kutatásaiba az Egyetemet. Remélem, hogy a növekedéshez hozzájárul az érdekeltségi rendszer kiterjesztése a vállalkozási tevékenységekre, amellyel pénzügyileg is ösztönözni tudjuk az érintett kollégákat.
– Hogy érzi magát az Egyetem polgáraként?
– Általában minden munkahelyemen megtaláltam a helyem. Egy hely volt eddig, ahol nem tudtam azonosulni a szervezeti kultúrával és az értékrenddel, de ez nagyon gyorsan kiderült.
Összességében nagyon szeretek itt dolgozni, a jó feladatok ösztönöznek, lelkesítenek. Ilyenkor mondja a férjem, hogy a munkahely megnyert, mert otthon is a munkahelyi feladatok foglalkoztatnak. Az Egyetemet a második otthonomnak érzem. Ha megbeszéléseim vannak, általában én megyek azokhoz, akikkel találkoznom kell. S amíg a parkon átvágok, fel is frissülök. Megcsodálom a magnóliákat és szerencsésnek érzem magam. Azt remélem, hogy a közeljövőben az épületeink belülről is olyan vonzóvá válnak, mint a campus környezete, külső megjelenése. Mert az, ha az oktatók és kutatók olyan környezetben, olyan eszközökkel dolgozhatnak, amire szükségük van, nemcsak kellemesebbé, de hatékonyabbá, eredményesebbé is teszi a munkájukat. De azért is szívesen megyek én a tárgyalásokra, mert ilyenkor olyanokkal is találkozom, szót válthatok, akikkel a napi munka során egyébként ritkán. Az Egyetem egy valódi nagycsalád és én csapatban szeretek dolgozni, amelynek mindenki tagja. Éppen ezért mindenki véleménye, észrevétele fontos a számomra, mert a saját területét ő ismeri a legjobban. A hierarchia a döntésben fontos, de hogy az jó is legyen, ahhoz kellenek az őszinte észrevételek.
– Szeretném, ha bemutatná a családját is.
– Családommal Solymáron élünk, két gyermekünk van. A fiam 16, a lányom 13 éves, nyolcosztályos gimnáziumban tanulnak. Mindketten kamaszok, érzékenyek. Szülőként számomra az a fontos, hogy biztonságban érezhessék otthon magukat, megőrizzék az önbizalmukat, önbecsülésüket. A lányom hozzám hasonló személyiség, a fiam viszont olyan, mint a férjem. Családi szabály, hogy a hétvégén egy délutánt és estét közösen töltünk családi körben.
– Vannak-e háziállataik?
– Kiskorom óta volt kutya a családban, volt, hogy három is egyszerre. Most kettő van. Egy német dog és egy havannai pincs. Természetesen cicánk is van. És van egy lovunk is, azaz a lányunknak van egy lova, akivel olyan szimbiózisban él, mint senki mással. Életformájává vált a lótartás. Én is nagyon szeretem a lovat, gyerekként lovagoltam is. Szívesen járok esténként a lovardába, de a kapcsolatom jelenleg a lóval inkább csak a karámpucolásig terjed.
– Nagyon örülök, hogy sort keríthettünk erre a beszélgetésre, felvázolhattuk az Ön portréját. Úgy érzem, egy „vezetői összefoglalóval” még tartozunk az olvasóknak, Egyetemünk polgárainak.
– A mindennapi munkában a csapatmunkát tartom a legeredményesebbnek, a vezetésben fontos a harmonikus együttműködés. Viszont az alá- és fölérendeltségi viszonyok átláthatósága és betartása a döntéshozatalban elengedhetetlenül fontos. A második „pont” a stabil gazdálkodás. Az egész ország nehéz helyzetben van és az Egyetem munkaadói szerepe felértékelődik. Ha stabil a gazdálkodásunk, akkor ezek a bizonytalanságok nem szivárognak át a munkahelyre, az Egyetemre, a kollégák biztonságban érezhetik itt magukat. Ez persze nemcsak a gazdasági területen dolgozókon múlik, hanem mindenkin. Összefogással, odafigyeléssel ehhez mindenki hozzáteheti a maga részét. Például azzal is akár, hogy lekapcsolja a villanyt, ha nincs rá szükség. Biztos vagyok abban, hogy az ilyen szemlélet hosszú távon meghozza a gyümölcsét és segíti azt, hogy ne csak a következő hat évben, hanem az azt következő húszban is biztonságos legyen a működésünk.
Fotók és szöveg: Balázs Gusztáv
