Gazdálkodó családból érkezett Egyetemünkre három nővér legfiatalabbja, a negyedéves állatorvostan-hallgató Barnácz Franciska. Jól ismeri szülőföldjét, Nyíradonyt és határát. Járatos a Guthi-erdőben, az Alföld legnagyobb egybefüggő erdőtömbjében. Gyarapodó állatorvosi ismereteit „rackanyájuk” tartásában is hasznosítja. Közösségi ember: gólyatáborok, Equus Napok, gólyabálok szervezésében is részt vesz. Diplomájának megszerzése után városában szeretne praktizálni, ahol a főutcán élők is tartanak haszonállatokat a portájukon.

BALÁZS GUSZTÁV

– Majdnem 300 kilométerről, a Nyírség pereméről érkeztem az Állatorvostudományi Egyetemre, ahonnan nem sok hír kel szárnyra. A település már a XII. században létezett, premontrei monostora volt, a tatárjárást követően elpusztult. Megmaradt viszont egy Árpád-kori téglából épült templom romja. A dámvadállományáról híres erdőben egy picike „falu” is rejtőzik, amit erdészek és vadászok laknak, ahová szívesen kirándulok. Az egyik vadászházból kedvelt esküvői helyszín lett, ahol az idősebb nővérem örök hűséget esküdött.

– Milyen régóta ismert a Barnáczok története?

– Családfánkat az 1700-as évekig visszamenőleg sikerült kiderítenünk. Őseink Nagykállóból költöztek Nyíradonyba. Két família is kialakult az idők során, a fekete Barnáczok és az én felmenőim, a szőke vagy szöszi Barnáczok.

– Akik közül a maiak gazdálkodnak. 

– A családunk mezőgazdasággal, azon belül szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozik. A termelést édesapám irányítja, aki agrármérnök és növényvédő szakmérnökként végzett Szarvason, majd Debrecenben.

Az édesanyám bölcsész, de a telep felépülése óta már a cégnél dolgozik.

– Nem könnyű pótolni a növényvédőszer kínálatból kivont termékeket.

– A növényvédőszerek felhasználásával kapcsolatos jogszabályok egyre szigorúbbak, azonban édesapámnak nem okozhat nagy fejtörést, ugyanis ez is a szakmája része. Számára is fontos, hogy minél kevesebb növényvédőszert juttassunk ki a környezetünkbe, mert annak hosszú távú következményei is vannak.

– Mi a titka annak, hogy Barnáczék mindhárom lánya f-el kezdődő keresztnevet kapott?

– Valójában a véletlen műve. A Fruzsina név nagyon tetszett a szüleimnek, utána jött Fanni. Úgy volt, hogy én Gyuri leszek, mert fiút vártak harmadiknak, de újabb lány született, és így folytatták ezt a motívumot. Édesapám igazi mérnökként megtervezte a cég nevét. A Barcsa Fa Kft. magában rejti a Barnácz és – anyukám után – a Csanádi családnevet. A Fa a família rövidítése. A cég monogramja – BF – azonos mindhármunkéval.

Fanni nővérem agrármérnök és most végzi az agrárközgazdász mesterképzést. Fruzsina nővérem kertészmérnök és növényorvos – mindketten a családi vállalkozásunkban dolgoznak.

– Állattenyésztés nincs a profiljukban?

– Rackajuhaink vannak, amikre elsődlegesen a telepünk rendben tartását bízzuk. Nem a húshasznukról ismertek, de húsuk tápláló, jó minőségű, ízletes. A mi céljainkra kiváló, ellenálló állatok.

– Létezik-e speciális nyíradonyi birkapörkölt?

– Édesapámét annak nevezem, hiszen nagyon finomat készít az otthoni kemencénkben. Amíg nem voltak birkáink, nem is ettük a húsukat. Csak jerkéket vásároltunk, de valahogy odakeveredett egy kos is, és beindult a tenyészet.

– Hány állatuk van?

– Jelenleg körülbelül ötven és most rendhagyó módon kilenc kisbirka született. Ilyen talán egyszer fordult elő, mert a rackajuhnak télen és kora tavasszal van az ellési időszaka. A juhokhoz jól értők szerint aszezonális ivarzás történt a jó tartás miatt.

– Honnan jött a gondolat, hogy az állatorvos pályát választja?

– Ezt már akkor eldöntöttem, amikor picike voltam. Az anyai nagymamám vigyázott rám, akinek az udvarában sok állat élt, baromfik, kutyák. Én mindig közel éreztem magamat az állatokhoz, és ott lett egy csirkém. Annyira megszoktuk egymást, hogy felismert és együtt hintáztunk Pityke őrmesterrel, ahogyan elneveztem.

– Mióta város Nyíradony?

– Egészen régóta, 30 éve. De annak ellenére, hogy város, megmaradt a vidéki érzés a lakóiban. Egész sokan tartanak pár tyúkot, vagy disznót még ha a főutcán is van a házuk. Ennek a gazdasági jelentősége éppen napjainkban értékelődik fel.

– Könnyű volt bekerülni az egyetemre?

– Nehéz volt a két emelt szintű érettségi. Viszont szerencsésnek érzem magam, mert mivel nagyon régóta tudom, hogy hol szeretnék továbbtanulni, elég hamar elkezdtem a felkészülést. Nagyon igyekeztem, sokat tanultam és elsőre sikerült bekerülnöm.

– Mit csinált éppen, amikor meg-tudta, hogy fölvették?

– Este 9 órakor érkezett a telefonomra az értesítés. Mivel kalászos aratás zajlott a határban, én éppen a telephelyünk mérlegházában ültem és rögzítettem a beérkező szállítmányok adatait. Egy néni próbált beszélni hozzám, de az örömtől semmit sem hallottam, csak mosolyogtam magamban. Elsőnek a családomat, majd a barátaimat hívtam fel a jó hírrel.

– Hogyan fogadták a környezetében azt, hogy állatorvos lesz?

– Mindenki nagyon örül neki. Sajnos, ahhoz képest, hogy elég nagy városról beszélünk, egyetlen állatorvosunk van, és már ő sem Nyíradonyban lakik, csak napközben rendel. Ezért már nagyon várnának haza.

– Milyen nehézsége volt az eddigi tanulmányai során?

– Az elmúlt félévben volt a legnehezebb vizsgaidőszakom, amit azzal magyarázok, hogy a Covid járvány miatt az első jelenléti vizsgaidőszakom volt és kicsit felkészületlenül ért. Nehéznek ítéltem meg a gyógyszertan szigorlatot.

– Az állatorvosi pálya melyik területe érdekli a legjobban?

– A vegyes praxis. Nagyon szeretem a kisállatokat, de nem szeretnék csak velük foglalkozni. Vonzó számomra a telepi munka, a kérődzők pedig kifejezetten érdekelnek.

– Elsősorban gyógyítani készül?

– Igen, praktizálni szeretnék. Esetleg kipróbálnám a hatósági szférát, mert azt gondolom, hogy ott az adminisztratív feladatokat jól meg tudnám tanulni. A támogatások, visszaigénylések világába édesapám és nővérem szaktanácsadási munkáját figyelve bele is látok. Nagyon fontosnak tartom, hogy az állatorvos tisztában legyen ezekkel, főleg hogyha ellátó állatorvos vagy haszonállatokkal foglalkozik, mert sok tulajdonosnak nincsen tudomása arról, hogy esetleg egy oltást vagy vizsgálatot az állam támogat.

– Találkozott-e már olyan esettel, amikor segítenie kellett állatokon?

– Néhány napra elutazott édesapám és rám maradt az állatok felügyelete. Épp ekkor fúvódott fel öt birka. Hozzájutottak egy nagyobb mennyiségű abraktakarmányhoz, amit nekik nem lett volna szabad megenni. Megmondom őszintén, nagyon megijedtem, ilyesmi nem fordult elő korábban. Amikor megláttam, hogy az egyik mennyire elesett, az első dolgom volt, hogy elmentem az állatorvoshoz és vásároltam egy szájon át beadandó bendőmozgató port. Kicsit meghajtottam őket, hogy mozogjon a bélrendszerük, aztán bezártuk őket az istállóba és szénát kaptak. A nagy mennyiségű rost jót tett az emésztésüknek. Az egyedileg kezelt birka is helyrejött.

– Egyetemi hallgatóként mi volt a legnagyobb élménye?

– Az Equus Napok az előző szemeszterben. Nekünk ugyanis a járvány miatt kettő kimaradt és tényleg óriási élmény. Nagyon jól éreztem magam.

– Rektor úr az évnyitón idézte Madarász Noémi gólyatábori meghívó leveléből azt, hogy a szervezők szeretnék átadni az elsősöknek az ÁTE érzést. Ön hogyan fogalmazná meg az ÁTE érzést?

– Nekem erről az érzésről elsőként a biztonság jut eszembe. Az egyetemi légkör ezt sugározza. Kedvesek az emberek, mosolygósak, nem érzem azt a frusztrációt, személytelenséget, idegenséget, amit más egyetemekre járó barátaim emlegetnek.

– A hallgatói önkormányzatban milyen feladatokat végez?

– A szervezés a reszortom. Tavaly nyáron két gólyatábor szervezésében is részt vettem. Az eddigi legkomolyabb és legnagyobb munka, amit a HÖK keretein belül csináltam, az a tavalyi gólyabál volt, és az idei lesz, amiknek a főszervezői közé tartozom. Természetesen az Equus Napok sikerében is benne volt a munkám.

– Milyen sűrűn szokott hazajárni?

– Elsősként hetente hazautaztam. Most már kicsit ritkábban teszem, de általában kéthetente útra kelek a családomhoz.

A Nyugati pályaudvarról indul a vonatom, én Zuglóban szállok fel. Az út – késésekkel kalkulálva – három óráig tart Debrecenig. Átszállás után még 50 perc a menetidő.

– Az a ritka helyzet állt elő, hogy most ketten is itt tanulnak Nyíradonyból.

– Kiss Jánost korábban is ismertem, mert ő egy kicsit idősebb nálam, de nem álltunk személyes kapcsolatban. Amikor felvettek, tőle kérdeztem, hogy milyen a kollégium, hány személyesek a szobák és segített abban, hogy meg-találjam a helyemet az Egyetemen. A múlt évi gólyabálon pedig a négy fő-szervező közé tartoztunk. Mostanában ritkábban találkozunk, mert ő már a gyakorlati félévet végzi.

– Megszívlelte azt a rektori tanácsot, hogy ismerje meg Budapestet, használja ki a főváros kulturális lehetőségeit?

– Sajnos nem ismerem annyira Budapestet, mint ahogyan szerintem egy negyedévesnek kellene. Sok helyen jártam, nem vagyok zárkózott típus, de a Covid sokáig határt szabott a lehetőségeinknek. Hosszú ideig nem mehettünk sehová, minden zárva volt. A kötelező gyakorlatok idejére utaztam fel Pestre. Amikor hetente egy-két napot kellett az egyetemre járni, viszonylag sokat időztem a kollégiumban, de a távolléti oktatás időszakának túlnyomó részét otthon töltöttem. Most kezd újra nyitni a világ.

– Szeret olvasni? Van rá ideje?

– Régen olvastam könyvet. Mostanában azt tervezem, hogy újra olvasom A lány hét névvel című könyvet, amely egy Észak-Koreából szökő lány életéről szól és engem nagyon lenyűgözött a történet.

– Hogyan látja el magát? Süt, főz a kollégiumban?

– Ritkán, hiszen, ha hazamegyek, akkor nagyobb mennyiségű ellátmánnyal érkezek vissza. Mostanában sokszor hozok fagyasztott ételt és akkor nem kettő, hanem négy napra elegendő ennivalóm van. Egyébként szeretek főzni, ami jó kikapcsolódás. Leginkább leveseket készítek.

– Mivel tölti szívesen a szabadidejét?

– Szeretem a tisztaságot, ezért, ha van egy kis szabadidőm, szívesen kitakarítom a kollégiumi szobát is. Középiskolásként a debreceni Svetits Gimnázium röplabda csapatában játszottam, majd az egyetemen is folytattam ezt a sportágat. Manapság egy fitnesztermet látogatok, mert kell a mozgás, de a röplabdáról sem mondtam le véglegesen.

– Mik a távolabbi tervei?

– Először is szeretném megírni a TDK dolgozatomat. Dr. Kerek Ádám témavezetésével antibiotikum-rezisztencia vizsgálatokat végzünk házityúkból vett mintákkal.

Ez a munka egy átfogó magyarországi felmérés keretében zajlik. Az ország hét régiójának három-három baromfitelepéről érkeznek minták, amikből táptalajra kikenve izolálunk baktériumokat és megállapítjuk a rezisztencia értékeket. A későbbiekben vágóhídi és húsbolti, továbbá szennyvízből származó mintákat is vizsgálni fogunk.

A diploma megszerzése után családot szeretnék alapítani. Dolgozni pedig olyan állatorvos mellett szeretnék, akitől a gyakorlatban sokat tanulhatok, ugyanis ez majd nagy mértékben elősegíti a későbbi boldogulásomat.