Az életünk döntések sorozatából áll, amelyeket egy bizonyos ponton meg kell hozunk, majd együtt kell élnünk a következményekkel. A középiskola végéhez közeledve lesznek olyan diákok, akik határozott elképzelésekkel rendelkeznek a jövőbeli karrierjükről, míg mások teljesen tanácstalanok. Fontos döntés terhe nehezedik ekkor mindenkire. Egy (vagy több) év szünet beiktatásával időt nyerhetsz, hogy rájöjj, mi az, amit valódi szenvedéllyel tudsz majd űzni egész életedben. Az utazás, az önkéntesség, az új emberekkel való ismerkedés mind jó szolgálatot tehet az egyetemi évek alatt, és később segíthet a vágyott karrier megvalósításában. Yuri Oh a középiskola végén olyan döntést hozott, ami akkoriban nem volt szokásos. Lássuk, hogyan alakult az élete!
Szöulból, Dél-Koreából jöttem, 25 éves vagyok és most kezdem a harmadik évemet itt az egyetemen. Szöulban nőttem fel, nagyvárosi környezetben, így kevesebb tapasztalatom volt az állatokkal gyerekkoromban. Habár, mostanában már egyre többen tartanak házi kedvenceket itt a városban is. Mindig arról álmodoztam, hogy olyan munkám lesz, amit szeretek, és amit a világ bármely pontján végezhetek. A középiskola befejezése után 3-4 év kellett ahhoz, hogy megtaláljam azt a foglalkozást, aminek az életemet szentelném. Ez lett az állatorvoslás. Állatorvosként rengeteg lehetőséged van: kezelhetsz állatokat klinikai állatorvosként, lehetsz kutató vagy oktathatsz is.
Milyen gyakori, hogy a diákok kihagynak egy vagy több évet továbbtanulás előtt? Ez általános dolog Koreában?
Emberfüggő szerintem. Az európai kultúrában jobban elterjedt dolog, hogy egy évet utazással, tapasztalatok szerzésével töltsenek a fiatalok az egyetem megkezdése előtt. Akkoriban, amikor én kihagytam néhány évet, ez kevésbé volt gyakori, a családom és a barátaim nem is örültek neki. Mindenkinek el kellett magyaráznom a gondolataimat és a tervemet. Őszintén szólva nem számítottam rá, hogy ilyen hosszúra nyúlik a távollétem, de nem bántam meg, mert nagyon sokat tanultam. Jó alkalom volt arra, hogy elgondolkozzak az életemen és a jövőmön.
Mely országokban jártál?
Sok helyen voltam, például Tajvanon, Vietnámban, Malajziában, Szingapúrban, Fülöp-szigeteken, Kínában stb. A kedvencem Japán, ahol kilencszer voltam, közel van Koreához és nem túl drága. Imádok utazni. Idén Ausztriában, Olaszországban, Franciaországban, Görögországban jártam, és további európai országokat is tervezek meglátogatni.
Mi a helyzet a szüleiddel? Hogy fogadták a döntésed, hogy Magyarországra jössz egyetemre?
Bár a szüleim nem ezzel foglalkoznak, támogattak, hogy állatorvosnak tanuljak. Hosszú távú céljaim között mindig az szerepelt, hogy külföldön folytassam tanulmányaimat, és a szüleim is örültek, hogy megkaptam a „Stipendium Hungaricum” ösztöndíjat. Olyan európai állatorvosi egyetemet kerestem, ahol angolul folyik az oktatás, így esett a választásom az ÁTE-ra.
Köztudott, hogy a koreai oktatás színvonala nagyon magas. Hogy látod ezt?
Nagyon kompetitív a környezet, a diákok keményen tanulnak. Koreában 6 évet járunk általános iskolába, majd 3 és további 3 évet középiskolába. Ezt követően választhatsz, hogy egyetemre mész vagy dolgozni. Úgy tudom, hogy a diákok több mint 70%-a tanul tovább. Tehát mondhatjuk, hogy elkötelezettek a tanulás iránt.
Említetted, hogy Koreában egyre többen tartanak állatokat társállatként. Meglepődve hallottam, hogy egyes kutyafajtákat tilos a közparkba vinni. Mi ennek az oka?
Sajnos gyakran hallani híreket kutyatámadásokról. Az 5 veszélyesnek tartott kutyafajtára külön állattörvény vonatkozik, ez a tosa inu (japán masztiff), az amerikai pitbull terrier, az amerikai staffordshire terrier, a staffordshire bullterrier és a rottweiler. Az emberek védelmének érdekében ennek az 5 fajtának 3 hónapos koruktól fogva – a póráz mellett – szájkosarat kell viselniük. Biztonsági okokból nem léphetnek be bizonyos helyekre, például óvodákba, iskolákba és parkokba (a helyi szabályzattól függően). Vannak olyan gazdák, akik így sem használják a pórázt, ami súlyos balesetekhez vezethet. Úgy gondolom, hogy létfontosságú a gazdák megfelelő oktatása az állatok viselkedésével kapcsolatban. Amikor Magyarországra jöttem, nagyon meglepett a sok, jól képzett kutya. Még nem láttam és nem is hallottam kutyabalesetről Magyarországon. Remélem, hogy fejlődni fog a kutyakiképzés infrastruktúrája Koreában, és a jövőben a balesetek száma is mérséklődik.
Ezek a kutyafajták mind aránylag nagytestűek. Szerinted a méretük adhat okot a félelemre?
Igen, sokan gondolják azt, hogy a nagytestű kutyák veszélyesek. Régebben dolgoztam kutyaszitterként is, 3 border collie-t gondoztam, amik nagyon barátságosak és szeretik az embereket. Egyszer ezekkel a kutyákkal túráztam, amikor leültünk pihenni odajöttek hozzám emberek és megkértek, hogy menjünk el onnan, mondván, félnek a kutyáktól. Elszomorított ez a dolog, és a kutyákat is.
Magyarországon egyre nagyobb igény van a kutyaiskolákra, főleg a nagyvárosokban találni ilyen tanfolyamokat. Koreában ez hogy működik?
Vannak kutyaiskolák, de kevés és nagyon drága. Ha a kutyád viselkedése problémás és változtatni szeretnél rajta, akkor az sok pénzedbe fog kerül. Ezért is gondolom azt, hogy a leendő gazdáknak jobb, ha alaposan felkészülnek, mielőtt befogadnak egy állatot, mint ha utána kell a kialakult problémákat orvosolni. A gazdákat és a kutyákat is képezni kell, amihez megfizethető kutyaiskolák kellenek.
Ha már a kutyákról beszélünk, egyre nagyobb a nyomás világszerte a kutyahús fogyasztásának betiltásával kapcsolatban. Nem vagyok benne biztos, hogy Dél-Koreában betiltották-e már, olvastam róla, hogy törvénymódosítások történtek ebben a témában.
Ó igen, ez még Koreában is érzékeny téma. A kutyahúsevést még nem tiltották be. Manapság ugyan csökken azoknak a száma, akik fogyasztják, viszont könnyű kutyalevest felszolgáló éttermeket találni. Főként az idősebb generációnál népszerű a leves nyáron, úgy tudom, hogy ennek történelmi gyökerei vannak. A rizs a koreai emberek egyik fő táplálékforrása, sokáig nehéz volt a húshoz hozzájutni. Mivel a szarvasmarhák és a sertések a gazdálkodás fontos elemei voltak, így maradt a kutyahús, mert azt viszonylag könnyen be lehetett szerezni. Akkoriban a túlélés nélkülözhetetlen forrása volt. Én személy szerint ellenzem a kutyahús fogyasztását, ezért nemrég egy tiltakozáshoz is csatlakoztam. Egy hatalmas táblával vonultam a parlamenthez, amelyre az volt írva: „Hagyd abba a kutyahúsevést!”. Jó lenne, ha az emberek a jövőben nem ennének kutyahúst.
Most kezded a harmadik évet, ezért lehet, hogy még korai a jövőbeli terveiről kérdezni. Van olyan terület, amelyre összpontosítani szeretnél?
Leginkább a kérődzők és a kisállatok érdekelnek, de ahogy a tanáraink tanácsolták, megvárom a negyedik év végét, hogy több tapasztalatot szerezzek. A nyári gyakorlataimat is úgy tervezem, hogy különböző állatfajtákkal tudjak foglalkozni. Nem vagyok biztos benne, hogy egyetem után visszamegyek Koreába. Persze a családom miatt visszamennék, de az országom annyira kompetitív, az állatorvosi területen is. Belefáradtam a folyamatos versengésbe. Nagy vágyam, hogy az Egyesült Államokban dolgozzak, valamilyen speciális területen.
Beszélgetésünk során már többször felmerült a túlzott versengést. Ez ilyen komoly probléma Dél-Koreában?
Otthon más a rendszer. Itt, ha 90%-os vizsgát írsz akkor 5-öst kapsz, nem kell versenyezned a csoporttársaiddal. Mindenki megkaphatja az 5-öst, ha 90% felett teljesít. A koreai osztályozási rendszer azonban relatív értékelésen alapul. A középiskolában az osztályozás 9-es skálával történik (1-9). Tehát, ha az összes osztálytársad teljesítményéhez viszonyítva a legmagasabb 4%-ot éred el, akkor kapsz 1-est, ami a legjobb jegy. 2-es akkor kapsz, ha a legjobb 4-11%-ban érsz el eredményt, 3-ast, ha a legjobb 11-23% között vagy és így tovább. Én egy olyan gimnáziumba jártam, ahol kevesen voltunk egy osztályban, így csak 2-3 fő (4%) tudta megszerezni a legjobb jegyet. Mentálisan nagyon kimerítő volt, mert sosem tudtad, hogy mennyi tanulás elég ehhez. A középiskolában általában este 10-ig tanultunk, és gyakran éreztük azt, hogy ez nem elég. Talán ez a rendszer az egyik oka annak, hogy óriási stressz nehezedik a diákokra az iskola alatt.
Említetted, hogy az anatómia a kedvenc tantárgyad, van esetleg kedvenc tanárod?
Dr. Szalay Ferenc professzor, az anatómia tanárom a kedvencem, ő ösztönöz arra, hogy többet és többet tanuljak. Az anatómia fontos és nehéz tárgy. Tanulás közben gyakran készítettem listát a kérdésekről, amik felmerültek bennem és hetente konzultáltunk. Emlékszem, az előző félévben volt egy 4 órás előadásunk, ami este 7 körül ért véget. Láttam, hogy a professzor nagyon kimerült (én is az voltam), de még egy órán keresztül maradt, hogy végig tudjunk menni minden kérdésemen. Elképesztő tudással rendelkezik és élvezetessé tudja tenni az előadásokat. Ezúton is köszönöm a fáradozását.
Most, ha van egy kis szabadidőd, mit csinálsz?
Budapest népszerű úti cél, sok koreai diák tanul itt, de vannak barátaim más országokból is. Ha tehetem velük töltöm az időt, áthívjuk egymást és főzünk valamit (imádom a gulyáslevest, meg is próbáltam elkészíteni és egész jó lett). Most, hogy a COVID miatti korlátozások megszűntek, sok rendezvény van az egyetemen, idén EQUUS bulikra is elmentem. Remélem, a következő szemeszterben még több egyetemi rendezvényhez csatlakozhatok.
Bulejka Alexandra