Vajon miként kapcsolódik az Alcsúti Arborétum az Állatorvostudományi Egyetemhez? Miért tart tűt és cérnát íróasztalában a Tanulmányi Osztály vezetője? A Horváthné Csapó Tímeával készült interjúnkban ezekre a kérdésekre is választ kapnak olvasóink. Beszélgetőtársunk családjával naponta átkel a Budai-hegység gerincén, késő délutánig az István utcai kampusz az otthona, a fennmaradó időt a Zsámbéki-medencében tölti, ahol az International Day-re elkészíti a legendás töki pompost, emellett kirándul, olvasókörbe jár, és természetesen családjáról is nagy odaadással gondoskodik.

– Székesfehérváron születtem, az ahhoz közeli kis faluban Tabajdon nőttem fel. Itt jártam általános iskolába, de a felső tagozatot már a szomszédos Alcsútdobozon végeztem. Szülőföldemhez hűséges vagyok, rendszeresen látogatom a környék természeti szépségeit, hosszú évek óta hagyományom, hogy a diplomaosztó és doktorrá avató ünnepségek másnapján az Alcsúti Arborétumban sétálok, hóvirágok társaságában ünneplem meg a tanév legörömtelibb eseményét.

– Idén hányadszor indult erre a pihentető, felfrissítő sétára?

– 2007 novemberében szerveztem először a rendezvényt, mivel minden évben két diplomaosztó ünnepséget tartunk, már jóval túl vagyok a harmincadikon. A Tanulmányi Osztály szervezi a tanévnyitót és a ballagást is.

– Kicsit előre siettünk… Volt-e előjele gyermekkorában annak, hogy egyszer majd közel kerül az Állatorvostudományi Egyetemhez?

– Budapest agglomerációjában ma már talán nehéz elképzelni, de a szülői házban nagyon sok állatunk volt. Galambok, gyöngytyúkok, kacsák, nyulak, sertés, juh, szarvasmarha, lovak és volt egy kuvasz kutyám, akivel együtt cseperedtem fel. Édesapám Békés megyéből származik, onnan hozta magával az állatok szeretetét és ezt könnyen átadta nekem is. Már kiskoromban megtanultam az állatokról való gondoskodás fontosságát.

– Mikor hagyta el hosszabb időre a Váli-völgyet?

– Középiskolásként visszatértem Székesfehérvárra, angol-német nyelvű tagozaton a Vasvári Pál Gimnáziumban tanultam tovább, ahol az addigi nyugodt falusi léttel ellentétben, felfedeztem a nyüzsgő városi diákéletet. Az érettségit követően ismertem meg férjemet és közösen Pest megyében telepedtünk le.

– Érettségi után vajon miért választotta a tanítóképző főiskolát?

– Említettem, hogy egy kis faluban töltöttem a gyermekkorom, ezért az volt az elképzelésem, hogy ha majd felnövök, akkor egy hasonló település iskolájában tanítom a gyerekeket. Álmom középpontjában egy kedves pedagógus, Béndek Marika néni állt, akit nagyon szerettem és úgy gondoltam, hogy az ő kedvességét és gyermekszeretetét érdemes lesz követni. Megtaláltak azok a feladatok, amelyek igazolták, hogy van érzékem a gyerekekkel való foglalkozáshoz, ezért a zsámbéki Apor Vilmos Katolikus Főiskolára jelentkeztem, ahol ember és társadalom műveltségi területen végeztem. Amennyiben ez a hivatás lett volna az életutam, akkor most történelmet tanítanék az általános iskolában.

– Mi térítette el ettől a lehetőségtől?

– A főiskola végzős hallgatójaként felkértek, hogy koordináljam a tanító szakos hallgatók szakmai gyakorlatait. Emellett megbíztak, hogy vegyek részt a felvételi eljárások szervezésében, így kerültem a tanulmányi osztályra és 1999-től a magyar felsőoktatás vált az életutammá. Eleinte úgy tűnt, hogy a Zsámbéki-medence hosszú ideig munkahelyem lesz – ráadásul a közelbe, Tökre költöztünk. 2003-ban egy felújítás során leégett a főiskola tetőszerkezete, ezért 2004-ben átköltözött Vácra, így véget ért a 100 éve keresztes nővérek által indított tanítóképzés Zsámbékon.

Kisebbik fiam születését követően munkát kerestem, ekkor jelentkeztem az Egyetem álláshirdetésére, sikeres felvételemet követően egy évig elődömmel dolgoztam.

Az Egyetemen folytatott munka mellett további két diplomát szereztem: a Károli Gáspár Református Egyetemen a felsőoktatási igazgatási szakértő szakirányú továbbképzést, néhány éve pedig a Metropolitan Egyetemen a protokoll szaktanácsadó és rendezvényszervező szakot végeztem el. Mivel a munkám elég összetett, így mindkét kiegészítő diplomára szükség van, hiszen fontos az elméleti tudás is, amit a korábban megszerzett gyakorlati tapasztalatok mellett kamatoztathatok.

– Picinyke irodáját hallgatóktól kapott emlékek teszik otthonossá és barátságossá. Egy kis táblába a következő feliratot égették: Minden út Csapó Timihez vezet. És ez így van most is, amikor beszélgetünk. Bár az osztály ma nem fogad látogatókat, mégis többen csengetnek. Hogyan tudja összefoglalni a feladatait?

– A legfontosabbnak a hallgatók támogatását tartom tanulmányaik során, ennek szoros részét képezi az adminisztráció pontos vezetése a beiratkozástól az oklevél kiállításáig. Munkánkat alapvetően a felsőoktatás ciklikussága, a tanév mindenki által ismert körforgása határozza meg. Rengeteg adatszolgáltatási feladatot is ellátunk, illetve az ezzel kapcsolatos beszámolók is sok időt vesznek igénybe. Az Egyetem különböző bizottságainak titkári és koordinátori feladatai is hozzám tartoznak. A feladataim egy jelentkező diáktól, a kezdő állatorvoson át, a nyugdíjas állatorvosok életpályáját ölelik át.

– Ezt hogy kell érteni?

– A magyarázat egyszerű: már az Egyetemre történő jelentkezés előtt kapcsolatba kerülünk az érdeklődő diákokkal, de doktori esküjük után sem ér véget a kapcsolatunk. Tehát a toborzásban is részt veszek és a jubileumi diplomásoknak is én vagyok a „tanulmányisa”.

A Marek József Ösztöndíj alapítása rávilágított, hogy egyetemünk képzési kínálatát minél jobban meg kell ismertetnünk az érdeklődőkkel, ezért tavaly ősszel az összes középiskolát levélben tájékoztattuk arról, hogy szívesen veszünk részt a pályaorientációs napjukon. Nagy volt az érdeklődés, így több, mint 40 gimnáziumba látogattunk el kollégáimmal, ahol előadásokat tartottunk Egyetemünkről és szakjainkról. Sajnos még mindig az a tapasztalat, hogy sokan nem tudják, hogy Magyarországon önálló Állatorvostudományi Egyetem létezik, amely nem tartozik sem orvosegyetemhez, sem más intézményhez. Éppen ezért mindenhol ott kell lennünk, ahol a lehetséges hallgatók találkozhatnak a felsőoktatás szereplőivel. Ez a toborzási tevékenység az Educatio Kiállításon csúcsosodik ki, amikor 3 napig keményen álljuk a sarat aktív hallgatóinkkal.

2024-től hatalmas változás lesz a felvételi eljárásban, ugyanis visszatér a szóbeli felvételi beszélgetés. Az eddigi többletpontokat felváltja az intézményi pontok rendszere, mely jóval nagyobb autonómiát biztosít a felsőoktatási intézmények számára a leendő hallgatók kiválasztásában. Nálunk ez úgy jelenik meg, hogy a 100 pontból 60 pont lesz a szóbeli felvételi beszélgetés, ahol vizsgáljuk a felvételizők szak iránti szakirányú érdeklődését, logikai gondolkodását, kommunikációs képességét. Megnézzük a jelölt pályaalkalmasságát, motivációját, továbbá beszámítjuk a korábbi munkatapasztalatát is.

A felvételitől kezdődően folyamatos a munkánk a hallgatókkal, együtt küzdjük végig az öt és fél – néha hat és fél – év tanulmányi időt. A 11. félévben intézzük a szakmai gyakorlattal kapcsolatos megbízási szerződéseket, a végzettek számára heti rendszerességgel küldöm az álláshirdetéseket és az igényelt Állatorvosi Kártyát.

A Tanulmányi Osztály állítja ki a nyugdíjba vonulók igazolását is. Minden évben van egy különleges évfolyamom, az arany-, gyémánt-, vas-, rubin- és gránitdiplomásoké. Megkérjük a kormányhivatalokat, hogy segítsenek a jubileumi oklevére jogosult doktorok felkutatásában, valamint hirdetést teszünk közzé a Magyar Állatorvosok Lapjában és a Kamarai Állatorvos újságban. Idén az 1973-as évfolyam következik, május 31-ig lehet jelentkezni, beküldeni a szükséges dokumentumokat. A megkapott önéletrajzokból és fényképekből egy kis könyvet szerkesztünk Jubileumi Évkönyv címmel, amit nagy örömmel fogadnak az érintettek, mert itt szereznek tudomást arról, hogy mi történt régi évfolyamtársaikkal az elmúlt évtizedek alatt.

– Hogyan tudja elválasztani a mindennapokban a Horváth családot, a hallgatók nagy családjától?

– Az élet ezt megoldja a maga sajátos módján, gyermekeink „belenőttek” az Egyetembe. A két gyerek nevelése mellett, egyre közelebb kerültem ahhoz a korosztályhoz, akikkel itt az Egyetemen foglalkozom, ennek köszönhető, hogy jobban megértem problémáikat. A családias légkört jellemzi, ha például egy hallgatónak leszakad a gombja, akkor hozzám bátran fordulhat, van nálam tű és cérna. A nagyobb fiam Mosonmagyaróváron végzett élelmiszermérnök alapszakon és jelenleg egyetemünkön dolgozik, a munka mellett pedig az okleveles élelmiszermérnök MSc oklevelet is megszerezte. A kisebb fiam gimnazista, tőle tanulom a mai szlenget, az új kütyük használatát, segítségével ismerkedem a fiatalok kommunikációs platformjaival, ezeket folyamatosan bevezetjük az egyetemi kommunikációba.

– A gyerekeknél maradva, szívügyének tekinti a házas egyetemisták segítését.

– Igen, a saját életem is bizonyítja, fiatalon is lehet házasságot kötni és gyerekeket nevelni. Tavaly szeptemberben elnyertük a Családbarát Egyetem címet, melyet az Akadémián ünnepélyes keretek között adtak át és örömmel tölt el, hogy ebben nekem is volt egy kis részem. Öt évvel ezelőtt a folyosón járva figyeltem fel arra, hogy a szakállatorvos képzés hallgatói, akiknek már gyermekük volt, jobbára a családdal együtt érkeznek. Elgondolkoztam azon, hogy miért a folyosón kell tisztába tenni a gyereket? Megszületett az ötlet, rendezzünk be egy baba-mama szobát! Vásároltunk hűtőgépet, mikrohullámú sütőt, amiben meg lehet melegíteni a tápszert, a kollégák felajánlásából kiságyakat, szőnyegeket, széket és játékokat kaptunk. Az Egyetem anyagilag is támogatja a gyermeket vállaló hallgatókat: az eseti támogatás 100 ezer forintig terjed, amihez elegendő bemutatni a gyermek születési anyakönyvi kivonatát, a pénz mellé jár egy hintaló is.

Tavaly megszerveztük az első Családi délutánunkat hallgatóink számára, amit idén május 8-án folytatunk. Törekvéseinkben a Három királyfi, három királylány alapítvány is támogat bennünket. A Családbarát Egyetemek célja, hogy a kívánt gyermekek megszülethessenek, illetve a fiatalok és családok megfelelő támogatást kapjanak a párkapcsolatokkal, családalapítással, gyermekneveléssel kapcsolatos kérdésekben és problémákban. Erre építve célul tűztük ki, hogy részt veszünk a családdal, gyermekvállalással kapcsolatos szemléletformálásban és további programokat dolgozunk ki, illetve új fakultatív tantárgyakat hirdetünk meg ebben a témában.

– Kire tud a legjobban támaszkodni az Egyetemen?

– Dr. Sótonyi Péterre, aki mindent megtesz a hallgatókért, kevés ilyen hallgatóbarát rektorral találkoztam. Ha felhívom, sosem mondja, most nem ér rá. Emellett a hallgatóktól is rengeteg segítséget kapok az Educatio kiállítás lebonyolításában és egyetemi rendezvények előkészítésében.

– Mi volt a legizgalmasabb hallgatói kérés, amivel találkozott?

– Egy hallgató fiúnak az volt az álma, hogy ha elvégzi az Egyetemet, ami sok küzdelemmel járt, a diplomaátadó napján felhozza a lovát és megmutatja Rektor Úrnak a Rektori Hivatalban. Ez sikerült is neki, ami nagy örömöt és meglepetést váltott ki, a gond már csak a lépcsőről való lejutással volt…

– Mivel foglalkozik szabadidejében szívesen?

– Szeretek a hétvégeken sétálni a kutyánkkal a Nyakas-hegyen. Hetente kétszer járok pilates tornára, s tagja vagyok egy olvasókörnek is, ahol havi rendszerességgel találkozunk, ilyenkor az előzőleg kiválasztott könyvet dolgozzuk fel, mindenki elmondja a véleményét, mi tetszett és miért, majd választunk egy következő művet. Így lehetőség nyílik olyan könyvekkel is megismerkedni, melyeket lehet, hogy előzőleg magamtól nem választottam volna. Széles a skála Péterfy-Novák Éva, Dragomán György, Guzel Jahina, hamarosan pedig Fábián Janka regényét fejezem be. Szeretem az írónőt, mert könyvei egy régi korba engednek bepillantani, általában egy család, benne a nők küzdelmes életét mutatják be.

– Tök a kenyérlángosáról is messzi földön híres!

– A töki pompost örömmel készítem. Az International Day-en is nagy sikert arattam vele, a hallgatók jóízűen fogyasztották. A Nyakas Pincészet bora is a jó hírünket kelti, lokálpatriótaként vendégségbe is ezt visszük és szívesen adom ajándékként is.

– Nem gondolt még arra, hogy induljon az üllői fogathajtó versenyen?

– Nem, mivel közelebb áll hozzám a főzés, két éve szívesen fogadom a felkérést a főzőverseny zsűrijébe, így végig kóstolhatom az ízletes ételeket, amiket a kollégák készítenek. Ezt a pozíciót annak is köszönhetem, hogy 2018-ban a „Sotó Angyalai” csapattal második helyezést értünk el. A zsűriben két mesterszakáccsal dolgozom, akiktől mindig ellesek pár remek ötletet, melyeket otthon ki is próbálok.

– Beszélgetésünket zárva arról kérdezem, hogy mi a legnagyobb álma?

– Úgy gondolom, hogy ehhez a munkához tolerancia és empátia kell, szeretném, ha a jövőben is kellő türelemmel és nyitottsággal tudnám ellátni a szolgálatomat. Azt kívánom, hogy amikor felveszünk egy hallgatót, érezze jól magát az egyetemen, legyen kitartó céljai elérésében, közben váljon önállóvá, hozza meg egyedül döntéseit, irányítsa saját életét és lehetőleg a megadott képzési időn belül fejezze be tanulmányait. Én akkor vagyok a legboldogabb, ha ez sikerül.

 

Balázs Gusztáv