Az Egyetem Családi napját azért találtuk ki, hogy megmutassuk a hallgatóknak a család, a gyerekvállalás támogatását egyetemünkön. Mert Egyetemünk ahogy tudja, segíti a gyermeküket nevelő hallgatóit!
Idén a Hallgatói centrumban nyitotta meg Prof. Sótonyi Péter rektor úr a hétfő délutáni alkalmat. Saját hallgatói éveiről röviden mesélt, majd köszöntötte a meghívott előadót Pál Feri katolikus papot, a SOTE mentálhigiénés oktatóját vagy ahogy mindenki ismeri „a Pálferit”!
Pálferi előadása a párkapcsolati problémákról, az elköteleződés nehézségeiről szólt. A szokásos „Pálferis” stílusban, amit lenyűgöző volt látni a Hallgatói centrum megszokott környezetében!
Aki esetleg nem tudja Pálferi egy 190 centi fölötti szikár, egykori könnyűatléta, aki igyekszik bevonni hallgatóit előadásai gondolatmenetébe, amiért sokat megtesz! Például mindig két-három széket használ előadásaihoz! Ezek segítenek neki, ha több ember eltérő álláspontját akarja megjeleníteni. Vagy például egy párkapcsolati konfliktust: „De miért vagy szerelmem RETTENETESEN tutyimutyi?” az egyik széken ülve. Majd hirtelen felpattan a székből, átül a másikba és onnan azt válaszolja: „Most ne izélj már velem de TÉNYLEG!”. És mindannyian pontosan tudjuk, hogy mire gondolt, hogyan zajlik a konfliktus, sőt bizony néha magunkra ismerünk ezekben a párbeszédekben!
Feri atya beszélt a családi viselkedésminták átadódásáról is a generációk között. Mert a szülői mintákat tudattalanul, észrevétlen megvalósíthatjuk saját életünkben, ennek minden pozitív és sajnos negatív következményével! A tudatosságot javasolta erre megoldásként, hogy az önreflexióval, a viselkedésünk, tetteink átgondolásával, értékelésével – ami bizony komolyabb agyi tevékenység a telefon képernyőjének görgetésénél – ismerjük fel viselkedésmintáinkat, azonosítsuk (úgy kiabálok, mint Apám velem, úgy vágom be az ajtót válasz helyett, mint Anyám) és tudatosan döntsünk, hogy hogyan fogom az ilyesféle helyzeteket, konfliktusokat a jövőben kezelni.
Pálferi előadása gyorsan elrepült, mert roppant szórakoztató is volt az elgondolkodtatás mellett. Id. Bodó Imre professzor mondta egyszer Hortobágyról hazafelé (mindig a szemünkbe sütött a nap az M3-ason, oda, és visszafelé is!), hogy csak az előadások elejére és a végére emlékszik a publikum. Attól tartok igaza volt!
Tudatosság és önreflexió saját magunkkal kapcsolatban, türelem és szeretet a kapcsolat „lila ködös” szakasza után is, igazából ez ragadt meg bennem Pálferi előadásból!
Pipicz-Borda Blanka ismerkedő, „esettanulmányi” beszélgetésünk volt. Beszélt arról, hogy hogyan ismerkedett meg mérnök férjével konzervatóriumi hallgató korában egy kórusban, hogy hogyan döntötték el, hogy megházasodnak és hogy miért döntöttek a gyerekvállalás mellett.
És nem a levegőbe beszélt, csodaszép kislánya Boróka míg beszélgettünk az ölében húzogatta kék cipőjét a lábáról!
Aztán arról is kérdeztem, hogy milyen a vizsgaidőszak egy kisgyerekkel, amire azt válaszolta, hogy még csak azt tudja, hogy egy csecsemővel milyen, de talán kicsit majd több szervezést igényel.
Blankáék az Egyetemtől Döbrentey Ildikó dedikált „Égbőlpottyant mesék” meséskönyvét kapták, hisz az „offline” mesélésnél a gyerekek semmit sem szeretnek jobban!
Szöveg: Dr. Maróti-Agóts Ákos
Fotók: Balázs Gusztáv
