Az Állatorvostudományi Egyetem május 26-án tartotta Hősök Napi megemlékezését, melyen Dr. Hammerstein Judit, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettese tartott ünnepi beszédet a Gyógyszertani és Méregtani Tanszék épületén elhelyezett emléktáblánál. A hősök emlékét őrző további helyszínek felkeresése és koszorúzása után az Egyetem parkjában leleplezték Dr. Kómár Gyula professzor mellszobrát, Kontur András szobrászművész alkotását. A sebész professzor életét Dr. Sótonyi Péter rektor méltatta.
Az Állatorvostudományi Egyetem vezetője és Baráti Köre nagyszerű példával jár elől a Magyar Hősök Emlékünnepének megszervezésében, a hősi halált halt állatorvosok emlékének megőrzésében, a tiszteletadásban, kezdte beszédét Dr. Hammerstein Judit L. Simon László főigazgató nevében is szólva, aki erdélyi utazása miatt nem tudott megjelenni az eseményen.
Mint tudjuk, régi hagyományt ápol ezzel az Egyetem: az intézmény mai Központi Könyvtárának falára már 1926-ban felkerült a háborúban elesett állatorvosok és állatorvos-tanhallgatók nevét megörökítő tábla, nem sokkal azután, hogy 1924-ben törvénycikk rendelkezett az első világháborús hősi halottak emlékének megünnepléséről, minden év május utolsó vasárnapját emléknappá nyilvánítva.
Természetesnek tekintjük, hogy most itt állhatunk és szabadon emlékezhetünk. Ám ez sokáig korántsem volt magától értetődő. 1945-ben több mint 40 évre politikai okokból tiltottá vált a megemlékezés. A rendszerváltás a múltunk újbóli birtokbavételét, az emlékezés szabadságát is elhozta. Az Állatorvostudományi Egyetemet pedig megint az élenjárók között találtuk: domborművön örökítette meg az 1939 és 1956 között hősi halált halt állatorvosok és állatorvostan-hallgatók nevét.
A világháborúk kapcsán a magyar helytállókat, hősöket sokféle szempontból lehet bemutatni, csoportosítani, emelte ki a továbbiakban Dr. Hammerstein Judit. A fronton harcoló férfiak mellett egyre több szó esik a hadifoglyokról, vagy a nők helytállásáról a hátországban. De sokat hallhattunk a katonaorvosok bátor helytállásáról is. Én magam történész-kutatóként számos olyan első világháborús visszaemlékezést olvastam, tanulmányoztam át, amelynek vagy a szerzője volt katonaorvos, vagy amiben a katonaorvosok is szóba kerülnek, szerepet kapnak. Arról azonban jóval kevesebbet tudunk, hogy az állatorvosok is rendkívül fontos szerepet játszottak ezekben a háborúkban, különösen az első nagy világégés idején, tekintettel arra, hogy a megfelelő élelem- és lőszerszállításban, a tisztek harci mozgásában egészséges, életerős lovak tízezreire volt szükség, aminek biztosítása elképzelhetetlen lett volna az állatorvosok kitartó munkája nélkül. A világháborúk pusztító erejét az emberi veszteségek mellett, az elpusztult lovak számával is érzékeltetni lehet.
*
Büszke vagyok arra, hogy az Állatorvostudományi Egyetemen dolgozhatok, ahol olyan kiválóságok nyomában járunk, mint Dr. Kómár Gyula sebészprofesszor, a röntgenológia és a szemészet úttörője, kezdte avatóbeszédét Dr. Sótonyi Péter, akinek a vezetése alatt jeles személyiségek hetedik mellszobra készült el az intézmény parkjában. Ezután Dr. Kovács Gyulát, az Anatómia Tanszék egykori tanárát idézte, aki szerint „Dr. Kómár Gyula kiváló oktató, nevelő tanár, igaz segítő munkatárs, emberbaráti érzéssel áthatott, igazságkereső, melegszívű ember, akit a szaktudományok iránti szeretet és rajongó lelkesedés, kitartó, következetes munka és akarat jellemzett”.
Dr. Komár Gyula 1904. március 5-én, Aszódon született egy csizmadia ötödik gyermekeként. 1928-ban állatorvosi diplomát, egy évvel később már állatorvos doktori oklevelet szerzett. Ezután a Berrár-klinikára, a sebészetre került, ahol elkötelezte magát a szemészet iránt. 1931-ben Bécsben, Európa akkori legkorszerűbb röntgen klinikáján dolgozott. Hazajőve, 1933-ban Gyomára került körzeti orvosnak. Letéve a tiszti vizsgát, Orosházán lett törvényhatósági állatorvos. Olyan hírnevet szerzett, hogy 1943-ban megbízták a gümőkórirtási programmal, amelynek eredményességéért miniszteri dicséretben részesült a következő évben.
A front közeledtével éjt nappá téve embereket operált. Magyar, német, szovjet sebesülteket mentett. Az emlékezők szerint nem lehetett letetetni vele a szikét, páratlan volt a munkabírása.
A háborút után Csongrád megye főállatorvosa lett. 1948-ban, amikor eltávolították az egyetemről Dr. Guoth György Endrét, őt kérték fel, hogy mint vidéki állatorvos, vállalja el a Sebészeti és Szemészeti Tanszék vezetését. Miután megkapta a kinevezését, délután elkezdett szigorlatoztatni. Másnap már a reggeli kezelésen vett részt. Különösen a gyakorlati bemutatóival tette életszerűvé az oktatását.
Nem kívánt különösebb karriert elérni. Amikor 1949-ben Dr. Mócsy János őt ajánlotta a következő év dékánjának, azt a következő érveléssel utasította vissza: „Régi meggyőződésem, hogy olyan feladat vállalása, amelyről eleve tudjuk, hogy ellátni képtelenek vagyunk, felelőtlenség. Bizonyos, hogy én e kettős munkakört túlzott erőfeszítés árán sem tudnám ellátni. E kettős munkának az oktatás helyrehozhatatlan kárát szenvedné anélkül, hogy a dékáni tisztséggel járó munkakört valóban jól láthatnám el.”
– Miért kellett eltávoznia Dr. Kómár Gyulának az egyeteméről? Miért a Hősök Napján avatjuk a szobrát? – kérdezte Dr. Sótonyi Péter. – Azért, mert szakmai, emberi helytállása mellett igaz magyar hazafi, hős volt! 1956-ban Dr. Urbányi László mellett Kómár professzor volt azok, aki minden áldott nap bejött, minden nap ellátta betegeit, megakadályozta az atrocitásokat, kiállt a hallgatóság mellett. Amikor 1957-ben az első tanórára bement, a nagytekintélyű professzori karból egyedüliként felállította a hallgatóságot és arra kérte őket, hogy egyperces néma felállással emlékezzenek azon hallgatókra és kollégákra, akik életüket vesztették az 56-os eseményekben és akiket külföldről kényszerítettek. Ez megbocsáthatatlan bűn volt. Erre jött még az, hogy kinevezték az igazoló bizottság elnökének és kérték, hogy a hallgatókról jelentéseket írjon, ki mit végzett. Ő leírta, minden nap itt volt és az Egyetemen semmiféle olyan esemény nem történt, amiért bárkit is felelősségre lehetne vonni. Pedig nagyon akartak példát statuálni. Amikor ezt leírta, a következő pillanatban már távoznia kellett.
Ceglédre került, ahol a városi állatkórházból igazi iskolát teremtett. 1957-ben nyolcszázas beteglista volt, 1968-ban 15 ezres. Országos hírűvé tette a kórházat, emellett az alföldi városban írta meg szemészeti könyvét, amely német, magyar és japán nyelven jelent meg. 1968. október 24-én halt meg. Születésének századik évfordulóján táblát avattak emlékére a tanszéken, Aszódon felavatták a mellszobrát. A mai szoboravatással visszatérhet az Egyetemre, ahonnan eltávolították őt. Dr. Kómár Gyula olyan példakép, akit a hallgatók figyelmébe kell ajánlani, fejezte be gondolatait az intézmény rektora.
A mellszobrot Dr. Sótonyi Péter, Dr. Tóth József és Dr. Németh Tibor professzorok leplezték le. Felállításáért köszönetet mondott a család nevében az unoka, Dr. Kómár Gyula állatorvos.
Fotók és szöveg: Balázs Gusztáv
