Egy izlandi farmon felnőve, az állatok iránt érzett szeretet garantáltan beépül az ember személyiségébe. Björn Benedikt Sigurðarson ugyan tett egy kis kitérőt, az egyetemen fizikát tanult, de amikor szembesült a környékét egyre jobban sújtó állatorvos hiánnyal, egy impulzív döntést hozott. A következő interjú bepillantást enged az izlandi mentalitásba, melynek fő jellemzője a kitartás és az optimizmus, a kihívásokkal szembeni ellenálló képesség.

Honnan származol?

Izlandon születtem, egy farmon élünk a sziget északnyugati részén, a semmi közepén. Van két fiú testvérem és egy lány. A szüleim gazdálkodók, édesapám juhokkal és lovakkal foglalkozik. Édesanyám juhokat, teheneket, lovakat, csirkéket nevel és tenyészt, külön gazdaságuk van.

Gondolom farmon felnőve az állatok mindig az életed részét képezték.

Hat éves koromig szinte egész nap a farmon voltam. Mondhatjuk, hogy több időt töltöttem haszonállatokkal, mint emberekkel.

Ez az oka annak, hogy az állatorvosi karrier mellett döntöttél?

Ennél összetettebb. Tinédzserként nagyon kedveltem és inspirálónak találtam az egyik tanáromat, aki korábban állatorvos volt, akkor már nyugdíjas. Izlandon nincs állatorvosképzés, így miután elvégeztem a középiskolát, fizikát kezdtem el tanulni az egyetemen. Nem igazán találtam meg a számításom, így dolgozni kezdtem. Ekkortájt elhessegettem a gondolatot, hogy állatorvos szeretnék lenni.

Emlékszem, hogy egyik tavasszal hazamentem segíteni a bárányok születésénél, amikor több állat elpusztult. Kemény volt és frusztráló. Azon gondolkoztam, hogy miért nem jelentkeztem korábban állatorvosnak. Ekkor döntöttem el, hogy most belevágok. Izlandról általában Norvégiába vagy Dániába mennek, akik állatorvosnak szeretnének tanulni, de a jelentkezési időszak ekkor már lezárult. Itt Budapesten még volt egy hetem felvételizni, ezért egy hirtelen döntést hoztam és idejöttem.

Ez öt évvel ezelőtt volt, hogy gondolsz most vissza erre a „hirtelen döntésre”?

Nem bántam meg. Pozitív és negatív tapasztalatokat is szereztem ebben az időszakban. Bár nem igazán gondolok a rossz dolgokra, azok már elmúltak. Most nyugi van, vége a vizsgaidőszaknak. Ha a vizsgaidőszak előtt vagy közben kérdezel, biztosan mást válaszoltam volna. A koronavírusos időszak nehéz volt, de nem volt mit tenni, mindenki igyekezett kihozni a maximumot a lehetőségekből. Ha egy kicsit hamarabb jelentkezek, akkor még a koronavírus előtt megszerezhettem volna a diplomámat. Viszont jobb volt így, másod-harmadévesként végigmenni ezen, mint a tanulmányaim végén. Mindent összevetve, elégedett vagyok a döntésemmel.

Az interjúra készülve megtaláltam a profilod a Facebookon. Sokat nem tudtam meg rólad, néhány fotót láttam juhokkal és border collie-kkal.

Igen, még tiniként regisztráltam, majd sok mindent letöröltem. Direkt ilyen, szeretem megtartani magamnak a dolgokat. Szóval igen, border collie-kat tartunk otthon, mindegyik kan és nem mindig jönnek ki egymással. Alapvetően terelésre használt munkakutyák.

Milyen állatokat szeretsz?

Nincs olyan állat, amit ne szeretnék, na jó, kivéve például a legyeket. Kevesebb kapcsolatom és tapasztalatom van a macskákkal, nem utálom őket, csak a kutyákat kiszámíthatóbbnak tartom.

A diploma megszerzése után milyen állatokkal szeretnél foglalkozni?

Haszonállatokkal, azt tervezem, hogy visszamegyek Izlandra. Amikor eljöttem, akkor a régiónkban nem volt állatorvos. A környező állatorvosok megpróbálták kiszolgálni a területünket, de elég elfoglaltak voltak, nehéz volt elérni őket. Ez a fő oka annak, hogy most itt vagyok. Jelenleg hárman tanulunk onnan állatorvosnak, így a jövőben biztosan nem lesz hiány…

Nem tudok sokat az izlandiak állatokkal való viszonyáról. Tudnál erről mesélni?

Amikor Budapestre jöttem, meglepődtem, hogy mennyi kutya van mindenhol, ami elég menő. Ha a városokat nézzük, például Reykjavíkban nem olyan lelkesek az emberek állattartás terén. Régebben, ha a városban kutyád volt, akkor furcsán néztek rád. Ez azóta lassan változásnak indult, például korábban nem utazhattak kutyák a tömegközlekedési eszközökön, de most már igen. Másrészről, vidéken rengeteg állatot tartanak, kutyák és macskák mindenhol vannak.

Az meglepő volt, hogy a magyarok érzelmileg erősebben kötődnek a háziállataikhoz az izlandiakhoz képest. Nem azt mondom, hogy az izlandiak nem szeretik az állataikat. Az összes tehenünknek saját neve van, a kutyák bejöhetnek a házba, ez teljesen normális. Amikor az egyetemi kisállatklinikán voltam és valami rossz történt az egyik állattal, akkor a legtöbb gazdának mintha az egész világa összeomlott volna. Nálunk otthon elfogadják, ha nincs mit tenni, akkor tovább kell lépni, a gyászidőszak rövidebb. Ez a gondolkodásmód durvának tűnhet, de valójában nem az. Van egy mottónk, „Þetta reddast!”, ami nagyjából azt jelenti, hogy minden rendben lesz, ne aggódj.

Szerintem ez a hozzáállás hasznos egy állatorvosnak, hiszen a kudarcot is el kell tudni fogadni. Nem borulhatsz ki minden alkalommal, ha elpusztul egy állat, az tönkretenne.

Teljesen egyetértek. Habár a klinikai munka rávilágított, hogy meg kell tanulnom az ilyen nehéz helyzetekben több együttérzést mutatni a gazdák felé, ezen dolgozom. Úgy gondolom, hogy sokat fejlődtem, már jobban megértem ezeket az erős érzelmeket, mint korábban.

Ötödik éve tanulsz itt, melyik tárgyakat szeretted a legjobban?

Nehéz választani, mindig volt egy-két tantárgy, amik különösen tetszettek. Az állat fókuszú tárgyakat élvezem a legjobban, például a haszonállat-gyógyászatot, a lógyógyászatot és a kisállatgyógyászatot emelném ki.

Tanultál vagy éltél már külföldön mielőtt Budapestre jöttél?

Nem, korábban az Izlandi Egyetemen tanultam fizikát, de néhányan, köztük a húgom rámutatott, hogy én jóval gyakorlatiasabb ember vagyok annál, minthogy egész nap egy asztalnál üljek és számolgassak. Igazuk volt. Ekkor döntöttem úgy, hogy dolgozni kezdek, egy halászatban végeztem fizikai munkát. Nagyon intenzív volt, sok mozgással, így a nap végére rendkívül fáradt voltam. Csodálatos volt! Nem jövőbeli karrierként, de akkoriban tökéletes volt, és mellette a farmon is el tudtam végezni a teendőket.

És ezek után jöttél Budapestre, ami egy elég nagy város.

Budapest tök oké, de én nem vagyok városi ember. Városban élni sok szempontból kényelmes, de én inkább a vidéki környezetet és a friss levegőt részesítem előnyben. Legalább elmondhatom, hogy megpróbáltam városban élni.

Milyen diáknak lenni Izlandon és milyen Magyarországon? Mit tartasz a legnagyobb különbségnek?

Izlandon minden héten voltak megoldandó feladataink és ezeket általában kis csoportokban, együtt vettük át. Megmondták, hogy mit kell tenned, milyen feladatokat végezz el és így tovább. Magyarországon inkább a saját felelősséged, hogy lépést tarts az aktuális tananyaggal. De most a fizika szakot és az állatorvosi szakot hasonlítom össze, lehet, hogy Magyarországon is hasonló a képzési stílus, ha fizikáról van szó.

A másik különbség a formalitás szintje, és az, ahogyan a professzorokkal kommunikálsz. Magyarországon tisztában kell lenni a címekkel, ez mutatja a tiszteletet. Izland lazább, mi nem használunk titulusokat, a professzorokat a keresztnevükön szólítjuk. Izlandon egyébként sincs vezetéknév, az én vezetéknevem csak az apám neve. Amikor az emberek a vezetéknevemen szólítanak, az egy kicsit furcsa, mert alapvetően azt mondják, hé, te, XYZ fia vagy XYZ lánya. Ez az oka annak, hogy minden izlandi név -son-ra, vagy nő esetében -dóttir-re végződik. Ezek csak kulturális különbségek. Ezen kívül az egyetem mindenhol egyetem.

Mit mondanál annak, aki az Állatorvostudományi Egyetemre jönne tanulni?

Azt, hogy nehéz lesz. Elszántnak kell lenni és beletenni a munkát. Tudatosítani magadban, hogy évekig egy másik országban fogsz élni. Mielőtt döntesz érdemes tájékozódni a fontos dolgokról, a tandíjról, a megélhetési költségekről stb. Ha készen állsz erre a nagy elkötelezettségre és befektetésre, akkor hajrá. Ha nem vagy biztos benne, akkor próbálj ki mást, ne hozz elhamarkodott döntést. Az enyém spontánnak tűnhet, de évek óta a fejemben motoszkált. Ha megszerzed ezt a diplomát, akkor sokféle karrier közül választhatsz.

Ami a karrierlehetőségeket illeti, azt hiszem, láttalak múlt héten az Állásbörzén.

Igen, ott voltam, hasznos volt. Beszéltem néhány kiállítóval, leginkább a 11. félévi gyakorlatomra keresek helyet. Hasznos tippeket és néhány e-mail címet is kaptam. Mindig jó, ha tisztában vagy a lehetőségeiddel.

Mit csinálsz a szabadidődben?

Az egyetem mellett? Minden hobbimat félretettem, de szeretem a sportot, főleg a focit és a kézilabdát. Korábban atletizáltam, nem voltam túl jó benne, de élveztem. Régebben bouldereztem, ami a falmászás egyik fajtája, de volt egy kézsérülésem, így abbahagytam. Néhány barátom itt aktívan űzi ezt a sportot, néha engem is magukkal rángatnak. Valójában a farm egyfajta hobbi számomra, a munka az új hobbim. Nem hiszem el, hogy ezt hangosan kimondtam…