Aujeszky Aladár (1869-1933) világhírű állatorvos, orvos, mikrobiológus, a veszettség elleni kutatások úttörője, a róla elnevezett Aujeszky-féle betegség felfedezője előtt tisztelegve állított emléktáblát Budapesten az Állatorvostudományi Egyetem, a Magyar Sertésegészségügyi Társaság és a Magyar Zoonózis Társaság. A Harminckettesek terén, egykori lakóházának falára elhelyezett emléktáblát, Babusa János szobrászművész munkáját Dr. Sótonyi Péter rektor és Dr. Nemes Imre, a Magyar Sertésegészségügyi Társaság titkára, a NÉBIH elnöke leplezték le október 19-én.
Az egybegyűlteket – köztük az Aujeszky család képviselőit – dr. Földi József, a Magyar Sertésegészségügyi Társaság elnöke köszöntötte. A szakmai szervezet vezetője, a közelmúltban elhunyt Kótai Istvánt Aujeszky Aladárról írott esszéjét idézte.
„A Kis stáció utca 9 szám alatti földszintes házat az 1890-es évek közepén lebontatták és helyére háromszintes, kényelmes épületet húzattak fel. Azután benépesítették a házat. A földszinten Aujeszky Lipótné Pröbsztl Antónia, az első emeleten Aujeszky Aladár és felesége Megyeri Karolina, a másodikon az idős Megyeri házaspár lakott. ..… A középső szint lakóinak száma hamarosan gyarapodott. 1903-ban megszületett Aujeszky Aladár fia, Aujeszky László, akiből később országos hírű meteorológus lett. Ő már a Baross utca 55-be lett bejelentve: ugyanaz a ház, de más az utca neve, más a házszám. ……. Aujeszky Aladár 1933-ban bekövetkezett halála után családja elköltözött a Józsefvárosi házból. Nemsokára a terecskévé szélesedett utcarészletet az itt felállított 32. Mária Terézia gyalogezred emlékműve után Harminckettesek terének nevezték el. A ház megkapta harmadik címét: Harminckettesek tere 3. … A ház felújított, gondozott és szinte várja, hogy valakik emléktáblát helyezzenek el a kapuja mellett.”
Az emléktábla Aujeszky Aladár halálának 90. évfordulóján a Magyar Sertésegészségügyi Társaság kezdeményezésére, a társaság, az Állatorvostudományi Egyetem és a Magyar Zoonózis Társaság közös hozzájárulásával valósult meg.
A tudós professzor életútját Dr. Sótonyi Péter idézte fel. Aujeszky Aladár 1887-ben kezdte el orvosi tanulmányait, 1892-ben promovált. A Szent Rókus Kórház sebészetére, majd a II. Számú Belgyógyászati Klinikára került, ahol hatalmas tapasztalatokra tett szert, de érdeklődése a bakteriológia felé fordult, és a Hőgyes Endre vezette budapesti Pasteur Intézetben kezdett dolgozni preparátorként, majd 1896-ban átkerült az ugyancsak Hőgyes Endre által vezetett Általános Kór- és Gyógytani Tanszékre, ahol egy életre elkötelezte magát a veszettség elleni kutatással.
1903-ban megszerezte az állatorvos doktori oklevelet, majd a Bakteriológia magántanárává nevezték ki. Az időközben megalakult Magyar Királyi Állami Bakteriológiai Intézet vezetésével 1906-ban bízták meg. 1907-ben már nyilvános rendes tanárrá nevezték ki és 26 éven át vezette a Magyar Királyi Állatorvosi Főiskolába betagozódott bakteriológiai intézetet. 1910-ben ebből az intézetből önállósodott az általa megszervezett Állami Oltóanyag-termelő Intézet.
Aujeszky Aladár a mai napig ható iskolát teremtett és hihetetlen munkabírással rendelkezett. 1910 novemberétől 1911. december 31-ig az ott dolgozó 7 ember 96.815 adag lépfene, 81.981 adag sertésorbánc elleni védőoltóanyagot, 5.105 sertésorbánc elleni szérumos vegyes anyagot, 9.090 adag serczegő üszök elleni szérumos védőoltóanyagot, 118.050 adag sertésorbánc elleni gyógyító szérumot, 82.220 adag lépfene elleni gyógyító szérumot termelt. Emellett folyamatos volt a mallein, a tuberkulin és diftéria elleni szérum termelése. Mai szemmel el sem tudjuk gondolni, hogy ilyen hihetetlenül sok munkát ennyire kevés emberrel el lehetett végezni!
Az Aujeszky-féle betegség leírása 1902-ben jelent meg a Veterinarius folyóiratban. Erre a kórra először Marek József figyelt fel macskában, de Aujeszky tudta bebizonyítani azt, hogy ez a betegség a veszettséggel összetéveszthető, oktanilag ismeretlen fertőző betegség.
A professzor veszettség elleni állatoltásokat is végzett, 44 csíkón, majd egy felvidéki vizsla kutyafalkában. 1928-ban vezette be az ebek veszettség elleni tömeges oltását, ami Magyarországon az urbánus veszettség felszámolásához vezetett.
Dr. Sótonyi Péter kitért arra, hogy a Harminckettesek tere egy szomorú eseménnyel is kapcsolódik az egyetemhez. Itt érte Tatay Zoltánt, egykori hallgatónkat 1956. október 24-én egy súlyosan sebesült honfitársa ellátása közben halálos lövés. A forradalom évfordulójához közeledve tisztelettel emlékezünk rá. Az egyetemi ifjúság hagyományos gyertyás megemlékezésére idén 24-én, kedden 19.00 órakor kerül sor Egyetemünk kertjében, a Könyvtás falánál elhelyezett emléktáblánál.
Dr Krisztalovics Katalin, a Magyar Zoonózis Társaság elnöke felidézte, hogy Aujeszky Aladár 1926-ban, a Szent István Akadémián tartott székfoglaló előadásában számolt be a Pasteur Intézet első éveiben szerzett benyomásairől. Fiatal orvosként Hőgyes Endre tanár oldalán, öt éven keresztül asszisztensként működve, sokszor volt szemtanúja azoknak a borzalmas kínoknak, amelyekben a veszettségben megbetegedett emberek szenvedtek, s akiken minden igyekezetük ellenére sem tudtak segíteni. Akkor határozta el, hogy mestere nyomdokain haladva tehetsége szerint ő is ki fogja venni a részét abból a küzdelemből, amit e szörnyű betegség ellen folytatnak. Ennek a harcnak az egyik eszköze volt a háziállatok veszettség elleni megelőző oltásának meghonosítása hazánkban.
Több éven át testközelben tapasztalta meg a veszettség súlyos betegségét, a szenvedést, ugyanakkor az oltás eredményességét, hatásosságát. Felismerte, hogy tovább fokozhatja a veszettség elleni küzdelem hatékonyságát, ha az emberek gyógyítása mellett az állatok betegségének megelőzésére is használja az oltást. Emberorvosként így lépett tovább az állategészségügyi megelőzés felé és ezért is fejezzük ki a tiszteletünket előtte az emléktábla állításával.
Az ünnepségen Dr. Merész Lajos állatorvos szavalta el Wass Albert Üzenet haza című versét, majd koszorúzással ért véget az esemény.
Szöveg: Balázs Gusztáv
Fotók: Horváth Anikó (Fényfotó)
