Számos történetet ismerünk az életből arról, hogy apa és fia egyaránt maradandót alkotott egy munkahelyen. Dr. Cseh Sándorék esete tehát nem rendkívüli, de nem is tipikus. Olyan kép nincs, amelyiken együtt dolgoztak, hiszen beszélgetőtársam, a Szülészeti Tanszék és Haszonállat-gyógyászati Klinika professzora 16 évesen veszítette el édesapját. Ekkor azonban már felébredt benne az állatorvosi szakma iránti érdeklődés. Dolgozószobájában idősebb Cseh Sándor emlékét a falon két fotó, az asztalon az általa írt/szerkesztett 900 oldalas szakkönyv idézi. 1949-ben ő segítette világra az első mesterséges termékenyítésből származó borjút hazánkban. Fia 30 évvel később az üllői embrióátültető állomáson kezdte pályáját. Munkásságának eredményeként születtek meg Magyarországon az első borjak és bárányok in vivo és in vitro előállított és fagyasztott embriókból. Tagja annak a munkacsoportnak, amely tevékenységének köszönhetően Közép- és Kelet-Európában elsőként Magyarországon jöttek világra fagyasztott petesejtből újszülöttek.
BALÁZS GUSZTÁV
– Édesapám Szeged mellett, Sövényházán született mezőgazdasági munkáscsaládba. A M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Állatorvosi Osztályán 1939-ben szerzett oklevelet. Egy évvel később Dr. Hetzel Henrik meghívására érkezett tanársegédként a Szülészeti Klinikára. Hamarosan behívták katonának. Hadifogságba került, ahonnan 3 év elteltével, 1948-ban szabadult. Szűkebb hazáját mindennapi beszédéről is felismerték. Gyakran elkísértem a Bethlen téri Színház mellett egykor működő trafikba, ahol Föcske cigarettát vásárolt.
– Hogyan teltek a gyermekévei?
– 1954-ben születtem. Édesapám ekkor 40 éves volt. 1969-ig a Murányi utca és a Dembinszky utca sarkán álló házban éltünk. A háborúban megsérült épületet a Földművelésügyi Minisztérium támogatásával állították helyre, ezért Egyetemünk sok dolgozója kapott benne lakást, így Kovács Ferenc akadémikus, Kis Miklós a Poliklinikáról, Glósz László és Guzsal Ernő az anatómiáról, Tamás László a sebészetről és mások. A Hernád utcai általános iskolában tanultam. Ha délelőttös hét volt, akkor az iskolából az Egyetemre, ha délutános, akkor az Egyetemről az iskolába mentem. Láttam különböző orvosi beavatkozásokat, így már akkor közel kerültem az állatorvosi hivatáshoz.
1971-ben már Budán laktunk. A következő év egyik napján édesapám a Toldy Ferenc Gimnáziumba vitt az autójában, amikor rosszul lett. Átvettem tőle a kormányt, a János Kór-házba vittem, de mire odaértünk, ő már nem élt. A harmadik infarktus elvitte.
– Milyen emlékeket őriz az édesapjáról?
– Amennyi időt csak lehetett, együtt töltöttünk. Előfordult, hogy a barátommal együtt kivitt bennünket a Dunára. Mi kajakoztunk, ő pedig dolgozott. Cikket írt, vagy ezt a nagy könyvet, amit Állatorvosi szaporodásbiológia és szülészet címmel a halála előtt két héttel adott át a kiadónak. A fogságban töltött évekről nem akart sokat mondani. Az Ural melletti táborban sokszor sárgadinnye volt az ebédje. Akkor került ez szóba, amikor segített megírni az orosz házi feladatokat. Édesanyámmal együtt nagyon megviselt bennünket a halála. Csak ketten maradtunk.
Ismerőseink javasolták édesanyámnak, apám második infarktusa után, hogy szerezzen valamilyen képesítést. Gyors- és gépírni tanult, ebből tartott el kettőnket. Nehezen viselte édesapám elvesztését. Végtelen hálával tartozom a segítségért az Egyetemnek, Kovács Ferencnek, Várnagy Lászlónak és tanulóköröm tagjainak is. A másodév elejétől együtt tanultunk négyen, minden vizsgaidőszakra közösen készültünk fel és sok hétvégi közös programunk is volt.
– Hogyan lépett a diploma megszerzését követően, 1979-ben szinte azonnal édesapja nyomdokaiba?
– Jókor voltam, jó helyen: megláttam egy hirdetést, amiben állatorvost keresett az üllői embrióátültető állomás. Társaim kapacitáltak: Ezt neked találták ki! Igazuk lett! Néhány hónappal korábban kezdődött el az állomáson az új reprodukciós technológia bevezetése. 1995-ig dolgoztam Üllőn. Szarvasmarha- és juhembrió-átültetéssel, továbbá embriók mélyhűtésével és szarvasmarha- és juhpetesejtek in vitro fertilizációjával (IVF) foglalkoztam. Ennek eredményeként születtek meg Magyarországon az első borjak és bárányok in vivo és in vitro előállított és fagyasztott embriókból. Nevemhez fűződik az üzemi körülmények között eredményesen alkalmazható juhembrió-átültetési technológia adaptálása és üzemi bevezetése. Munkacsoportom közölte az első hazai eredményeket in vitro fertilizációs technikával előállított embriókból született borjakról és bárányokról. 1982 és 1988 között 1000 juh embriót ültettünk be, az elmúlt tíz évben ennek a harmadát-ötödét. Kezdetben ugyanis az állam fizette a költségeket, ma már a gazdáknak kell állniuk. 1987-ben megszereztem a kandidátusi (PhD) fokozatot.
– Üllőről Kaliforniába vezetett az útja…
– 1995-től meghívott kutatóként 4 évet töltöttem a Loma Linda Egyetem Orvostudományi Karán. Kutatási területem a főemlősök asszisztált reprodukciója volt. Emellett részt vettem az egyetemi kórház meddőségi centrumának munkájában is, így kerültem kapcsolatba a humán IVF programmal, amelynek keretében részt vettem a humán embriók mélyhűtésében.
– Hogyan alakult a további pályafutása?
– Dr. Solti László professzor meghívását elfogadva, aki 1994-től 2011-ig irányította a Szülészeti és Szaporodásbiológiai Tanszéket és Klinikát, 1999-ben tértem vissza Magyarországra. Alapítottam egy új laboratóriumot, az Andrológiai és Asszisztált Reprodukciós Laboratóriumot. 2004 óta az MTA Doktora vagyok és 2011-2020 között elláttam a tanszékvezetői teendőket is. Az MTA Biotechnológiai Bizottságának 1999 óta vagyok tagja, 2002-2007 között titkára voltam és hat éven keresztül láttam el az elnöki funkciókat.
2002 óta tudományos tanácsadója vagyok a Szent János Kórház Budai Meddőségi Centrumának. Abban a teamben dolgozom, amely munkájának köszönhetően a világon a 8., Európában a 3., Közép- és Kelet- Európában Magyarországon az első újszülöttek jöttek a világra fagyasztott petesejtből. A lombikbébi program szárnyal, amit az is „indokol”, hogy a gyermekvállalás ideje már több mint tíz évvel kitolódott.
Jelenleg az Egyetem Andrológiai és Asszisztált Reprodukciós Kutatócsoportjának vezetőjeként fiatal biológus és állatorvos kutatók és klinikusok munkáját irányítom nagy örömmel. A kutatócsoport tagjai Dr. Vincze Boglárka egyetemi docens, Bordás Lilla, Török Dóra, Dr. Csepreghi Anna, Dr. Bacsa Mónika PhD hallgatók és Dr. Somoskői Bence tudományos főmunkatárs.
Tagja vagyok az ECAR (European College of Animal Reproduction) oktatásért, rezidens képzésért felelős bizottságának. Ez a bizottság irányítja és felügyeli a szaporodásbiológia, szülészet területén szakorvosi címet szerezni kívánó európai állatorvos rezidensek képzését. Jelenleg két rezidensünk van, egy harmadik, erdélyi kolléganő felvétele folyamatban van.
– Milyen a hallgatók érdeklődése az intézet diszciplínái iránt?
– Kötelező kurzusaink 3-3 félévesek. Hallgatóink értékelik azokat az erőfeszítéseinket, amikkel igyekszünk minél közelebb vinni hozzájuk az ismereteket. 2020 és 2022 között 65 hallgató nálunk írta a diplomadolgozatát. PhD hallgatóink száma 7 fő. Öt fakultatív tárgyat is meghirdetünk évről évre magyar és angol nyelven. Nagyon népszerű és sokat lendített gyakorlati képzésünkön az ivartalanítási programunk, amit Dr. Sótonyi Péter professzor segítségével indítottunk el menhelyeken lévő kutyák és macskák körében. Ezek a műtétek segítenek minden olyan lépést begyakorolni, ami a nagyobb műtéteknél is elengedhetetlen. Hallgatóink kezét mindig klinikus oktatók vezetik.
– Lapunkban Egyetemünk és a Bari Egyetem között kötött együttműködési megállapodásról is hírt adunk, ami egy olasz kollégájával kialakított kutatási kapcsolat gyümölcsének tekinthető.
– 2018 óta vagyok a University of Bari Aldo Moro vendégprofesszora. Több mint egy évtizede tartok ott órákat, gyakorlatokat és társtémavezetőként dolgozom egy PhD programban. Giovanni Michele Lacalandra professzorral még fiatal állatorvosokként ismerkedtünk meg a 90-es években, amikor két hetet töltöttem a müncheni Ludwig Maximillian Egyetemen. Azóta közös publikációink jelentek meg, több kollégánk is bekapcsolódott a munkánkba, felvetődött tehát az igény az együttműködés szélesebb kereteinek kialakítása iránt. A június 12-én a két egyetem vezetői által aláírt oktatási és kutatási együttműködési megállapodás hallgatócseréket is előirányoz.
– Ilyen sokoldalú munka mellett mivel foglalkozik szívesen a szabadidejében?
– Szerencsére a nejem elég jól tolerálja, hogy sokat dolgozom. Ő népművelő-magyar (ELTE BTK) és könyvtáros (KLTE TTK) szakokon végzett. A SOTE Egészségügyi Főiskolai Karának könyvtárából ment nyugdíjba. Szeretünk moziba járni, de digitális csatornákon is nézünk filmeket. A színpadi játék szeretetével be vagyunk oltva, mivel kisebbik fiam, Dávid az ELTE diplomájának megszerzése után az SZFE-én a dramaturg szakot is elvégezte. A Vígszínházban műsoron van a Szélvész után is szép vagy című darabja. Dávid a Képzőművészeti Egyetem meghívott oktatója. Dániel négy évvel idősebb, Fulbright-ösztöndíjas, az ELTE Amerikanisztikai Tanszékén tanít. Mindketten PhD fokozatot szereztek már. Danival szeretünk focimeccsekre járni, mindnyájan örömmel veszünk részt családi utazásokon.
– Az állatorvosi vonal tehát egyelőre nem folytatódik?
– Nem, de a gyerekek pályafutásában döntőnek tartom amerikai munkám azon gyümölcsét, hogy akcentus nélkül beszélnek angolul, ami óriási segítség a számukra.
