A XX. század kiemelkedő kutató-állatorvosa születésének 100. évfordulóján, december 15-én koszorúzással emlékezett az Állatorvostudományi Egyetem. Dr. Bartha Adorján a legnagyobb hatású kutatási eredményét 1961-ben a Magyar Állatorvosok Lapjában publikálta. A K-61-es jelű Aujeszky vírus mutáns izolálása védelmet jelentett az addig nem megelőzhető betegséggel szemben. Kutatásai kiterjedtek az Adeno és a Herpesz vírusok területeire is, eredményei mindkét témakörben napjainkban is meghatározóak.
Magyarországon a nagyüzemi állattartás bevezetése új kihívások elé állította a hazai állatorvos közösséget. A megnövekedett állatállomány olyan betegségek fellángoláshoz vezetett, amelyeket korábban nem tapasztalt az állatorvostudomány, ezért sürgős, hatékony és innovatív megoldásokra volt szükség. A korát meghaladó virológus-kutató, Dr. Bartha Adorján kiválóan tudta elkülöníteni a lényegtelent a fontos dolgoktól, lényeglátásának köszönhetően a vírusok okozta betegségre rendkívül gyors válaszokat adott. Meglepő, de a hazánk állattartását ekkor meghatározó kihívásokkal Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban csak a nyolcvanas évek közepén szembesültek. A számukra még csak ekkor felmerülő állategészségügyi problémákról pedig sorban derült ki, hogy Dr. Bartha Adorján korábban nem csak hogy foglalkozott velük, de már tudományos választ is adott rájuk.
Tudományos eredményei mellett rendkívül büszke volt székely gyökereire, identitásának meghatározója volt háromszéki származása. Tanulmányait Nagyváradon és Debrecenben, református tanintézményekben folytatta. Érzelmi érintettségéből adódóan, felnőtt korában sohasem lépett Románia területére.
Szülei támogatták tanulmányaiban, édesapja a szeretett harmóniumát adta el, hogy fia állatorvosi főiskolát végezhessen. Manninger Rezső meghívására letett praktizáló állatorvosi terveiről és a Járványtani Tanszéken helyezkedett el. Eleinte bakteriológus volt, ám valójában az akkor kialakuló virológia tudománya érdekelte. Akkoriban, egy tulajdonképpen hűtőszekrények nélküli világban, szövettenyészeteken tartották fent az őket érdeklő vírusokat. Virológusnak tartotta magát, különösen jó érzéke volt azok izolálásához, szaporításához és olyan mutánsok előállításához, amelyeket attenuált vakcinaként lehetett használni.
A kutatásnak élt, de diákjai oktatóként is nagyra tartották, szerették oktatási stílusát. A hetvenes években az egyetemről az MTA Állatorvostudományi Kutatóintézetbe ment dolgozni. Professzori címet kapott, az MTA levelező tagja lett, igazgatója volt a Kutatóintézetnek. Munkásságága sikereit számos szabadalom és egy nevét viselő vakcina törzs is tanúsítja. Bár 1996-ban elhunyt, az általa meghatározott kutatási irányok mind a mai napig sikeresen folytatódnak.
Tehetségével, munkásságával nagyban hozzájárult a víruskutatáshoz, hatott az állatorvos-tudomány globális fejlődésére. Neve napjainkban is köz- és elismert a világban. Találkozhatunk kutatásaira épülő tudományos munkával Európában, az USÁ-ban, vagy a Távol-Keleten, például Thaiföldön, illetve Kínában.
Emléke előtt koszorúval és főhajtással tisztelgett Prof. Dr. Sótonyi Péter az Állatorvostudományi Egyetem rektora, Dr. Magyar Tibor Állatorvostudományi Kutatóintézet igazgatója, Dr. Nagy Béla a Magyar Tudományos Akadémia nevében, Dr. Tenk Miklós a Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék tanszékvezető egyetemi docense, valamint családja, Prof. Dr. Bartha Tibor és Bartha Marica, Prof. Dr. Mándoki Míra, és egykori diákjai.
