Minden évben február 2-án ünnepeljük a Vizes Élőhelyek Világnapját. 1971-ben ezen a napon írták alá az iráni Ramsarban a Ramsari Egyezmény néven ismertté vált nemzetközi megállapodást a vizes élőhelyek védelméért. Bár az alapítók között csak 18 ország szerepelt, az egyezményhez az elmúlt három és fél évtized folyamán több mint 130 ország kapcsolódott. Hazánk 1979-ben csatlakozott, jelenleg 23 terület van a listán, amely összesen 130 ezer hektárt jelent. Ezek a területek nem csak a hazai növény és állatvilág szempontjából jelentősek, de a vonuló madarak számára is igen fontos pihenő, – és táplálkozó helyül szolgálnak.

Bár Magyarországot a vizek otthonának nevezzük, a nagyfolyóink (túl)hatékony vízszabályozásának köszönhetően ma már elsősorban az átfolyó vizek országává váltunk. A tendencia persze világszintű. A talajból és a földfelszínről hiányzó vízmennyiség pedig – főleg a klímaváltozás okozta hosszabb csapadékmentes időszakokat figyelembe véve – a természeti kincseink mellett a mezőgazdaság termelékenységét is veszélyeztetheti. Magyarország változatos vízrajzi adottságai gazdag életteret biztosítottak évszázadokon át számos különleges vízi és vízparti élőlénynek, melyek nemcsak a természet szépségét, hanem az ökoszisztéma stabilitását is jelképezik. Vizi és vízközeli élővilágunk fajgazdagsága megannyi költőt, írót, festőt megihletett, nem ok nélkül. Lehetetlen lenne egy ilyen rövid írásban felsorolni a fajok sokaságát, melyek különböző folyóvizekben, ártereken, tavakban, lápokban, mocsarakban, vagy azok közvetlen, esetleg tágabb közelében élnek. Halak, hüllők, rovarok, madarak, kisebb és nagyobb emlősállatok, nem utolsó sorban pedig növények otthonai ezek a területek. Látványos és rejtőzködő életmódú egyedek egyaránt megtalálhatóak itt. Gondoljunk csak a kecses megjelenésű kis kócsagra, a puszták jellegzetes hangú madarára a bíbicre vagy a fürge kis vizicsibére, szemben a kevésbé látható gőtékkel, mocsári teknősökkel, békákkal, siklókkal, akik épp oly figyelemre méltóak. Ha pedig a vízfelszín alá tekintünk, olyan fajokat találhatunk, mint például a lápi póc ami a nevét az árnyékos, sötét élőhelyeiről kapta. Ez a hal a növényzettel sűrűn benőtt sekély, háborítatlan állóvizekben és lassan áramló kisvízfolyásokban, mocsarakban, lápokban él. Táplálékát főként vízi makroszkopikus gerinctelenek alkotják, juvenilis korában pedig zooplanktont fogyaszt. Különlegessége, hogy kifejezetten a Kárpát-medencében őshonos, és kizárólag a Duna vízrendszerében fordul elő. A faj állományai nagyon elszigeteltek. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján „Sebezhető” kategóriába sorolják, mivel életterének szűkülése miatt állománya csökkenő tendenciát mutat. Így az élőhelye védelme kiemelt fontosságú a faj, de általában a biodiverzitás megőrzése szempontjából.