Dr. Bodó Imre magyar háziállat fajták megőrzéséért kifejtett munkássága Magyar Örökség Díjban részesült. A Magyar Örökség és Európa Egyesület által adományozott elismerést a 108. díjátadó ünnepségen, március 23-án vette át az Állatorvostudományi Egyetem 2023 decemberében elhunyt professzorának özvegye intézményünk aulájában.
Dr. Bodó Imre munkásságát Dr. Sótonyi Péter rektor a következő gondolatokkal laudálta az ünnepségen.
„Bodó Imre méltán foglal helyet a magyar állattenyésztők nagyjainak sorában, nincs a Kárpát-medencében állattenyésztő, állatorvos, aki ne ismerte volna. Engem személy szerint különös meghatottsággal és büszkeséggel tölt el, hogy atyai barátomnak tudhattam Tanár urat, akit 1974-ben ismertem meg az Állattenyésztési Tanszéken. Köszönöm a sorsnak, hogy tanítványa és kollégája lehettem, két évvel ezelőtt még 90. születésnapja alkalmából köszönthettem és az Életfa díjat adhattam át számára.
Bodó professzor úr 1932. október 4-én született Budapesten apai oldalról székely, anyai oldalról bánáti nagybirtokos családból. Kőszegen kezdte tanulmányait a katonai reáliskolában, majd a piarista gimnáziumban tanult tovább, ahol a magatartásformát és a jellemet is meghatározó hagyományos humanista szellem uralkodott. 1951-ben kitűnő eredménnyel érettségizett.
1956-ban kitüntetéses minősítéssel szerzett agrármérnöki diplomát a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. 1972-ig a gyakorlatban dolgozott, a Hortobágyi Állami Gazdaság főállattenyésztőjének nevezték ki. A németül, angolul és franciául kiválóan beszélő Bodó Imre 1974-ben Horn professzor meghívására került az Állatorvostudományi Egyetemre, ahol adjunktusi, docensi, és 1984-től tanszékvezető egyetemi tanári kinevezést kapott.
Doktori fokozatát a magyar szürke marha tenyésztésének kérdéseiből írott disszertációval szerezte meg. Kandidátusi értekezését a lótenyésztés populációgenetikai kérdéseivel kapcsolatos témában, nagydoktori értekezését a „Géntartalékok megőrzése az állattenyésztésben” címmel védte meg.
1996-tól a Debreceni Egyetem Állattenyésztés és Takarmányozástani Tanszékén, mint nyugdíjas emeritus professzor dolgozott, elsősorban a hagyományos állatfajták megőrzésének genetikai programjában.
Bodó Imre nemcsak az állattenyésztés valamennyi ágának ismerője, kutatója, oktatója, hanem sokoldalú műveltséggel rendelkező, a közéletben aktív, véleményét mindig vállaló és mellette érvelő hiteles ember volt. Az őshonosság értékeit már hat évtizeddel ezelőtt felismerte.
A magyar szürkemarha kiirtásának meghiúsulása Bodó Imrének és a szakmájukat, állataikat szerető állattenyésztők, gulyások elszántságának köszönhető, akik a puszta mélyére rejtettek közel 200 tehenet, néhány bikával, ez adta a fajta megmentésének a magvát. Ehhez a szakmai meggyőződés mellett merészség kellett, székely őseinek állatszeretete és furfangja, a kőszegi katonai reáliskolában sajátjává vált keménység és fegyelem, katonatiszt édesapjának, piarista tanárainak, gödöllői professzorainak példája, s mindenekelőtt a vele jóban-rosszban kitartó felesége bátorító szolidaritása.
Munkásságának elismeréseként több hazai és nemzetközi kitüntetésben részesült, de saját bevallása szerint a különböző elismerések között kettőre volt büszke igazán: az Állatorvostudományi Egyetem hallgatóitól kapott, a legjobb előadónak szóló oklevélre és egy hortobágyi gulyás mondására, miszerint: „akkurátus kis ember volt Bodó Imre, de ha azt mondta, hogy reggel négykor ott kell lenni, akkor ott kellett lenni, mert ő is ott volt.”
Ő is mindig elismerte és nagyra tartotta az egyszerű pásztorembereket, ahogy ezt ki is jelentette: „egyedül semmire sem mentem volna, az elkötelezett és bátor hortobágyi pásztoroké az érdem.”
Bodó Imre professzor kutatási pályájának jelentős részét helyi fajták védelmének szentelte. Ő volt az első, aki tudatosította a magyar társadalommal a génmegőrzés fontosságát. Keresve is nehezen találni nála népszerűbb, közkedveltebb tudóst és tanárt, akinek az előadásait hallgatni kitüntetés és kulturális élmény volt.
Kiváló gyakorlati érzéke, az állattenyésztés valamennyi szintjén dolgozókkal kialakított kapcsolata, az iránta megnyilvánuló tisztelet és megbecsülés mindenkit e téma fenntartás nélküli elfogadására és sikerre vitelére ösztönzött. A magyar szürkemarha új évezredbeli létezése munkájának közvetlen eredménye, de közvetve mindegyik magyar állatfajta fennmaradásához hozzájárult. Ezért vált Bodó Imre nemcsak hazánkban, a Kárpát-medencében, de a nemzetközi tudományban is elismertté, munkája világraszóló teljesítménnyé.
Tanítványaként és kollégájaként mondhatom, hogy Bodó Imre nem papírízű ismereteket adott át hallgatóinak, nemzetközi kitekintésű elméleti tudása mellett ontotta a gyakorlati példákat.
Bodó professzor úr egy önfeláldozó, becsületes, tiszta élet példáját hagyta ránk, egy hitéhez hű, igaz magyar ember példáját, akinek egész élete új világot nyitott meg emberségben, tudásban.”
A díjkiosztón Magyar Örökség Díjban részesült továbbá a Szent Korona őrzésének intézménye, a 32. Testőrezred, Koronaőrség és a Magyar Királyi Koronaőrök Egyesülete; a máriapócsi kegytemplomhoz kötődő kegyességi gyakorlat – a találkozás és a béke helye; az erdélyi Codex régizene együttes, Mártha Mihály – a doni hősök emlékezetének ápolása; és Pécsi L. Dániel jelképtervezése.
A Szent Korona másolatának jelenlétében zajlott ünnepségen részt vett Schmitt Pál volt köztársasági elnök és Makray Katalin, az Állatorvostudományi Egyetem zászlóanyja.
A Magyar Örökség Díj kitüntetettjeinek kiválasztása az alulról építkező demokrácia elvén és gyakorlatán alapszik: állampolgári jogon mindenkinek módjában áll díjra javasolni az általa érdemesnek tartott személyt, együttest, intézményt, teljesítményt. A Magyar Örökség Díj Bírálóbizottsága kizárólag az így beérkezett javaslatokból választja ki a díjazandókat. Évente négy alkalommal osztanak ki díjakat.
