Az Állatorvostudományi Egyetem idén 10. éve, 2024. március 21-én, az Erdők világnapján rendezi meg „A hazai vadegészségügy és vadgazdálkodás aktuális kérdései konferenciát”.
Magyarország erdei és vadállománya egy dinamikusan változó ökoszisztéma, amely számos kihívással néz szembe a klímaváltozás és az emberi tevékenységek következtében is. A változó klíma hatására egyes fafajok, mint a bükk, háttérbe szorulhatnak, míg más, mediterrán igényű fafajok előtérbe kerülnek, ez pedig minden tekintetben jelentős nyomást gyakorol az erdőgazdálkodásra új kihívásokat, de lehetőségeket is nyújtva.
Természetesen a vadállomány tekintetében is hasonló folyamatok figyelhetők meg. Ezek a változások egyes fajok számára előnyösek, míg másokat hátrányosan érintenek, ami egyfajta evolúciós változásként is tekinthető, de mindenképpen a biodiverzitás átalakulásához vezethet. Az invazív fajok, mint az aranysakál terjedése, valamint a klímaváltozásnak jobban ellenálló fajok, mint a vaddisznó populációjának növekedése új stratégiák kidolgozására sarkallja a vadgazdálkodókat.
Ezzel párhuzamosan az olyan betegségek, mint az afrikai sertéspestis és a madárinfluenza terjedése, komoly veszélyt jelentenek nem csak a vadállományra, hanem a háziállatokra (elsősorban haszonállatokra). Az ilyen típusú betegségek kezelése és a terjedésük megakadályozása kiemelt fontosságú az állategészségügyi hatóságok számára. De alapos szakmai felkészültséget igényelnek olyan komoly közegészségügyi kockázatot jelentő, kevésbé ismert megbetegedések is, mint a környező országok nem megfelelő vakcinázási programjai miatt hazánkban is ismét felbukkanó – főként a rókákat, de más kistestű ragadozókat is érintő – veszettség, amely akár állatról emberre terjedő vírus. Ugyanígy az alveoláris echinococcosis is, ami egy zoonotikus parazitózis. Az akár ember számára is veszélyes megbetegedés súlyos belsőszervi elváltozásokat okozhat. A parazita a gazdaszervezet (többek között a róka) bélsarával kerülhet a környezetbe, ahonnan más állatok, beleértve az embert is, felvehetik. Az ilyen típusú zoonózisok megelőzésére és kezelésére irányuló intézkedések közé tartozik a vadállomány ellenőrzése, bizonyos megbetegedések esetén az esetleges vakcinázás, de az egyik legfontosabb a kockázatokról és a fertőzés megelőzésének módjairól a lakossági ismeretterjesztés.
Az emberi tevékenység, mint a mezőgazdaság és az urbanizáció, szintén mélyrehatóan befolyásolja az élőhelyeket, megállíthatatlanul csökken a zavartalan élőhelyek mérete, szorongatva a vadon élő állatpopulációkat. Az élőhelyek csökkenése miatt akár egyes fajok a kihalás veszélyével néznek szembe, ami más fajok túlzott elszaporodásához is vezethet, de a vadállatok csökkenő élettere mindenképpen növeli az ember és a vadállomány közti interakciókat.
A vadászatra jogosultak és földhasználók között vitán felül a legnagyobb konfliktusforrás a vadkár. A vadkárok kezelése egy olyan komplex probléma, amely az agrár-, erdő- és vadgazdálkodás, valamint a jogi rendszer együttműködését igényli. A megfelelő vadgazdálkodási gyakorlatok és a vadkárok megelőzésére irányuló intézkedések, mint a vadriasztó rendszerek alkalmazása, elengedhetetlenek a helyzet kezelésében. Éppen emiatt a vadkárok felmérésének eljárásjogi szabályozása vagy ennek pontos ismerete alapvető érdeke mind a vadászoknak mind a gazdálkodóknak. Egyetemünk ebben is törekszik naprakész és hasznos szakmai tudással felvértezni a kollégákat, ezért idén májusban ismét vadkárbecslési szakirányú továbbképzést indít.
Azonban azt is fontos kiemelni: a megoldás részben az egyének tudatos magatartásában és a társadalmi szemléletváltásban rejlik, amely magában foglalja a fogyasztás (élelmiszerpazarlás) mérséklését, a természet védelmét. Együttműködés szükséges az állami szervek, a vadgazdálkodók, az erdőgazdálkodók és a civil társadalom között, hogy fenntartható megoldásokat találjanak a kihívásokra.
Összességében elmondható, hogy Magyarország erdeinek és vadállományának jövője szorosan összefügg a klímaváltozás hatásaival, az emberi tevékenységekkel, az állategészségügyi kockázatok kezelésével, de az állategészségügyi intézkedéseken túl, szükségesek környezetvédelmi és társadalmi tájékoztatási programok. Ez az integrált megközelítés, a tudatos tervezés és a különböző érdekcsoportok közötti együttműködés kulcsfontosságú a természeti erőforrások és a biodiverzitás megőrzésé érdekében.
Meghívó:
