A Fertőző Állatbetegségek, Antimikrobiális Rezisztencia, Állatorvosi Közegészségügy és Élelmiszerlánc-biztonság Nemzeti Laboratórium Járványügyi Munkacsoportjának célja egyes sertésvírusok hazai elterjedtségének és állományokon belüli fertőzésdinamikájának vizsgálata.

A munkacsoport célja megismerni a magyarországi nagylétszámú sertéstelepeken előforduló, elsősorban légzőszervi és szisztémás fertőzéseket okozó, újonnan felfedezett, vagy régebb óta ismert vírusok előfordulását és elterjedtségét, illetve állományon belüli fertőzésdinamikáját. Ennek keretében a Dr. Balka Gyula által vezetett kutatócsoport 27 hazai és két felvidéki sertéstelepről gyűjtött vérsavó-, rágókötél-, és herélésifolyadék-mintákat, különböző korcsoportba tartozó állatoktól. A széleskörű keresztmetszeti szűrővizsgálat keretében hazánkban egyelőre kevésbé kutatott vírusok, úgymint a sertéscirco- (PCV2–4), parvo- (PPV1–7) és parainfluenza-vírusok (PPiV–1), továbbá az atipikus sertés pestivírus (APPV) jelenlétét vizsgálták realtime PCR-módszerrel. Hazánkban és Szlovákiában is elsőként mutatták ki az APPV, PPiV és PPV5–7 jelenlétét. A PCV2 már egy hazánkban is régóta ismert, jelentős gazdasági károkat okozó vírus, míg a PCV3 egy újabban, 2016-ban azonosított vírus, amely az eddigi eredmények alapján reprodukciós, ill. szisztémás megbetegedést okoz. A PPV1 fertőzés a sertések szaporodásbiológiai megbetegedésének egyik leggyakoribb kiváltó oka világszerte. Az elmúlt két évtizedben ezen felül számos új parvovírus típust azonosítottak, amelyek kórtani szerepe egyelőre ismeretlen. A PPiV-1 vírusát 2013-ban azonosították először és feltételezhetően légzőszervi megbetegedést okozhat és társfertőzésként hozzájárulhat a sertések légzőszervi betegségkomplexének kialakulásához. Az APPV méhen belüli fertőződéskor okozhat reszketőkórt az újszülött malacok esetében, amely alultápláltsághoz/eléhezéshez vezethet. Az APPV első azonosítása óta egyértelműen bebizonyosodott, hogy a vírus világszerte elterjedt házisertés- és vaddisznóállományokban egyaránt.

Vizsgálataik során a PCV2-t a telepek közel felében (48%), a PCV3-t pedig 93%-ában azonosították. Az összes ismert sertésparvovírust (PPV1–7) sikerült kimutatniuk a vizsgált hazai sertéstartó telepeken, legalább egyféle mintatípus vizsgálata során. Az összes eddig vizsgált telep 93% -a volt pozitív legalább egy PPV-re, a legnagyobb prevalenciaértéket a PPV7 (77,8%) esetében figyeltek meg. A sertés-parainfluenzavírus-1 esetében 42%-os, az atipikus sertéspestivírus esetében pedig 67,8%-os prevalenciát állapítottak meg a vizsgált állományokban. Eredményeik alapján a vizsgált vírusok széles körben elterjedtek a hazai sertéstartó telepeken, amelyeken alapvetően tünetmentes állatok a fertőzés forrásai. Viszonylag újabb, költséghatékony, nem-invazív mintavételezési eljárás a rágókötelek és a herélési folyadékok vizsgálata is, amelyek alkalmasnak bizonyultak az említett vírusok állománybeli gyors szűrésére.

A projekt másik felében Nanopore alapú, ún. 3. generációs szekvenáló módszerrel vizsgálták egészséges és felső légúti/vagy hasmenéses tüneteket mutató sertések mintáiban vírusok és baktériumok előfordulását egy Gent központú nemzetközi együttműködés részeként. Ennek keretében egy klinikailag egészséges telepen 12 hétig követték nyomon 3 malac hetente vett orr- és végbéltampon-mintáiban az ott előforduló vírusok és baktériumok összetételét, miközben egy precíziós állat- és környezetmegfigyelő rendszerrel az ún. Healthy Climate Monitorral követték a fontosabb környezeti mutatókat (hőmérséklet, relatív páratartalom, CO2, NH3, légnyomás, porrészecskék, mozgás és megvilágítás stb.). Az állatok a 2–6. héten hasmenéses tüneteket mutattak, amely a metagenomanalízis alapján bakteriális eredetű lehetett, továbbá 6–10. hétig felsőlégúti tüneteket produkáltak, amely kiváltó oka valószínűleg Influenza A és sertés-parainfluenza-1 fertőzés lehetett. A hasmenéses megbetegedésben szenvedő állatoktól vett mintákban túlnyomó részt astro- és rotavírusokat találtak.

Balka Gyula, Igriczi Barbara, Dénes Lilla és Horváth Dávid Géza számos Q1 és D1 besorolású közleményben, a 2022-ben a genti Állatorvostudományi Egyetem által szervezett 12. Nemzetközi Állatorvosi Virológiai Kongresszuson (ESVV), továbbá a 2023-ban a 14. Európai Sertésegészség-ügyi Szimpóziumon (ESPHM) előadás és poszter formában mutatták be a kutatócsoport eredményeit.

A kutatócsoport hiánypótló munkát végez a hazai sertéstartó telepek vírusfertőzöttségének felmérésében és eredményeik útmutatást nyújthatnak a megfelelő diagnosztikai protokollok bevezetésében, továbbá felhívják a figyelmet a tünetmentes hordozók és a koinfekciók jelentőségére az összetett hátterű kórképek kialakulásában.