Az Állatorvostudományi Egyetem alapítása óta nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a nemzetközi tudományos vérkeringés aktív részese legyen. Nem volt ez másképp akkor sem, amikor a korszellem és a történelmi – politikai helyzet okán erre igencsak korlátozott lehetőségek adódtak. Ezért az állatorvos-világ akadémiai kooperációjának részeként a magyar állatorvosképző intézmény 1978-ban együttműködési szerződést kötött a Hannoveri Állatorvosi Főiskolával, ami kétoldalú hallgatói cseregyakorlatot is magába foglalt. Büszkék vagyunk, hogy ez az együttműködési szerződés és a hallgatócsere 45 év után, megszakítás nélkül ma is működik.

A budapesti campusra, az először 1978-ban érkeztek hallgatók, azonban ez még csak egyfajta próbaüzem volt és magyar hallgatói utazás nem követte. Az első valóban teljes program keretében 1979. februárjában nyolc hannoveri hallgató érkezett hat hetes cseregyakorlatra. A gyakorlat egy részét az egyetemi klinikákon, a másik részét vidéki állatkórházakban és mezőgazdasági nagyüzemekben töltötték és ezt persze némi országjárással is összekapcsolták. Ezt követően, az év májusában Papp Zoltán egyetemi adjunktus vezetésével az Egyetem öt hallgatója indult szintén hat hetes gyakorlatra Hannoverbe. A fennmaradó két helyet két fiatal oktatóval töltötték fel, akik így hat hetes hannoveri tanulmányi úton vehettek részt, bővítve oktatói-kutatói kompetenciáikat. A három hetes élelmiszerhigiéniai-, laboratóriumi- és élelmiszeripari üzemi gyakorlatot, három hetes járványtani diagnosztikai gyakorlat követett az út során. A megannyi gyakorlati program mellett a magyar hallgatók esetén is belefért némi országjárás is.

Ennek az első cseregyakorlatos csoportnak utolsó éves hallgatóként volt tagja Dr. Fodor László, az Egyetem Járványtani és Mikrobiológiai Tanszékének egyetemi tanára, aki 1997 és 2004 között külügyi rektorhelyettesként, illetve dékánhelyettesként a program felelőse lett. Az első út körülményeire és élményeire így emlékezett:

„Az 1970-es évek hangulatát nem egyszerű leírni, ez egy meglehetősen hidegháborús, feszült időszak volt. Európa két részét szögesdrót választotta el, a nyugatra utazás erősen korlátozott volt. A Szovjetunió akkor telepítette az SS-20-as rakétarendszert Kelet-Németországban, a két Németország határára olyan gépfegyvereket szereltek fel, amelyek automatikusan tüzeltek a hatókörükben lévő emberekre, és ekkor ez a két egyetem egy együttműködési szerződést kötött.

Nagyon nehezen tudom összefoglalni azt a többletet, amit ez a gyakorlat jelentett nekünk, beleértve mind a német, mind pedig a magyar hallgatókat. Mind a két csoport egy-egy más világot ismert meg. A németek először voltak egy keleti országban, közülünk többen először jártunk nyugaton. Megtapasztaltuk, hogy a propaganda állításaival szemben ugyanolyan emberek élnek a határ túloldalán. Mindenütt nagy szeretettel fogadtak bennünket. Az egyik német hallgató találóan fogalmazta meg: ő akkor értette meg igazán a vendégszeretet szó értelmét, hogy mit jelent az, hogy valakit minden érdek nélkül nagy szeretettel fogadnak. Számunkra, egy bezárt ország hallgatói számára nagy felismerés volt megtapasztalni, hogy a mi tudásunk semmivel sem kevesebb, mint a német hallgatóké.

Talán a két hallgatói csoport kedvező összetétele, talán mindkét csoport mély emberi és szakmai élményei adnak magyarázatot arra, hogy a cseregyakorlat lezajlása után is kapcsolatban maradtunk egymással először levelezés, majd pedig személyes látogatások formájában. A cseregyakorlat 25. évfordulója előtt, 2004-ben merült fel először, hogy ezt meg kellene ünnepelni. Az egykori német hallgatók eljöttek Budapestre, ahol az egyetem meglátogatása után még néhány kellemes napot töltöttünk együtt. Ezután ötévente felváltva Hannoverben és Budapesten találkozunk.”

Idén, 2024-ben az első csereprogram 45. évfordulóját egy három napos találkozóval ünnepelték, melynek középső napját, május 30-át az Állatorvostudományi Egyetemen töltötték a hajdani hallgatók. A delegációt Prof. Dr. Sótonyi Péter rektor fogadta, aki örömmel mutatta be az egyetem utóbbi 10 évének nagyívű fejlődését, de találkoztak az egykori gyakorlatvezetőkkel, megtekintették a Lógyógyászati Tanszék és Klinikát, a Haszonállat-gyógyászati Klinikát, valamint a Dóra Major Tangazdaságot Üllőn, ahol csak úgy, mint annak idején egy kis pihenés és szórakozás is tarkította a szakmai programot. A résztvevők nosztalgikus hangulatban idézték fel a régi emlékeket és nagy lelkesedéssel készültek az idei találkozó fénypontjára a fogathajtással egybekötött üllői vacsorára. Bár mindenki egyformán izgatottan várta, hogy összemérhessék ügyességüket a barátságos küzdelemben, mégis csak egy győztes lehetett.

Bár múló idő nyomását sajnos mindannyian érezzük – egyik csoport sem teljes már – de ezek a találkozók, a néhány napos közös program mindig visszacsalnak egy kicsit a hajdani első találkozás fiatalos lelkesedéséből és mementói a tudományos kíváncsiság és a mély emberi barátság erejének.