Hazánkban mintegy 27 kullancsfaj fordul elő. Általánosságban ezek szezonalitása igen eltérő: az Ixodes ricinus, a Dermacentor marginatus és a Haemaphysalis punctata főként tavasszal aktív, de van egy kisebb őszi csúcsuk is, míg a Dermacentor reticulatus előfordulási gyakorisága ősszel magasabb, mint tavasszal. Vannak hidegkedvelő, úgynevezett „téli kullancsok”, mint például a Haemaphysalis inermis, de vannak olyan fajok is, amelyek leginkább nyár elején aktívak. Ilyen többek között a Haemaphysalis concinna.
Fontos természetesen szót ejteni a jelenleg zajló klímaváltozás hatásairól. Részigazság, hogy a száraz nyarak miatt a hazai kullancsállomány fogyatkozik, északra tolódik. A kullancsok többsége nagyon érzékeny az őket körülvevő mikroklimatikus tényezőkre, beleértve természetesen a páratartalmat is. Ezért forró, száraz nyári napokon valóban nem kifejezetten aktívak, legtöbbjük ilyenkor az avar mélyén bújik meg. Természetesen vannak nagyon fontos kivételek, amelyek kedvelik az ilyen szélsőséges időjárást, mint a hazánkban fel-felbukkanó „csíkoslábú kullancs” (Hyalomma marginatum és Hyalomma rufipes), valamint a már viszonylag nagy számban elterjedt barna kutyakullancs (Rhipicephalus sanguineus). Érdemes azonban megemlíteni, hogy a telek enyhülése pozitív hatással van a kullancspopuláció fennmaradására. Általánosságban elmondható, hogy a kullancsok nem aktívak amikor a hőmérséklet fagypont alá csökken. Mivel a fagyos napok száma évről-évre kevesebb, megnő azoknak a késő őszi/ téli/ kora tavaszi napoknak a száma, amikor kullancsokra számíthatunk. Emellett az enyhe telek miatt a többnyire vadon élő gazdaállatok túlélési esélyei is jobbak, ezáltal nagyobb számban érhetőek el a gazdák a kullancsok számára.
Ránk, és háziállatainkra elsősorban két kullancsfaj jelenti a legnagyobb veszélyt, melyek egyben a leggyakoribbak is hazánkban. Egyikük a közönséges kullancs (Ixodes ricinus) a másik pedig a kutyakullancs (Dermacentor reticulatus). Fontos kiemelni, hogy mindkét faj az emberre is veszélyes (zoonotikus) kórokozókat hordozhat.
Közönséges kullancs (Ixodes ricinus): Számos emberre és állatra egyaránt veszélyes kórokozó közvetítője (továbbiakban: vektora). Hogy néhány példát említsek: kullancs-encephalitis (TBEV, hazai kutatások alapján a kullancsok 0,05-0,1%-a hordozza ezt a vírust, van ellene vakcina), Lyme-kór (Borrelia spp., ezt a kullancsok akár 40%-a is hordozhatja), a granulocitás anaplasmózis (Anaplasma phagocytophilum), illetve embereket és állatokat is megbetegítő Babesia fajok (Babesia divergens, Babesia microti. Valószínű, hogy a szintén zoonotikus Babesia venatorum közvetítéséért is ez a faj felel).
Ez a kullancs elsősorban erdőkben fordul elő, de nagy számban városi zöld területeken is előfordul, aktivitását tekintve elmondható, hogy 5-7°C-os talajhőmérséklet felett aktív. Diapauza megfigyelhető ennek a fajnak az esetében, így a téli hónapokban kis eséllyel találkozunk vele. Közép-Európában május és július között a legaktívabb. Ezt követően az aktivitása visszaesik (de nem tűnik el!), majd általában szeptemberben egy újabb csúcs jelenik meg. Mivel rendkívül érzékeny az alacsony páratartalomra, száraz, forró napokon aktivitása nagy mértékben lecsökkenhet.
Ezzel szemben a kutyakullancs, vagy tarka kutyakullancs (Dermacentor reticulatus) a hűvösebb hónapokat kedveli. Aktivitást figyeltek meg már 0,7°C-os levegő, illetve
-0,4°C-os talajhőmérséklet esetén is. Magyarországon aktivitási csúcsai a március-áprilisi, illetve a szeptember-októberi időszakokra tehetőek.
Ez a kullancsfaj elsősorban mezőkön, vízpartokon, utak mentén figyelhető meg, de ritkábban erdőkben is előfordul. Kiemelten fontos ez a kullancs a kutyatartók számára, hiszen ez a faj a Babesia canis vektora. Ez a kórokozó bár emberre nem veszélyes, a kutyákra annál inkább: magas lázzal, levertséggel, gyakran vérfogyottsággal, vérfestékvizeléssel, sárgasággal, olykor halállal végződő betegséget okozó parazita. Érdekesség erről az egysejtűről, hogy képes korábbi aktivitást indukálni a kullancsban, így elsősorban a vektor tavaszi szezonja az érintett (amikor a babéziózis a leggyakoribb), de természetesen egész évben érdemes figyelni állatainkra, és amennyiben tüneteket tapasztalunk, azonnal állatorvoshoz fordulni.
Az emberre veszélyes TIBOLA (kullancs okozta nyirokcsomógyulladás) közvetítéséért is ez a faj felelős.
Végezetül említést érdemelnek a hazánkban megjelenő invazív fajok is: A „csíkoslábú kullancs” (Hyalomma marginatum illetve Hyalomma rufipes) egyedei már évszázadok óta meg-meg jellennek hazákban, elsősorban az Afrikából hazánkba vándorló madaraknak köszönhetően. Ezek kifejezetten szárazságtűrő fajok, amelyek a félsivatagos, akár sivatagos területeket kedvelik. Ezen információk tükrében szinte adja magát, hogy majdnem kizárólag nyáron találkozhatunk kifejlett példányokkal. Méretüket tekintve nagyobbak, mint bármely másik hazai kullancs és máshogy is kerülnek a gazdára, mondhatni „lerohanják” azt. Kutatócsoportunk 2022-ben bizonyítékot talált a Hyalomma rufipes első hazai szaporodására, azonban a további kutatások arra utalnak, hogy az így létrejött populáció nem volt életképes. A Hyalomma marginatum viszont már endémiásnak tekinthető az Ibériai-félszigeten, Dél-Franciaországban, a Balkánon és Törökországban is. Jelentőségük elsősorban a zoonotikus Krími-kongói vérzéses láz vírusának (CCHFV) terjesztésében rejlik. A ritkán felbukkanó kullancsok ellenére a betegség hazánkban egyelőre nem terjedt el, jelenleg az emberi megbetegedés kialakulásának esélye Magyarországon elenyésző. Ennek ellenére, a média előszeretettel használja ezt a kullancsot és következetesen a betegséget szenzációhajhászat/pánikkeltás céljából, de egyelőre nincs ok az aggodalomra. Egyetemünk, és számos más kutatócsoport is rendszeres monitoring vizsgálatokat végez a hazánkba érkező és kifejlődő, esetlegesen szaporodó Hyalomma kullancsok számának és fajösszetételének felderítése érdekében.
A korábban említett barna kutyakullancs (Rhipicephalus sanguineus) az utóbbi években szinte a hazai fauna részévé vált, nagy számban fordul elő elsősorban a Duna mentén, de az ország más részeiből is érkeznek jelentések. Ez a kullancs a világ leggyakoribb kutyákon előforduló kullancsa, ez persze nem azt jelenti, hogy más állaton, esetleg emberen ne fordulna elő. Gyakran találkozhatunk vele házak falain. Egyes kutya babesiák vektora, ilyenek például: Babesia vogeli, Babesia gibsoni. Szintén ez a kullancs felel a kutyákat megbetegítő Hepatozoon canis terjesztéséért is. Különböző, esetenként zoonotikus baktériumok (Ehrlichia és Rickettsia fajok) közvetítője is lehet.
Védekezés
Fontos, hogy ne csak magunkat, de állatainkat is alaposan vizsgáljuk át a szabadban való tartózkodást követően. Elsősorban a lágy, meleg, erekkel jól átszőtt bőrterületekre (hajlatok, nemi szervek környéke, fejbőr) érdemes koncentrálni mind állatok mind emberek esetében, de természetesen nem csak itt fordulhatnak elő kullancsok! A kullancs eltávolítása ideális esetben csipesszel történik: a kullancs „fejének” (a bőrhöz legközelebb eső részének) megragadása után, egy határozott mozdulattal kell kihúzni azt. A közhiedelemmel ellentétben tilos különböző kemikáliákkal bekenni a kullancsot/gyufát égetni mellette stb., ugyanis ezek hányást indukálhatnak a kullancsnál, ami így további kórokozókat juttathat a szervezetbe. Fontos, hogy kullancs puszta jelenléte és a vérszívás ténye még nem jelenti orvosi ellátás szükségességét. Érdemes azonban elrakni a parazitát (alkoholba), vagy legalább lefotózni azt. Szintén ajánlott képet készíteni a csípés helyéről is, utóbbit elsősorban emberek esetén. Csípést követően megjelenő tünetek észlelése esetén (láz, levertség, ízületi fájdalmak, vándorló bőrpír (utóbbi állatokban ritka és nem látszik) stb.) azonnal orvoshoz/állatorvoshoz kell kell fordulni, akit tájékoztatni kell a kullancs csípés tényéről és idejéről. Az erre szakosodott szakemberek számára ilyenkor segítséget jelenthet a kullancs megléte.
A kullancs és egyéb külső élősködők elleni készítmények alkalmazásának fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Rendelkezésre állnak (a teljesség igénye nélkül) tablettás, rácseppentős, de nyakörves készítmények is. Ezek alkalmazásának módjáról érdemes állatorvossal konzultálni. Ez azért is fontos, mert a nem körültekintően kiválasztott készítmények akár mérgezőek is lehetnek bizonyos állatfajoka nézve, például a permethrin, amely macskák esetén rendkívül toxikus.
Szintén érdemes figyelembe venni, hogy a városi környezet sem feltétlenül jelent biztonságot a kullancsokkal szemben, sőt, saját kertünk sem. A városon belüli kullancsterjesztésért elsősorban kis/közepes testű emlősök (például sün és róka), valamint madarak felelősek. Éppen ezért érdemes odafigyelni rá, hogy az aljnövényzet mindig idejében le legyen nyírva, így a legtöbb hazai kullancs számára kertünk nem válik alkalmassá a túlélésre.
Az anyagot összeállította: Dr. Keve Gergő – ÁTE, Parazitológiai és Állattani Tanszék, HUN-REN–ÁTE
Klímaváltozás: Új Vérszívó Paraziták és Vector-borne Kórokozók Kutatócsoport