- szeptember 6.
Tisztelt Katalin Asszony, Miniszter Úr, Elnök Úr, Államtitkár Urak!
Mélyen tisztelt Ünnepi Tanácsülés, Kedves Jubiláló Kollégáim, Vendégeink, Oktatótársaim, Tanévkezdő Hallgatóink, Hölgyeim és Uraim!
237 éves Alma Materünk méltó ünnepe a mai nap, különösképpen az elsőéves állatorvos és zoológus hallgatóknak, akik most kezdik meg tanulmányaikat, és válnak egyetemi polgárrá. Soha nem volt ilyen magas a magyar, angol és német nyelvű állatorvos- és az angol nyelvű zoológusképzésre felvettek száma, mint idén. Minden bizonnyal jó érzés Önöknek, hogy egy nagy közösség tagjaivá válnak, ahol az 1800 hallgatónkból 1200, azaz a hallgatók kétharmada a világ 62 országából érkezett külföldi diák.
Az egyetemi éveiket ma megkezdő új diákjainkhoz szóló köszöntés előtt először a jubiláló diplomásokhoz fordulok.
Tisztelt Jubileumi Diplomások!
Az Állatorvostudományi Egyetem oktatói, kutatói és hallgatói nevében nagy szeretettel, tisztelettel, megilletődve köszöntöm Önöket – akik közül többen tanáraim, később kollégáim is voltak – Alma Materünk falai között, azon az ünnepélyes alkalmon, amelyen az 1954-ben végzettek rubindiplomát, az 1959-ben végzettek vasoklevelet, az 1964-ben végzettek gyémántoklevelet, az 1974-ben végzettek pedig aranyoklevelet vehetnek át.
Az elmúlt évtizedek sok változást hoztak, de Egyetemünk 237 éve töretlenül vallott alapelvei nem változtak. Célunk ma is az, hogy olyan állatorvosokat képezzünk, akik az állatorvosi hivatás bármely területén megállják a helyüket, váljanak olyan állatorvosokká, mint Önök. Az Önök élete, munkássága legyen példa elsőéveseink, ifjú kollégáink számára, mert áldozatvállalásuk, tudásuk, minden kisugárzásuk tovább hat. Így válik ez a nap a múlt és jövő generációinak közös ünnepévé, és bízzunk benne, hogy az ifjúság folytatja az Önök küldetését.
Tisztelt Jubilálók! Ezekben az ünnepélyes, megható pillanatokban nem feledkezhetünk meg azokról a kollégákról sem, akik Önökkel együtt kezdték meg pályájukat, esetleg még kérték is jubileumi oklevelük elkészítését, de sajnos már nem lehetnek velünk. Tisztelettel és kegyelettel emlékezzünk rájuk!
Kedves Vendégeink!
Az állatorvos közösségformáló szereplő, jelentős hatást gyakorol környezetére. A gazda, ha bízik állatorvosában, kikéri annak véleményét az élet egyéb kérdéseiben is, ami lehet családi, gazdasági probléma vagy akár a politika kérdései. Így az állatorvos a gyógyítás mellett sok szellemi értéket ad át, mert rendelkezik vele és kell, hogy rendelkezzék vele.
Közösségformáló hatása az állatorvosnak természetesen csak akkor van, ha a környezetét érdekli a véleménye, hiszen bíznak benne. Ennek a bizalomnak az alapja pedig a szakmai tudás, amit Alma Materünkben szereznek meg hallgatóink.
A gyökerek meghatározó szerepet játszanak az állatorvosi közösség identitásának alakulásában. Állatorvos elődeink emberi és szakmai nagysága, fáradhatatlan és kitartó munkálkodása kellett ahhoz, hogy mára az állatorvoslás elfoglalhassa méltó helyét a nagy presztízsű szakmák között. 1880-ban költöztünk jelenlegi – Steindl Imre által tervezett – Camupsunkra és itt állunk ma is.
Az oktatás és kutatás színvonalának fenntartása, bővítése és a nemzetközi rangsorokban történő előbbre lépésünk érdekében számos nagyberuházás is történt és történik. A Kormányzat támogatásának köszönhetően, a jövőben Campusunk még látványosabb fejlődésen megy keresztül, szinte teljesen megújul. Az építkezések első fázisa már megindult, a 145 éves épületeink teljeskörű rekonstrukciója során visszanyerik eredeti fényüket, és a legkorszerűbb műszerezettségű, felszereltségű modernizációt követően újra birtokba vehetjük tanszékeinket. Bízunk benne, hogy a kész tervek alapján folytatódhatnak a további fejlesztések is.
Patinás intézményünk az állatorvosképzés területén Európa egyik legjobbja, amit immár 4. alkalommal újra bizonyíthattunk a múlt évi európai akkreditációnk során. Mi ragaszkodunk a hagyományos tanításhoz, mert oktatásunk világszerte elismert, és példa értékű az állatorvos-képzésben. Ugyanakkor célunk az érzelmi kötődés kialakítása, a természetes gondolkodás megerősítése.
Kedves elsőéves Hallgatóink!
Az ősz első hónapja, szeptember, mindenkinek mást jelent. A népi kalendárium szerint szeptember Szent Mihály hava, de hívják őszelőnek, és a Földanya havának is, hiszen a mezőgazdaságban munkálkodóknak a betakarítás, a borászok számára a szüret időszaka. Ebben a hónapban, éppen a mai napon, szeptember 6-án ünnepeljük a világhírű magyar állatorvos professzor, Hutyra Ferenc 164. születésnapját.
Nekünk, állatorvosoknak, az Állatorvostudományi Egyetem oktatóinak és hallgatóinak a szeptember a szakma megújulásának ünnepe. 237 esztendeje minden ősszel összegyűlünk, és méltóképpen fogadjuk azokat az elsőéves hallgatókat, akik – hitünk szerint – hamarosan az állatorvos társadalom aktív tagjaiként hivatásunk hírnevét fogják öregbíteni szerte a világban.
Mindenekelőtt közvetlenül Önökhöz, kedves hallgatóinkhoz szólok. „Az élet rövid, (…) az alkalom múlékony, a kísérletezés veszélyes, a döntés nehéz.” Nem mástól származnak ezek a mély gondolatok, mint Hippokratész ókori görög orvostól, akit az orvosi etika atyjának tartanak. Kedves hallgatók, „az élet rövid”, és Önök mégis úgy döntöttek, hogy az állatorvoslásnak szentelik éveiket.
„Az alkalom múlékony”, de Önök éltek a lehetőséggel, jelentkeztek, és – az ismét igen magas ponthatár dacára – felvételt nyertek nagy múltú intézményünkbe. „A kísérletezés veszélyes”, mondja Hippokratész, és Önök mégis sok-sok kockázatot fognak vállalni tanulmányaik során, hogy számtalan kudarc után végül a legmegfelelőbb döntéseket hozzák. „A döntés pedig nehéz”. Nehéz, mert felelősséggel jár. Nehéz, mert életek fognak múlni rajta. Nehéz, mert ha könnyű lenne, nem töltenének az állatorvosok hosszú-hosszú éveket tanulással és gyakorlással, és nem kellene számtalan nehéz próbatételt leküzdeniük, mire megkapják diplomájukat. Nehéz, mert ez a diploma csak a belépő ahhoz, hogy újfajta kihívások végtelen hosszú sorával szembesüljenek.
Ha ennyi a nehézség, veszély és felelősség, és rövid az élet, miért éri meg mégis gyógyító pályára lépni? – kérdezhetnék Önök. A választ szintén Hippokratész adja meg, amikor úgy fogalmaz: „az élet rövid, de a művészet végtelen”. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szeretném felhívni a figyelmüket az orvoslás és az állatorvoslás egy méltatlanul ritkán emlegetett aspektusára, méghozzá arra, hogy a gyógyítás és a művészet az emberiség egész történelme során kéz a kézben járt. Az állatorvostörténelem, a maga számos sokoldalú géniuszával szintén arra tanít, hogy az emberi szellem e két, látszólag nagyon különböző megnyilvánulása, az orvoslás és a művészet a gyógyító tevékenységek során szorosan összeforr. Nincsen két egyforma alkotás, mint ahogy nincsen két pontosan egyforma tünetegyüttes vagy beteg állat sem. Minden helyzet, minden betegség, minden gyógyulás egyedi és megismételhetetlen – akár egy csodálatos festmény vagy egy vers, amelynek sorai beleégnek az ember lelkébe.
Míg az elméleti tudomány egzakt és objektív, a tudomány a gyakorlatban, valós élethelyzetekben, az állatorvos és a beteg állat találkozásakor szubjektívvé válik. A gyógyítás során ugyanúgy teret kap az ötlet és az inspiráció, akár bármely egyéb alkotási folyamat során.
Azt, hogy az orvoslás művészet, már az ókorban is felismerték. „Vates et medici unus Apollo favet”, vagyis „költőknek és orvosoknak egy a pártfogója, Apolló”. A Napisten, Apolló a görög mitológiában nem csupán egészséget és betegséget szórt szét tüzes nyilaival, hanem a művészetek istennőinek, a Múzsáknak is vezetője volt. A Múzsáknak szentelt csarnokok, a Múzeumok évezredek óta a tudomány céljait is szolgálják. Leonardo da Vinci, az olasz reneszánsz zsenije a XV. század végén olyan rajzokat készített, amelyek egyrészt elképesztő anatómiai tudásról tettek tanúbizonyságot, másrészt nagyon magas művészi értékkel is bírtak. Rembrandt festményeinek megrendelői jelentős részben orvosok voltak, a XVI. század egyik híres bolognai doktora pedig gyógyító tevékenységéért cserébe, tiszteletdíjként Raffaello festményét, a ’Keresztelő Szent János’-t kérte. Nietzsche szerint az esztétika nem más, mint alkalmazott élettan, vagyis az egészség szép, és a szépség maga az egészség. A sor a gyógyítás és a művészet termékeny szimbiózisáról a végtelenségig folytatható.
Neves, nagy tudású állatorvosaink közül sokan az állatorvoslás művészetén kívül egyéb művészeti ágakban is jeleskedtek. De büszkeséggel tölti el szívünket számtalan kiváló állatorvos sportolónk világraszóló sikere is. Külön is szeretném kiemelni és Önök elé példaként állítani három sportolónkat, olimpiai- és világbajnokainkat, akik a Nemzet Sportolója kitüntetés birtokosai.
Ez azt jelenti, hogy a Nemzet Sportolóinak egy negyede állatorvos: Faragó Tamás, Magyar Zoltán, Wladár Sándor.
Az orvoslás és a művészet gyümölcsöző együttműködését a legfrissebb tudományos kutatások is megerősítik. Azok az orvostanhallgatók, akik akár csupán élvezői, akár művelői is valamely művészeti ágnak, empatikusabb, érzékenyebb, és összességében alkalmasabb gyógyítók lesznek, mint ugyanolyan szakmai felkészültségű társaik.
Ne csak gondolatokat vegyenek át, hanem önállóan gondolkodni is tanuljanak meg. A szakterületükön ne csak azt tanulják meg, amit tanítanak, ne csak szakemberek legyenek, hanem egész emberek. A szaktudásuk mellett általános műveltségre és egészséges világnézetre is szükség van. Ez biztosítja a szélesebb látókört, ez óvja meg Önöket az egyoldalúságtól.
A fejlődésnek egyik döntő tényezője a társadalom kulturáltsága. Ahhoz, hogy az Önökre váró versenyben helyt tudjanak állni, sokoldalú és magasszínvonalú ismeretekre van szükség. Ugyanakkor szembe kell nézniük a világunkban lévő morális zűrzavarral is, szerencsétlen dolog az erkölcsi normák, szellemi értékek alábecsülése. Az alkotómunka, a felkészültség alapján a szellem és erkölcs világában kezdődik és tudatos tevékenység eredményeként valósul meg.
„Az igaz túléli a múlandót.”
Éppen ezért fontos, hogy megőrizzük lelkiismeretes tanáraink, tudósaink emlékét, különösen a mai időkben, amikor az általános erkölcsi romlás és rombolás zavaros hullámai már az egyetem kapuján is átcsapnak.
Amikor sokszor semmitmondó cikkek és előadások, valamint zavaros gondolatokra épített elméletek megtévesztő serege hagyja el a szaksajtót.
Erről Zimmermann Ágoston professzor már 80 évvel ezelőtt, a Természettudományi Társulat 1941-ben tartott elnöki megnyitóján ma is érvényes, sőt ma sokkal aktuálisabb szavakkal így szólt: „A fantázia nem egyszer elragad egyeseket, népszerűségre törekedve felületes, hazárd gondolatokat vetnek fel és félrevezetik a tájékozatlanokat. A tömeg könnyen hisz azoknak, akik sokat sürögnek-forognak körében és olykor meg nem engedett eszközökkel, alantos fogásokkal dolgoznak.”
Megkülönböztetett szeretettel köszöntöm idegennyelvű hallgatóinkat!
Önök nemcsak családjuktól távol, de egy idegen országban, hazájuktól eltérő kulturális közegben kezdik meg tanulmányaikat, a hivatásuk gyakorlásához szükséges ismeretek elsajátítását. Ezért külön elismeréssel vagyok Önök iránt. Egyben bíztatom is Önöket, hogy az állatorvos-tudomány mellett éljenek a világváros Budapest által nyújtott lehetőségekkel, ismerkedjenek meg hazánkkal. Budapest mellett ismerjék meg országunk történelmét, gyönyörű vidékeit, hagyományait, kultúráját és őrizzék meg legjobb emlékezetükben.
Kedves Ifjú kollégáim!
Mai világunk a sokoldalúságról, a rugalmasságról és sajnos az időhiányról szól. Mégis azt kérem Önöktől, sose feledkezzünk el azokról, akikért és amikért élni érdemes, és időnként álljunk meg egy pillanatra. Az új tanév kezdetekor közös alkotásra szeretném hívni Önöket. Végezzük munkánkat a lehető legnagyobb komolysággal és szakmai precizitással, de adjunk teret a jól végzett munka felett érzett diadalnak is. Hallgassunk zenét, hogy jobban ráhangolódhassunk az élet szimfóniájára. Olvassunk verseket, hogy érezzük a kimondott és a leírt szavak erejét. Élvezzük a képzőművészetek változatosságát, hogy sose felejtsük el: ha egy probléma egyik megközelítésből megoldhatatlannak bizonyul, éppen ideje nézőpontot váltanunk. Az Állatorvostudományi Egyetem nevében megígérhetem Önöknek: mindent meg fogunk tenni, hogy tanulmányaikat Budapesten a legjobb szakmai kezekben, inspiratív és szép környezetben, önállóságot tanulva folytathassák. Hogy az Önök és oktatóik kemény munkájának eredményeképpen az állatorvosi szakma hivatássá, a hivatás pedig művészetté válhasson.
Kívánom, hogy sose hiányozzon Önökből a cselekvő szeretet, a jövőbe vetett bizalom és összefogás ereje. Önöknek feladata és kötelessége is a természet törvényeinek nemcsak betartása, de maradéktalan érvényre juttatása és betartatása is. Ha a szív, a hit, az akarat, a munka, a vágy és a tudat összeadódik, meglesz a győzelem. Tanulmányaik során megszerzett tudásuk révén váljanak szakmailag nagyon jól felkészült, emberi hitéből fakadóan cselekvő, példaadásra alkalmas, Nemzetünk jelenét és jövőjét szem előtt tartó becsületes, hazájukhoz hű értelmiséggé.
Mindehhez kérem az Isten áldását.
A fenti gondolatok jegyében a 238. tanévet megnyitom.