Az ősz beköszöntével egy különleges természeti jelenségnek lehetünk fültanúi, amely a magyar erdők egyik legjellegzetesebb eseménye: a szarvasbőgés. Ez nemcsak a természet szerelmeseit, de az alkalmi kirándulókat is vonzza, ezért fontosnak tartjuk, hogy egy kis betekintést nyújtsunk az erdők világába.

A szarvasbőgés valójában a szarvas nász időszakát jelenti. Szeptembertől körülbelül október közepéig a bikák a hangjukkal hirdetik, hogy az uralmuk alatt álló területen készen állnak a párzásra. Háremük általában 6-10 szarvastehénből áll.  A szarvastehenek figyelmét felkeltő hang egyben a rivális bikák elriasztását is szolgálja. A bőgés azonban nem mindig elegendő a kihívók elkergetésére, így gyakoriak a hímek közti látványos összecsapások is. Így bár a szarvasbőgés egy varázslatos természeti élmény, nem árt az óvatosság. A természet ezen érdekes momentumát a legbiztonságosabb szervezett túrákon megfigyelni, ahol szakértők (erdészek, vadászok, természetvédelmi szakemberek) vezetésével figyelhetjük meg az állatokat. Fontos tudni, hogy a szarvasbikák ebben az időszakban fokozottan védik a területüket, ezért extrém esetekben támadhatnak is, ha fenyegetve érzik magukat. Érdemes tehát távolságot tartani és nem eltérni az erdei utaktól.

A természetvédelmi területeken az erdőgazdálkodás és a vadgazdálkodás mellett természetvédelmi prioritások is érvényesülnek, így fontos, hogy tiszteletben tartsuk a természet rendjét. Figyeljünk továbbá, hogy ebben az időszakban más vadászható állatok, például vaddisznók is aktívak, így ha túrázás közben vadállattal találkozunk, a legfontosabb, hogy ne essünk pánikba. Nyugodt mozdulatokkal távozzunk a helyszínről és semmiképpen se próbáljunk meg közeledni hozzá.

Az utóbbi években Magyarországon -különösen az Északi-középhegység és a Dél-Dunántúl területén – növekvőben van olyan nagyragadozók, mint a farkas (Canis lupus) és az aranysakál (Canis aureus) populációja. Ez magával hozhatja az úgynevezett „néma bőgés” jelenségét is, hiszen a szarvasok egyes területeken kevesebb hangot adnak ki, hogy ne hívják fel magukra a ragadozók figyelmét.

Magyarországon a vad- és erdőgazdálkodás több évszázados hagyományra tekint vissza és lényegében az ország teljes területére kiterjed. Elődeink a külföldi rossz gyakorlatok következményeit hamar felismerve, történelmi léptékben korán kialakítottak olyan rendszert az erdeink védelmében, melynek következtében jelenleg Magyarországon kimondottan nagy a gímszarvas populáció. Ez persze örömteli, hiszen a természetes környezet gazdagságát jelzi, azonban a túl magas egyedszám megdöbbentően nagy problémákat is okozhat. A túlzott szarvasállomány ugyanis a mezőgazdaság mellett az erdőkben is súlyos vadkárokat okozhat, különösen a fiatal fákban, amikor a rügyeket leharapják. Ráadásul az egyes területek alapvetően is eltérő vadeltartó képességgel bírnak, így a hazai szarvaspopulációk folyamatos szabályozására van szükség. Ez hazánkban szigorú szabályok és komoly szakmai érvek mentén valósul meg. Az erdészeti-, vadászati- és természetvédelmi szervezetek közösen dolgoznak azon, hogy Magyarországon minél több erdőjáró hallhassa még nagyon sokáig a természet varázslatos hangjait.