Az őszi erdők mélyén sétálva sok különös hangra lehetünk figyelmesek, amelyek az élet állandó körforgását jelzik. Egy közülük a dám bikák mély torokhangú bőgése vadásznyelven a barcogás. Hangzása ugyan kevésbé harsány, mint a gímeké, de enyhébb hangon is hasonló szenvedéllyel hívják a teheneket, tartják távol vetélytársaikat és az erdő csendjében ugyanolyan lenyűgöző hallgatni.

A dám szarvast (Dama dama) az 1800-as években vadászati célokból telepítették Magyarországra és azóta stabil, vadgazdálkodás által felügyelt populációkat alkotnak hazánkban. Bár eredetileg nem őshonos, az évszázadok során kiválóan alkalmazkodott a Kárpát-medence kínálta viszonyokhoz. A legjelentősebb populációja az Alföld déli részén és a Dunántúl erdeiben van jelen.

A két nagytestű, hazánkban is gyakori szarvasfaj között nem csak méretük és szőrzetük mintázata okán, de vehemenciájuk miatt is fontos különbséget tenni. A gímszarvas (Cervus elaphus) erőteljes bőgése főként a szeptemberi erdő csendjét veri fel és gyakran heves összecsapásokkal jár, ezzel szemben a dám szarvasok barcogása október közepén-végén éri el csúcspontját és bár a harcok itt sem ritkák, sokszor inkább szimbolikus küzdelmek ezek. A dám bikák emellett minden évben új, lapát szerűén kiszélesedő, koronaként ékeskedő agancsot fejlesztenek. Ezzel és egy talajba kapart sekély gödörnél („barcogóteknőnél”) kiadott bőgéssel nyerik el a tehenek tetszését. Ezt megfigyelni pedig hatalmas élmény minden kiránduló számára.

A kirándulások páratlan lehetőséget adnak arra is, hogy megfigyeljük a természet egyéb csodáit, azonban ahogy a gímek, úgy a dámok megfigyelése esetén is fontos kiemelni, hogy októberi erdő tele van élettel, ezért a természetet járva fontos, hogy tisztelettel és óvatosan viselkedjünk. A szarvasok mellett ugyanis a vaddisznók is egyre aktívabbak ezidőtájt, nekik is közeledik a nász, a búgási időszak. Bár a találkozások ritkák, az anyakocák a süldővé serdült malacokkal szemben rendkívül védelmezők lehetnek, ezért mindig jó elővigyázatosan mozogni az erdőben. A jó hír viszont, hogy a ritkuló lombok között a rókák, az őzek és a különböző madárfajok, például a ragadozó madarak ilyenkor szintén könnyebben megfigyelhetők.

Bármilyen céllal is járjuk az erdőt egy pillanatra se feledkezzünk meg arról, hogy mi csak vendégek vagyunk.