Az Állatorvostudományi Egyetem nem csupán hazai, de a nemzetközi tudományos közösségben is elismert intézmény. Oktatóink aktív kutatói tevékenysége kiemelt jelentőségű az egyetem számára, hiszen kutatásaik révén nemcsak a hallgatók számára biztosítanak naprakész tudást, hanem a tudományterületük és intézményünk fejlődéséhez is aktívan hozzájárulnak.

Az egyetem Zoológiai Tanszékének tudományos főmunkatársa, Dr. Szűts Tamás nemrég tért vissza egy madagaszkári expedícióról, amelynek célja az esőerdei ugrópókok tanulmányozása és új fajok felfedezése volt. Bár első hallásra talán nem tűnik kézenfekvőnek, hogy miért fontos ugrópókokat kutatni, oktatónk rávilágított ennek jelentőségére: „Az ugrópókok tanulmányozása segíthet megérteni az evolúció működését, és számos új információval szolgál, ami a tudományos fejlődés alapja és nélkülözhetetlen az élővilág működésének mélyebb megértéséhez” – mondta.

Az ugrópókok nagyon különleges helyet foglalnak el a pókok világában. Bár viszonylag fiatal családnak számítanak (mintegy 60 millió éve alakultak ki), mégis ők rendelkeznek a legtöbb fajjal a pókok közül. Ez részben kiemelkedő látásuknak köszönhető – a négyrétegű retinájuk kiváló felbontóképességet biztosít számukra és vakfolt nélküli, szemben például az emberi szem ideghártyájával. Kiváló vizuális információfeldolgozásuk lehetővé teszi, hogy több, összetett zsákmányszerzési stratégiákat használjanak, ami igen meglepő gombostűnyi méretű agyuk tekintetében. Ha megértenénk például azt, hogy ilyen mennyiségű információ feldolgozása hogyan lehetséges ilyen kisszámú neuronból álló agy segítségével az az alkalmazott tudományok számára is forradalmi változásokat jelenthetne.

Ez az expedíció nem egy hirtelen ötlet eredménye volt. A világ egyik legismertebb ugrópók taxonómusa és rendszertankutatója, Dr. Wayne Maddison invitálta a közös munkára egyetemünk munkatársát. Közösen írtak egy könyvfejezetet az elmúlt évtized ugrópókok rendszertani változásairól, és a munka során derült ki a madagaszkári ugrópókok fontossága és a rendelkezésre álló példányok csekély száma. Az expedíció során szerzett tapasztalatok és a Madagaszkáron gyűjtött példányok, és természetrajzi adatok kulcsfontosságúak ennek az izgalmas és fontos pókcsoport megértésében.

Fontos tudnunk, hogy Madagaszkár az evolúcióbiológusok „Noé bárkája”, mivel itt olyan fajok is megtalálhatók, amelyek a világ más részein már kihaltak. A kutatócsoport úti célja az északkeleti Masoala Nemzeti Park volt, amely méretét tekintve körülbelül fele akkora, mint Csongrád-Csanád vármegye, de rendkívül ritkán lakott, és kevéssé bolygatott terület, ezért számos egyedi ugrópókfaj otthona. Madagaszkáron az ugrópókok különböző csoportjai megannyi különböző mikrokörnyezethez alkalmazkodtak, ami új fajok kialakulásához vezetett. Ez az evolúciós folyamat az adaptív radiáció és a lényege, hogy egy ősi közös őstől a környezethez igazodva sokféle és változatos fajok alakulnak ki.

Az expedíció során több száz ugrópókpéldányt gyűjtöttek be, köztük olyan fajokat, amelyek korábban csupán néhány (olykor egy!) példány alapján voltak ismertek. A pókokat élve gyűjtötték be, hogy a tengerparti táborhelyen tanulmányozhassák és fotózhassák őket. Alapos dokumentálás után egyes példányokat elengedtek, míg másokat genetikai és morfológiai vizsgálatokra használtak fel.

Az expedíció több érdekes felfedezést hozott. Bár a fontos eredmények (a molekuláris vizsgálatok és elemzések) még hátra vannak, számos érdekes megfigyelést tettek a kutatók. Az egyik, a nappal aktív ugrópókok egyes fajainak hímjei védőhálót készítenek maguknak és egy nősténynek is – az ugrópókok hálókészítése amúgy is ritkaság — és ebben közösen töltik az éjjelt. A másik meglepő felfedezés, hogy az ősi ugrópókok egy csoportja a pókoknál is meglepően fejlett utódgondozással rendelkezik: negyedik vedlés utáni fiatal pókokat láttak egy óvóhálóban, a nősténnyel együtt – amely eddig nem ismert viselkedés az ugrópókok körében.

Az expedíció során gyűjtött anyagok feldolgozása és eredményeik publikálása azonban hosszú folyamat. A kutatók először azonosítják és leírják a fajokat, majd tudományos cikkeket írnak eredményeikről. Az első publikációk már a következő év elején megjelenhetnek. Emellett az utazás apropóijául szolgáló könyvfejezet is készül.

Hosszútávú hatásait tekintve az ugrópókok kutatása nemcsak az evolúcióbiológia számára fontos, hanem gyakorlati hasznuk is lehet. Ahogy a cikk elején említettük, a látásuk kapcsán elképzelhető akár, hogy a jelenlegi alapkutatásra épülő további vizsgálatok fejlesztéseket hozhatnak a robotikában, de köztudott, hogy a pókméreg is óriási potenciállal bír. A világon jelenleg is több rákellenes kutatás központjában áll ezek mesterséges előállítása és hatékonyságmérése. Ez a munka tehát nem csak a tudományos közösség számára értékes, ráadásul hallgatóink képzésében is fontos szerepet játszik. A hallgatók maguk is részt vehetnek az expedíció anyagának feldolgozásában, az adatok értelmezésében és következtetéseket vonhatnak le, így sokuk már egyetemi éveik alatt publikál tudományos cikkeket. Az Állatorvostudományi Egyetem kutató zoológus képzése így nem csak elméleti tudást ad, hanem valódi kutatói tapasztalatot is. Az olyan expedíciók, mint ez a madagaszkári, inspirálják a jövő tudósait, és hozzájárulnak ahhoz, hogy egyetemünk a zoológiai kutatások élvonalában maradjon.