Az öbölmenti országok közül az egyik legészakibb Kuvait, ami kis alapterülete ellenére a legértékesebb valutával bír. Az országot Dr. Sós Endre és Dr. Gál János kereste fel egy rövid, a madárfaunára vonatkozó adatgyűjtés céljából.

Az országba való belépés, de a kilépés sem egyszerű. A reptéren csak biometriai adatok (mind a tíz ujj lenyomatának, az írisznek a scanelése és az arc két irányú felvétele) rögzítése után lehet elviekben belépni. Esetünkben az ujjlenyomatok scanelése után be is engedtek, de ez is több mint 1 óra várakoztatás után történhetett meg. Na, ennek meg is lett a böjtje a kilépésnél. Addig nem engedtek át a határon, míg a hiányzó biometriai adatainkat nem rögzítették. Az írisz scaneléshez, ami hát nem a leggyorsabban zajlott, közel másfél órát kellett sorba állni és még ezt követte az útiokmányok ellenőrzése és a biztonsági kapu. Az is meglepő volt, hogy a reptéri biztonsági kapuban történő ellenőrzést közvetlen a repülőre való felszállást megelőzően is egy biztonsági ellenőrzés (sokkal szigorúbb, mint a reptéri belépésnél az volt) követett. Úgy gondoljuk, hogy érdemes bőséges időkeretet hagyni a reptéren a kilépés lebonyolításához.

A Kuvaitba való belépés után már azért gördülékenyebben ment minden, bár „fizetni is rendesen” kellett érte. Az éjszakai megérkezés látványa lenyűgöző volt, amit a nap fénye kicsit árnyalt (1-2. ábra). A sajnos hulladék kezelés nem a legerősebb az országban. Viszont az emberek kedvesek, a közbiztonság tapasztalatunk szerint jó. Reggel megérkezett szakértő madarász kollegánk, aki kuvaiti polgár révén jó helyismerettel kalauzolt minket a madarak megfigyeléséhez alkalmas élőhelyekre. Az angol nyelven kívüli közös nyelvünk, az ornitológia gyorsan oldotta a bizonytalanságunkat ebben az országban. A program alatt több élőhelyet is felkerestünk, ahol a helyi madár fauna mellett a telelő fajok is megfigyelhetők.

1. ábra: Éjjeli kilátás a Perzsa-öbölre

2. ábra: Nappali kilátás a Perzsa-öbölre

Elsőként a kuvaiti egyetem hatalmas zöld felületet alkotó parkjában vettük számba a megfigyelhető fajokat. Megjegyezzük, hogy a kísérőnk – aki hivatását tekintve egyetemi oktató volt – szerint Kuvaitban nincs állatorvosi képzés. A park területén figyeltük meg a selyemgébics (Hypocolius ampelinus) (3. ábra) egy vegyes ivarú madarakból álló kisebb csoportját, ami telelővendég, illetve költ is az országban, és télen a pálma termését fogyasztja. Egyébként ez a faj a mi egyetemünk parkjában időszakosan, az inváziós években akár nagyobb számban időző csonttollú (Bombycilla garrulus) közeli rokona.

3. ábra: Selyemgébics (Fotó: Dr. Sós Endre)

A nap folyamán több, az urbanizációtól távolabbi lelőhelyet is meglátogattunk. Így a „Jahra Pool Reserve” és az „Al Liyah Reserve” egyébként csak engedéllyel felkereshető területein is szerencsénk volt megfordulni kísérőnk jóvoltából. Az előbbi területen vizes élőhelyek (4. ábra) is voltak, ahol közönséges fajok mellett kanalas réce (Anas clypeata) csapatot, különböző parti madarakat, fekete sast (Aquila clanga), a helyi faunához tartozó jégmadarat, a barna halkapót (Halcyon smyrnensis), a brakkvizes részeken rózsás flamingókat (Phoenicopterus roseus) láttunk. Az „Al Liyah Reserve” területen több sivatagi pacsirta fajt láttunk, de érdekes élőhelyfejlesztési törekvést is megfigyelhettünk. Itt mesterséges itató kialakítása mellett egyes fajok fészkelését támogató építményt is kialakítottak.

4. ábra: Nagyobb kiterjedésű víztükör

Egy, a város határában levő sziklás élőhelyen (5. ábra) több hantmadárfajt, így a koronás hantmadarat (Oenanthe leucopyga) (6. ábra) is sikerült lencsevégre kapni. Visszatérve Kuvait városba (7. ábra), még néhány, a régióban gyakori madárfajjal találkoztunk, így pálmagerléket (Streptopelia senegalensis) is láttunk, amely madarak szinte mindenhol jelen voltak.

5. ábra: Sziklás élőhely

6. ábra: Koronás hantmadár (Oenanthe leucopyga) (Fotó: Dr. Sós Endre)

     

7. ábra: Kuvaiti egyetem parkjában, mintegy zöld oázisban is van látnivaló. Dr. Sós Endre selyem gébicset keres

Az adatgyűjtő megfigyelésünk a nap végére, több mint 40 fajt tartalmazó listával és Kuvaitról sok érdekes tapasztalattal zárult. A „Jahra Pool Reserve” területén többek között tamariszkuszposzátát (Sylvia mystacea), az „Al Liyah Reserve”-ben pedig sivatagi poszátát (Sylvia nana) láttunk. Az előbbi 2024-ben, gyűrűzés során került meg először Magyarországon (Szeged környékén), az utóbbi – reméljük, hogy már nem sokáig – még nem fordult elő hazánkban.