Az Állatorvostudományi Egyetemen folyó kutatások nemcsak az állatorvosi gyakorlatot formálják, hanem a biológia, az ökológia és a genetika határterületein is érdekes eredményeket hoznak. Dr. Szabó Krisztián az Állatorvostudományi Egyetem Zoológiai Tanszékén a Molekuláris Ökológia Kutatócsoport tagjaként olyan vizsgálatokat végez, amelyek a laborból segítik a populációgenetikai alapkutatásokat, a biológiai sokféleség megőrzését vagy akár a veszélyeztetett fajok védelmét.

A molekuláris ökológia egy olyan tudományterület, amely az ökológia és a genetika metszetében helyezkedik el és lehetőséget ad arra, hogy ökológiai kérdéseket a modern molekuláris módszerek segítségével jobban meg tudjunk válaszolni. A kutatócsoport különféle állatfajokon végez széles körű vizsgálatokat. Egyik legújabb projektjük Magyarország egyik legveszélyeztetettebb hüllője, a rákosi vipera védelmét célozza. Populációgenetikai elemzésekkel próbálják meghatározni, hogy az ex-situ tenyésztett egyedek mennyire sikeresen integrálódnak vissza a vad populációkba. Emellett számos más kutatási projektben is részt vesznek. A parlagi sasok egyedi azonosítása például segít megállapítani a populáció genetikai sokféleségét, stabilitását és migrációs mintázatait, de a bikapókok rendszertanának és a cinegék ivararányának elemzése is rendkívül érdekes és hasznos eredményeket hozott.

A kutatócsoport munkája során a DNS-ből nyert információkat használják, hogy pontosabb képet kapjanak a vizsgált fajok, populációk vagy egyedek bizonyos jellemzőiről. Mintavételezést követően a laboratóriumi elemzések során különböző technológiákat alkalmazva vizsgálják az egyedek genetikai állományát. A kutatások során a genom elemzése lehet célzott vagy átfogó jellegű, a vizsgálat céljától függően. Az ilyen elemzések alapján megállapítható például, hogy egy adott egyed pontosan milyen fajba tartozik, vagy mi az ivara. Megállapítható, hogy egy populáció mennyire diverz, milyen rokonsági kapcsolatban állnak egymással az egyedek, és hogy milyen hatások érhetik őket a környezetükben, de lehetővé teszi a populációk közötti genetikai különbségek feltárását is. Az adatok értelmezése során olyan következtetéseket vonnak le, amelyek gyakorlati természetvédelmi intézkedéseket segíthetnek elő. Például egy veszélyeztetett faj esetében kideríthető, hogy

szükség van-e mesterséges génkeveredésre az állomány genetikai egészségének fenntartása érdekében, vagy hogy az egyes egyedek szaporodása milyen sikerességgel járul hozzá a populáció fennmaradásához. Az egyre fejlettebb technológiák

lehetővé teszik azt is, hogy ne csupán néhány gént, hanem teljes genomokat elemezzenek. A kutatócsoport jelenlegi fejlesztési iránya a nagy áteresztőképességű szekvenálási technológiák (HTS) bevezetése, amely a bioinformatikai elemzésekkel együtt lehetővé teszi a molekuláris ivarmeghatározást megkönnyítő markerek kifejlesztését egzotikus hüllőknél és kétéltűeknél. Az ilyen molekuláris vizsgálatok tehát nemcsak a tudományos kérdések megválaszolására adnak lehetőséget, hanem a vadbiológia és a fajmegőrzés gyakorlati oldalát is segítik.

A kutatócsoport folyamatosan keresi az új kutatási lehetőségeket és nemzetközi együttműködéseket, hogy hozzájáruljanak a biodiverzitás megőrzéséhez. Dr. Szabó Krisztián és kollégái munkája ékes példája annak, hogy a korszerű molekuláris módszerek hogyan segíthetik mind az alapkutatást, mind a gyakorlati természetvédelmet, a kutatási eredmények pedig hogyan formálhatják a jövő biológiai kutatásait.