Április 3-án tizenkettedik alkalommal adott otthont az Állatorvostudományi Egyetem „A hazai vadegészségügy és vadgazdálkodás aktuális kérdései” című országos konferenciájának. A rendezvény az elmúlt évekhez hasonlóan most is bizonyította: a magyar vadgazdálkodás és vadegészségügy nemcsak naprakész, de világszínvonalú tudományos és szakmai alapokon áll.
A nap során a tudomány, az állategészségügy, a természetvédelem és a vadászkultúra képviselői egy asztalhoz ültek, hogy a legfrissebb kihívásokat, eredményeket és megoldási javaslatokat osszák meg egymással – és a közönséggel. Nem csak a szakmának, de a laikus érdeklődők számára is világos üzenete volt a konferenciának: a vadászat nem pusztán szenvedély, hanem felelős gondolkodás a természet egyensúlyáért.
Prof Dr. Sótonyi Péter az Állatorvostudományi Egyetem rektora, megnyitó előadásában Maderspach Viktor születésének 150. évfordulója alkalmából megemlékezett a hős huszárszázadosról, vadászíróról, aki az I. világháború kitörése pillanatától élete utolsó napjáig küzdött a hazáért és szeretett szülőföldje, Erdély felszabadulásáért.
„Maderspach Viktor az ifjúságnak való példakép. Amit az ifjúság képzelete hőséről maga elé fest, az mind megvan benne. Ősember. Csupa izom, erő, bátorság. Mérnök, tehát praktikus. Otthon van a rengetegben, szembeszáll a veszedelmekkel. És otthon van a nagyvilágban mindenütt. Hajtotta nyugtalan, mindig tenni akaró vére. Egyik világrészből a másikba. Ősember, aki hét nyelven beszél. De minden tehetségénél drágább benne, hogy izzó magyar lelke van.” – idézte Urmánczy Nándor 1930-as sorait.
Dr. Simicskó István volt Honvédelmi miniszter szavaival:
„Prof. Dr. Sótonyi Péter, az Állatorvostudományi Egyetem rektora évről évre töretlen elkötelezettséggel hívja életre a hazai vadegészségügy és vadgazdálkodás aktuális kérdései köré szervezett konferenciát. A vadon élő állatok hazánk különleges kincsei. Életmódjukban azonban sokszor vannak kitéve a természet viszontagságainak, így különös figyelmet és törődést igényelnek. Teremtett világunk megóvása kiemelt feladatunk, ebben pedig kulcsfontosságú a terület szakembereivel folytatott közös eszmecsere.”
A rendezvény levezető elnöke Prof. Dr. Gál János volt, az Állatorvostudományi Egyetem Egzotikusállat-, Vad-, Hal- és Méhegészségügyi Tanszékének vezetője, aki régóta meghatározó alakja a hazai vadegészségügyi oktatásnak.
A szakmai előadások középpontjában az állategészségügyi kockázatok álltak. Az afrikai sertéspestis, madárinfluenza, ragadós száj- és körömfájás, valamint a kiskérődzők pestise mind komoly veszélyt jelentenek a vadállományokra – és rajtuk keresztül a teljes ökoszisztémára. A hatóságok részéről Dr. Nemes Imre, a NÉBIH elnöke ismertette az aktuális helyzetet és védekezési stratégiákat.
Fehér Sándor elnök hangsúlyozta:
„Az Országos Magyar Vadászkamara Fővárosi és Pest Vármegyei Területi Szervezete számára kiemelten fontos rendezvény a konferencia. A leghitelesebb forrásból értesülhetnek kamaránk tagjai a legaktuálisabb vadegészségügyi kérdésekről, napjainkban nem túlzás azt mondani, hogy problémákról. Az előadások során vadgazdálkodási és kulturális területek is „terítékre kerülnek”, ezzel tovább növelve az alapjaiban is széles érdeklődői kört. A rendezvény kifejezetten fejleszti a résztvevő hivatásos- és sportvadászok szakmai kompetenciáit.”
A gyakorlati kérdések sem maradtak ki: szó volt többek közt a dámvadpopuláció szabályozásáról, a vadbegyűjtő helyek működési feltételeiről, zárttéri vadtartásról, és a vad és gépjármű ütközések jogi felelősségéről. Elhangzott: a tudományos vizsgálatoknak, genetikai ellenőrzéseknek és az új jogszabályi kereteknek mind célja a fenntartható, tisztességes és jól szabályozott vadgazdálkodás.
A rendezvényen bemutatkoztak a Doktori Iskola kutatói is, akik a vadgazdálkodás és vadegészségügy határterületein dolgoznak. A hallgatók és fiatal kutatók szerepe különösen fontos a jövő formálásában.
A programot az idei évben is az a szándék vezérelte, hogy közelebb hozza a természetet és a vadászatot a társadalomhoz. Aki részt vett, pontosabb képet kapott arról, hogy a vadászat ma már nem kizárólag fegyver és trófea kérdése – sokkal inkább felelősség, ismeret és természet iránti tisztelet.
És ahogy Maderspach Viktor írta:
„A szél most már megszólaltatta hatalmas hangszerét, az erdőt. Sípjai és húrjai az ég felé meredő lombkoronák és ágak sokasága, melyeknek zúgása a legfenségesebb harmóniává olvad össze.”
