Borsodi barangolás, kastélyban, vízparton és a föld alatt
Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye útjait rótta autóbuszunk az egyetem idei, hagyományos kirándulásán, május 24-én. A felhők reggelre már kibocsátották a földre hasznos terhüket, de nem akart kiderülni az ég Kelet-Magyarország felett. Napunk mégis színesen telt a látnivalóknak köszönhetően. Edelényben a kastély – a világon talán egyedülálló – falképeivel varázsolt elénk egy majd 300 évvel ezelőtti világot és világképet, Lillafüreden fekete és piros színű pisztrángoktól „pezsgett” az oxigénben gazdag karsztvíz, a Szent István barlangban pedig szinte melegebb volt mint a szabadban; a cseppkövek hófehér és arany színekben pompáztak a mesterséges világításban. Vezetőink ezúttal is Horváthné Csapó Tímea, a Tanulmányi Osztály vezetője, Dr. Lehel József, az Élelmiszerhigiéniai Tanszék egyetemi docense, egyetemi magántanár voltak, míg emelt színtű autóbuszunkat Eleven Ferenc, a Műszaki és Üzemeltetési Osztály munkatársa kormányozta
Edelény 9200 lakosú kisváros a Bódva partján. Gazdaságát régen a bányászat táplálta, újabban a kimondhatatlan kiejtésű L’Huillier–Coburg-kastély által keltett és vonzott idegenforgalom. A régi világra emlékeztet az is, hogy hidakról lehet megközelíteni, mivel szigeten áll Magyarország nyolcadik legnagyobb barokk kastélya. Arányait jól érzékelteti, hogy az épület keleti és nyugati oldala közötti távolság 73, a főkapu és a park déli kapuja közötti távolság 272 méter. A Magyar Állam tulajdonában lévő műemléknek számos értéke van, de a legnagyobbnak páratlanul kedves benyomást keltő falképeit tartják.
A kastély honlapjáról kölcsönzött leírás szerint „az edelényi birtokon Jean-François L’Huillier 1716-ban kezdte el a kastély építését, amihez regimentjétől, a Caraffa-ezredtől kért ki kőműveseket, ácsokat és más mestereket. (…) Az építtető gróf halála után felesége, Marie-Madeleine de Saint-Croix 1730-ban fejezte be a kastélyt. (…) Jean-François L’Huillier unokája, Ludmilla és az ő második férje, Esterházy István gróf idején végezték a legjelentősebb, máig fennmaradt átalakításokat a kastélyon és környezetében. A házaspár a Felső-Magyarországon foglalkoztatott vándorfestőt, az iglói Lieb Ferencet bízta meg hat szoba kifestésével. A legnagyobb összefüggő magyarországi rokokó falképek 1770-ben készültek el.”
Ma ezeknek „csodájára jár a világ” Edelénybe. A festményeken megelevenedik a mitológia, a kor mezőgazdasága, nemesi és paraszti élete, de még a korabeli világtérkép is az egyik terem négy sarkában. A történelem viszontagságai miatt Európa majdnem elveszett. A kastélyról ugyanis nemcsak generációk építő munkájának, hanem pusztításának emlékei is „fennmaradtak”.
Az egyetemi kirándulást a vízre, mint vezérfonálra is fel lehetett fűzni. A Bódva folyó mellett a következő állomás létét a Margit-forrásnak és a Garadna patak vizének köszönheti.
A Lillafüredi Pisztrángtelep kiemelkedő helyszíne a hazai pisztrángtermelésnek, és természetesen a kultúrtörténetben is jelentős szerepet játszik. Honlapja szerint „a Magyar Királyi Erdőigazgatóság az építkezést 1932 őszén kezdte meg. Az először egy 32 m2-es keltető ház épült fából. Majd elkészült négy tó a Garadna-patak jobb partján. Az első ikra szállítmány 1933. március 1-én érkezett Traismauerből, majd Znióváraljáról. Az ikra szállítmány megérkezésével egy időben került a telepre Vásárhelyi István, aki mint erdőőr volt alkalmazásban, de 1912-14 között Erdélyben egy pisztrángos gazdaságnál dolgozott. Nagy gyakorlati tapasztalattal, tudását autodidakta módon fejlesztve, szívvel-lélekkel vetette magát a munkába.”
A telepet ma haltenyésztő szakemberek vezetik. Csoportunkat a tulajdonos fia, Dr. Hoitsy Márton állatorvos doktor, vadegészségügyi szakállatorvos kalauzolta, aki nagy lelkesedéssel és szakértelemmel mesélt az itt folyó munkáról. Napjainkban különleges értékkel bír a természetben végzett élelmiszertermelés – amiről nemcsak szavakban bizonyosodhattunk meg, hanem az erdei halsütödében kiválasztott Fokhagymás pisztráng, sült krumpli, kovászos uborka menü elfogyasztásával is.
Lillafüred méltán az egyik leglátogatottabb hegyi úticélja a hazai idegenforgalomnak. Kirándulásunknak jót is tett a nem épp kirándulóidő, hiszen a kevés látogatónak köszönhetően gyönyörködhettünk a madárcsicsergésben, a helyi vízfolyások megnyugtató csörgedezésében. Végül a „csend hangjai” vettek körül bennünket a Szent István barlangban, aminek a felfedezését az „üreg” egyik nyílásába beleesett eb kimentésének köszönhetünk.
A Bükki Nemzeti Park leírása szerint „a fokozottan védett Szent István-barlang Lillafüreden, Miskolctól 3,5 km-re nyílik. Bejárata a Palota-szállótól 500 m-re, az Eger-Miskolc műút mellett található. Járatainak összhossza 1514 m, függőleges kiterjedése 101 m. A bemutatott szakasz hossza 170 m, a látogatás során oda-vissza 340 m a bejárt útvonal hosszúsága.
Az üreg a Bükk Nagy-fennsíkjának keleti peremén elhelyezkedő, Létrás-lápa-István-lápa térségéből a víznyelőkön keresztül a felszínről mélybe jutó karsztvíz által kialakított, időszakos forrásbarlang. A barlangot különleges, látványos oldásformák (pl. Mamut-fogsor, Anyóstorok) mellett gyönyörű cseppkőképződmények teszik feledhetetlen élménnyé.”
Többen megjegyezték a buszon, ez egy olyan barlang, amiben nem lefelé, hanem felfelé vezet az út. Mindenesetre úgy elfáradtunk, hogy hazáig, egyetemünk kapujáig már meg sem állt járművünk.
Köszönjük szépen a szervezést és a vezetést. Már várjuk is a következő évi túrát!
Balázs Gusztáv
További fotókért kattintson: IDE