A tavasszal és kora nyáron a gyarapodó számú, olykor bosszantó földtúrások talán ismerősek lehetnek sokunk számára. A cickányalakúak rendjébe tartozó, alig 12-15 cm hosszúságú közönséges vakond a legtöbb kertész rémálmává válhat ebben az időszakban. Azt azonban kevesen tudják, hogy a kisemlős már több mint 120 éve a védett fajok közé tartozik, természetvédelmi értéke pedig egyedenként 25.000 Ft.
Ez a makacs természetű állat ásásával nemcsak a földet lazítja fel, hanem a kerti növények és ültetvények gyökerét is hajlamos kifordítani a talajból, amik ennek következtében kiszáradhatnak és elpusztulhatnak, nem kis bosszúságot okozva ezzel a kerttulajdonosoknak. Ugyanakkor a giliszták és kártevők a vakond kedvenc táplálékai – gilisztából egy nap alatt akár 60-70 példányt is képes elfogyasztani, ami méretéhez képest elég nagy teljesítménynek mondható. Mint kártevőirtó tehát, jótékony hatással van a kertünkre, hiszen a drótférgek, lótücskök, lárvák (pl. a cserebogár pajor) és egyes invazív csigafajok elszaporodását is gátolja, kártételét mérsékli. Fontos szerepet tölt be az ökoszisztémában: remekül átforgatja a talajt, belekeverve a korhadó leveleket és más növényi részeket, ami egy kertben nagyon hasznos lehet. Biokertészek például gyakran használnak friss vakondtúrásból gyűjtött, morzsás szerkezetű földet a cserepes virágok ültetéshez, mert a fellazított talaj egy kevés átrostált komposzttal kiváló virágföldnek bizonyul.
Azonban nem árt felvértezni magukat azzal a gondolattal, hogy ha egy rovarban gazdag talajra lel a vakond, gyaníthatóan vissza fog térni oda. De hogyan védekezhetünk jogszerűen és állatbarát módon a vakond okozta hatások ellen?
Számos, hatósági engedély nélküli házi praktika és kereskedelemben elérhető megoldás kínál alternatívákat a „betolakodó” távol tartására. A legtermészetesebb, ha olyan növényfélét ültetünk a vakondjárat közelébe, aminek a szagától vagy a mérgező hatású tejnedvétől menekül az állat. Hatékony vakondűző módszer lehet a fokhagyma, amiből elég néhány megtisztított gerezdet tömködni a járatokba, de ugyanígy eredményes lehet a vörös-, póré- vagy a metélőhagyma is. A bolti szerek közül a különböző illóolajokkal (pl. ricinus alkaloidák) átitatott szerves trágyát szokták bevetni, egyes növényvédelmi szakértők szerint azonban ezek az illóolajokra és kellemetlen szagokra építő módszerek nem tartoznak a legmegbízhatóbbak közé, mert megszokja a szagokat az állat.
Ha a kerttelepítés előtt állunk, a vakondrács egy hatásos megelőzési forma lehet, illetve bizonyos speciális kerítések, ami alatt nem tudnak áthaladni a kisállatok. Ennek viszont az a veszélye, hogyha mégis bejut az elkerített területre a vakond, nem biztos, hogy ki is tud onnan menni. A szakértők az egyik legcélravezetőbb megelőzési módszernek az ultrahangos készülékeket tartják, amikből viszont nem árt többet elhelyezni, hogy a kívánt irányba tereljük vele az állatot.
Tartsuk észben, hogy tilos mérget vagy vegyszert alkalmazni a vakond ellen és a kiöntéses módszerrel se próbálkozzunk!
Sajnos nincs konszenzus abban, melyik a legtökéletesebb megelőzési forma, mert minden vakond egy külön egyéniség. Amelyik módszer bevált egyszer, nem biztos, hogy legközelebb is hatásos lesz, hogy vakond-mentesítsük a veteményesünket, de ha tisztában vagyunk a valódi szerepével a talaj egészségében, könnyebben elfogadható a tény, hogy a vakond nem ellenség, hanem ökológiai szereplő.